• Babakuckó
        kranki blogja

        Házassági évforduló

        Elérkezett a nagy nap....

        Mamáék  30-ik házassági évfordulója....

        Ezért meghívták az egész család apraja nagyját Bogácsra egy ünnepi ebédre. Miért pont Bogács? A nászútjukat Cserépfalun töltötték, és úgy gondolták nekünk is meg kell néznünk a környéket, kipróbálnunk a kitűnő éttermeket!

        Örültünk, legalább kirándulunk megint egyet! (ki tudja meddig mehetünk)Bár lassan csak egy hónapom van Ágica érkezéséig, már nem nagyon szívesen vállalok be hosszú utazásokat.

        Tomcsi ébredése előtt elkészítettem a májkrémes szendvicseket, a finom teát, hogyha felkel, már is útra kelhetünk. Így is történt, még be kellett szaladnunk a cukrászdába a menyasszonyi tortáért, aminek a szállítása - hűtőtáskában jégakkuval zajlott- a hirtelen jött nagy meleg miatt, érdekes volt. Majd a 30 szálas virágkosár elhelyezése okozott némi problémát, mert nem igazán akart beférni a csomagtartóba. Végül az anyósülés padlózatára tudtuk rakni, ami azt jelentette, hogy az ülést hátrébb kellett tolni.....szóval nem sok helyem maradt! De a cél szentesíti az eszközt - alapon kibírtam a jó órahosszas utat.

        Tomcsi útközben nézelődött, a rádió bekapcsolása után az ismerős dallamokra táncolni kezdett a gyermekülésben, így számunkra is gyorsabban telt az idő.

        Szerencsésen megérkeztünk a házhoz, ahol egy kiszuperált padlószőnyegen, két pléd és a játékok várták a két kis unokát. Mi szokás szerint előbb érkeztünk, így a választás joga a mi kisfiúnkat illette meg. Azt sem tudta a drágánk, mivel játsszon!

        Nemsokára megérkeztek Mátéék is, nagy visongatással üdvözölték egymást, és ismét rávetették magukat a játék-kupacra. Az a fél év korkülönbség lassan nem is észrevehető a két gyermek között.

        Ebédidőhöz közeledvén összepakoltunk, és átmentünk Bogácsra, egy hangulatos, kőkorszaki étterembe. Belépéskor az asztalon elhelyezett rózsakosár láttán a szülők már elérzékenyültek, később ez csak fokozódott az ajándékok átadásával.

        A gyerkőcöket beletettük az etetőszékekbe, és kezdődhetett az ünneplés!

        Pezsgős koccintással kezdtünk, amiből persze én sem maradhattam ki - gondolván ennyi Ágicának sem fog megártani -.

        Majd érkezett a finom húsleves, amiből úgy gondoltam, Tomcsi is jól fog lakni a sok zöldséggel....de ez sajna, csak úgy jött össze, hogy a kisfiúnk táljába az asztalnál ülők beletették a saját zöldségüket, így lett meg az Ő menüje! Szerintetek?! Kértünk volna plusz répát, krumplit, de közölték, hogy nincs több. Már ekkor leszögeztem magamban, hogy ide sem jövünk többet!

        Másodiknak mindenki azt rendelt, amit kívánt, az jól sikerült.....mi külön rendeltünk még egy adagot Tomcsinak is.....a kovászos uborka különösen ízlett neki! Vajon számít valamit, hogy mikor még a pocakomban volt, rengeteget megettem?

        Minden főétkezés végén nekem a desszert nélkülözhetetlen kellék. Most itt volt a torta, a szülők akkori menyasszonyi fotójával a tetején!

        Anyósomék meg sem tudtak szólalni a meghatódottságtól! Mi pedig az örömtől, hogy így sikerült meglepnünk őket.

        Ebéd után siettünk vissza a szállásra, mert a két gyerkőc már nagyon álmosnak bizonyult. Visszaértünk, gyors peluscsere, le a kisinget, nadrágot. Utazóágy híján magunk közé vettük Tomcsit apával, és így hármasban - plusz a pocaklakó- aludtunk egy nagyot a jó hűvös szobában.

        Ébredés után uzsi, és indulhattunk, mert nagyon eltelt az idő. A szülők kitalálták, hogy hazafelé menet megállhatnánk egy finom halászlére Tiszafürednél...na, persze ennek a meghívásnak sem tudtunk ellenállni! Ezért meg lecsúsztattunk a torkunkon egy-egy adag harcsa halászlevet finom, ropogós kemencében sütött házikenyérrel....Tomcsinak is bejött!

        A két etetőszék itt egymás mellé került. Boldogan néztük, ahogy a két fiú az előrágott kenyérdarabokat próbálják egymásnak átadni. Vicces kép volt! Tündériek voltak!

        Végül is a szokásos fél 8-as fürcsi helyett fél 9-re értünk haza, amit észrevehetően nehezményezett a kisfiúnk. Már a kocsiban elaludt, és megzavarta, hogy utána jött a locsizás, a kajcsi...és nem igazán akart visszaaludni! (pedig nagyon fáradt és álmos volt!)

        Tanulság: ha már beállt a gyerkőc napirendje, próbáljunk minden körülmény mellett alkalmazkodni hozzá! Ne zavarjuk meg szegényt!

        Ígérem, nem fordul elő még egyszer!


      • Blog leírása

        Élet egy apró gyermekkel és egy pocaklakóval... :-)
        Látogatás: 37912 alkalommal

        A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

      • Hirdetések
      • Saját oldal

      • Hirdetés