A homokozóban
A reggeli után már tudja Tomcsi mi következik: indulunk a játszira.
Még mosogatok, mikor hozza a cipőjét, hogy adjam rá, mert ő már készen van. Ilyenkor egy pár percem van már csak, mert egyébként következik a hiszti. (felvilágosítottak az anyukák, ez még nem hiszti, de nekem már annak számít)Szóval fel a cipőt, babakocsi, homokozókészlet, innivaló és mehetünk.
Szerencsére kezdünk beilleszkedni a lenti csapatba: Panna (az egyetlen talpraesett kislány, aki most 2 és fél éves) ha meglátja Tomcsit, már szalad felé és kiabálja a nevét. A fiúkkal kicsit másabb a kapcsolatunk, tudjátok tartózkodóbbak.....és egyre inkább féltékenyek a csajszlira! Máté augusztusban lesz 2 éves, az ő nagy cimborája Dávid( ő is 2 és fél éves)....ők ketten nehezebben engedik maguk közé Tomcsit. Például Máté a játékait csak Dávidnak adja oda. Ha véletlenül Tomcsinak mégis sikerül megkaparintania, jön az ordítás, és erőszakkal kiveszi a kezéből. Az én kisfiam pedig csak néz, hogy most meg mi történt?
Már most úgy vettem észre, kezd enyhülni a két fiú, alakul a triumvirátus! De a kiskirály akkor is Panna lesz!
Tegnap Panna kapott egy babakocsit, ami persze mind a három fiú érdeklődését felkeltette. Szinte egyszerre vetették rá magukat, mindegyik tolni akarta. A Nő közéjük lépett, és egy határozott mozdulattal, félretolta őket, és győzelemittasan eltolta köztük. Mi szülők csodálattal néztük a kiscsaj határozottságát. Na igen, ő biztos nem lesz egy elveszett gyerek!
Az akarat és a makacsság már nálunk is jelen van, addig hajtja a magáét, míg meg nem kapja, vagy el nem éri a kis célját. De hát apa és anya is ilyen, akkor mit várunk?
A homokvárépítés még apára vár, Tomcsi csak a rombolás szintjén tart.
Jó nézni, ahogy eljátszanak a homokozóban, apa és fia....na meg persze a többi baba.... és nemsokára a hugica is.
Nagyon büszke édesanya és feleség vagyok!
Teljes szivemből kívánom, hogy TI is így érezzétek!