• Babakuckó
        kranki blogja

        Állatkertben

        Pénteken úgy döntöttünk apával, hogy menjünk horgászni. Sajna az idő nem kedvezett, ugyanis egész este esett az eső, lehűlt a levegő: szóval nem egy kisfiúnak és egy kismamának való időjárás......Tudjátok: a vizes fűben egy pléden ücsörögni, sétálni...

        Mivel már "rákészültünk", kitaláltam, hogy menjünk az állatkertbe, úgysem voltunk még Tomcsival!

        Jól felöltöztünk, tettem még oda pulcsit, innivalót és az elmaradhatatlan kukit, elindultunk.

        Útközben azon gondolkoztunk apával, hogy  mikor látogattuk meg utoljára a debreceni állatkertet: kiderült, bizony nagyon- nagyon régen!!!

        A bejáratnál hosszú sor kígyózott, szerintünk minden óvoda és iskola ma döntött úgy, hogy kisétálnak a Nagyerdőre.

        A nem olcsó belépőjegy kiváltása után belevetettük magunkat az "állatrengetegbe".

        Nagyon szépen felújították az egész területet, az állatok csodálatos kifutókat kaptak.

        Tomcsi azt sem tudta hová nézzen, tetszett neki, mutogatott ide-oda, kiabált, visítozott.

        Az állatsimogatóhoz érve - épp egy iskolás csoporttal egyetemben- féltem, hogy megijed a kisfiam (esetleg sírni kezd), a pónilovak, kecskék közelségétől, de szerencsére nem, ellenkezőleg - ő is be akart menni a nagyok után, és megsimogatni az állatokat, akik egy kis harapnivalóért bármire képesek voltak.

        Tovább haladva, már nem akart a babakocsiban maradni, szaladni akart a következő látnivalóhoz. Általában azok az állatok nyűgözték le, akik hangot adtak ki, és/vagy mozogtak.

        Az oroszlánok épp lustálkodtak, ezért rájuk egy gyors pillantást vetett, majd lépkedett tovább.

        A majmok, a macik, a zsiráfok nagyon bejöttek neki, szinte úgy kellett elvonszolni onnan.

        A különféle papagájok, madarak hangos rikoltozásait még utánozni is próbálta!

        Közben a gyerekseregeket is alaposan szemügyre vette, végigmérte őket.

        Igaz, ki volt írva: Az állatok etetése tilos! - A kismalacok még a kukiból is kaptak.

        Minden állatnál elmondtuk a nevét, fajtáját és bemutattuk a hangjukat (olvastam, hogy így kell a gyermek képességét fejleszteni).

        Kíváncsi leszek, hogy mennyi és mi marad meg belőle!!

        A belépővel át lehetett sétálni a Vidámparkba, ahol viszont nem sok változást észleltünk a kimaradt 8-10 év alatt.

        Kipróbáltuk a babaforgót (3 perc 200 Ft), én már kintről szédültem, de Tomcsi élvezte,és az volt a lényeg!!!

        Jó 2 és fél óra elteltével indultunk haza, mert már a szemünket dörzsölve jeleztük, hogy álmosak vagyunk.

        Hazaérve gyors pelus csere, ebéd és alvás. Megint eltelt egy délelőtt!!


      • Blog leírása

        Élet egy apró gyermekkel és egy pocaklakóval... :-)
        Látogatás: 37940 alkalommal

        A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

      • Hirdetések
      • Saját oldal

      • Hirdetés