A vastagbéldaganat szövettani típusai, stádiumai

A vastagbélrák diagnosztikájában is döntő szerep jut a szövettani vizsgálatnak, mivel ez igazolja egyértelműen a daganat rosszindulatúságát, továbbá ez határozza meg annak típusát, a kilátásokat és a választandó kezelést. Milyen eredmények születhetnek a vizsgálaton?

A vastagbélrák felismerésében legáltalánosabban alkalmazott diagnosztikus eljárás a vastagbéltükrözés (colonoscopia). A vizsgálat során felfújják a vastagbelet, hogy az endoszkóp akadálymentesen haladhasson előre a vizsgálandó területen. Ha a vizsgáló orvos egy adott bélszakaszon elváltozást lát, akkor lehetősége van arra, hogy abból szövettani mintát vegyen, és azt továbbküldje szövettani vizsgálatra.

Miután a gasztroenterológus szakorvos levette a mintát, azt elküldi az illetékes patológiai intézetnek egy általa feltételezett iránydiagnózissal. A mintát patológus szakorvosok vetik részletes vizsgálatok alá.

A szövettani diagnózis megalkotásához felhasználják a mikroszkópiát (fénymikroszkóp, fluoreszcens mikroszkóp, elektronmikroszkóp), immunhisztokémiát (ez az eljárás a szövetet alkotó sejtek molekuláris összetételéről is ad információt).

A szövetminták makroszkópos és mikroszkópos kiértékelése alapján születik meg a kórszövettani lelet, amely tartalmazza azokat az adatokat (pl. a daganat pontos típusát, differenciáltságát), amelyekre támaszkodva eldönthető az onkológiai kezelés.

A diagnózishoz vezető lépések:

• Részletes anamnézis (kórelőzmények, műtétek, krónikus betegségek).
• Fizikális vizsgálatok.
• Képalkotó eljárások (ultrahang, röntgen, colonoscopia, CT, MR).
• Mintavétel az adott elváltozásból (biopszia).
• Biopsziás anyag patológiai feldolgozása, szövettani diagnózis megalkotása.

Milyen szövettani típusai vannak a vastagbéldaganatoknak?

A rákos megbetegedések nagyon összetettek, nem lehet leegyszerűsíteni a csoportosításukat. Az egyes szövettani típusoknak nagyon eltérő a prognózisuk, és e típusoknak akár a kezelési módjuk is különbözhet.

A daganatok lehetnek jó- vagy rosszindulatúak. A vastagbél jóindulatú daganatai közé tartozik a vastagbél polip, melyet daganatot megelőző (rákmegelőző) állapotnak is szoktak hívni a szakirodalomban. Mivel polipnak neveznek minden, a bélüregbe bedomborodó képletet, egyes poliptípusok még nem számítanak daganatnak, csupán annak "előfutárai".

• A még nem daganatnak számító polipok a hyperplasiás (szövettúltengéses) polip és a gyulladásos polip.
• A hamartoma olyan elváltozás, amely rendszertelen szövetszaporulatként jelenik meg egy adott szövetben.
• Az adenoma a felhám (epithelialis) daganatokat jelöl, amelyek mirigyekre jellemző szerkezetűek, vagy amelyek mirigyből származnak, de nem feltétlenül mirigyes szerkezetűek. A vastagbélrákok többsége adenomából alakul ki (adenocarcinoma).

Az adenomát további alcsoportokra lehet bontani, melyek több szempontból is fontosak, kiemelendő a prognosztikai jelentőségük. Ezek mérete és alakja alapján lehet következtetni, hogy mekkora eséllyel változnak át rosszindulatú daganattá.

A táblázatban szereplő adatok közül kiemelendő, hogy a villosus adenoma fajul rosszindulatúvá leggyakrabban. Általában tünetmentes a polipok valamennyi formája, melyeket többnyire vastagbélszűrés keretében véletlenül fedeznek fel. A vastagbéldaganat 90%-ban az 50. életév után jelentkezik, esetenként azonban már 40 éves kor előtt is előfordul. Az adenocarcinoma 2-5%-ban többszörös, így mindig keresni kell a további daganatokat.

A colorectalis carcinomát szövettani differenciáltsági fokozatokba is sorolják, ezek az alábbiek.

A vastagbélrák stádiumai - TNM és Dukes osztályozás

A szövettani vizsgálat végén a patológus kiad egy stádiummegjelölést a kezelőorvosnak, aki ennek alapján tud dönteni a terápiás tervről. Ezen stádiumbeosztás a tumor méretén, a helyi nyirokcsomó érintettségén, valamint azon alapul, hogy van-e távoli áttét más szerveken.

A vastagbéldaganatot (colorectalis carcinoma) I-IV-es skálán lehet osztályozni, az I. a legjobb kilátással rendelkező stádium, míg a IV-es stádiumban már távoli áttétek jelentek meg a szervezetben, ebben a kategóriában tehát sokkal rosszabb a prognózis.

Vastagbélrák stádiumok

A TNM klasszifikáció egy világszerte elismert szabvány a rosszindulatú daganatok terjedésének anatómiai mértékének osztályozására.

• A T (0-4) leírja az eredeti daganat, jelen esetben a vastagbélrák méretét, továbbá azt, hogy behatolt-e a közeli szövetbe.
• Az N (0-3) az érintett közeli nyirokcsomók érintettségéről nyújt információt.
• Az M (0-1) távoli áttétet ír le, azaz a rák terjedését a vastagbélből és a környező szövetekből egy másik testrész szerveibe.

A Dukes osztályzás szintén a daganat bélfalban való terjedésének mélységét és a nyirokcsomók érintettségét veszi figyelembe. Dukes A, B, C és D kategóriák lényegében a fentebb ismertetett I., II., III. és IV. stádiumnak felelnek meg.

• Dukes A: a daganat a bélfalra lokalizált.
• Dukes B: betör a környező zsírszövetbe, de a műtét alatt eltávolított nyirokcsomók negatívak.
• Dukes C: a nyirokcsomókban áttét van.
• Dukes D: távoli áttét más szervekben (elsősorban máj, tüdő).

A vastagbéldaganat áttétei

Minél rosszabb indulatú egy-egy daganat, annál nagyobb az esélye áttét kialakulásának. A III. és a IV. stádiumban már nyirokcsomó, illetve távoli szervi áttétek alakultak ki. Az áttét többféle úton terjedhet, a leggyakoribb a lymphogén (nyirokcsomókon keresztül történő) terjedés és a hematogén (a vérkeringéssel történő) terjedés.

A lymphogén terjedés azt takarja, hogy a daganatos sejtek, elérve a vastagbél nyirokelvezető rendszerét, ezen keresztül terjednek el a testben a nyirokcsomók érintettségével. Valószínűleg sokan hallottak már arról, amikor egy vastagbélszakasz eltávolítás után az orvos közli a beteggel és hozzátartozóval, hogy volt-e nyirokcsomó érintettség vagy nem. A carcinoma korán ad nyirokrendszeri áttétet.

A hematogén terjedés a vérrel való terjedést jelenti. Mivel az egész testünket behálózza az érrendszer, így a sejtek megtapadnak bizonyos szerveken (máj és tüdő, ritkábban más területek), és tovább szaporodnak. A betegek negyedénél már a diagnózis felállításakor májáttét észlelhető, az összes beteget tekintve több mint 50 százalékban alakul ki áttét a májon.

Akkor a legjobbak a beteg kilátásai, ha nem volt nyirokcsomóáttét, továbbá hematogén elterjedésre utaló jeleket nem találtak sem az operáció közben, sem a képalkotó eljárásokkal (röntgen, CT, MR). Ezt követően is rendszeres kontrollokra kell, hogy járjon az operáción átesett páciens, hogy ha netán kiújult a betegség, akkor azt idejében meg lehessen fékezni.

Bővebben Vastag- és végbélrákok áttétes formáinak kezelése

Milyen kilátásai lehetnek egy vastagbélrákos betegnek?

A stádiumbesorolás alapján állapítanak meg prognosztikus értékeket, azaz azt, hogy milyen a betegség gyógyulási esélye. Minden egyes stádiumhoz hozzárendelik az 5 éves túlélés arányát százalékosan. Ezen értékeket a sok éves statisztikák alapján határozzák meg. Az érték nagyban függ a betegség agresszivitásától, a beteg általános állapotától, a meglévő krónikus betegségeitől és hogy milyen rég áll fenn a betegség.

A vastagbéldaganatok műtéti kezelését követően kb. 10-30%-ban keletkeznek kiújulások, a legtöbb esetben (70%) az operációt követő első két évében.

A vastagbéldaganat esetén az 5 éves túlélési arányok a következők a stádium-besorolás függvényében:

A vastagbélrák gyógyulási és túlélési esélye tehát jó, amennyiben idejében fedezik fel azt és nincs áttét. Annak a fő oka, hogy évente mégis több ezren vesztik életüket a betegségben, elsősorban a késői felismerés, a szűréseken való részvétel hiánya.

Tovább A vastagbélrák kezelési lehetőségei

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Holányi Péter; Lektorálta: Dr. Méhes Gábor, a Magyar Patológusok Társaságának elnöke
Aktualizálta: Dr. Dunás-Varga Veronika