Egy karral, két keréken - másfél millió km

A 70 éve bicikliző Novák Ferenc mindig rajongott a kerekezésért. Már 1945-ben, 13 évesen, versenybringán tekert, s közben sportkarrierről álmodott. Ám egyik napról a másikra az is kétséges lett, ülhet-e még valaha nyeregbe.

Az történt, hogy a kíváncsiság Pestre hozta, szülőházát akarta megnézni. Jegyre nem volt pénze, így az ütközőn utazott. Menetközben elaludt, leesett, s oly súlyosan sérült, hogy jobb karját amputálni kellett. A kórházból első útja a biciklijéhez vezetett. Azt próbálgatta, félkezes kormányzással meg tudja-e tartani az egyensúlyát. Olyan jól sikerült, hogy visszatalált mindennapos kedvteléséhez. 1946-ban már megnyerte a miskolci 50 km-es bajnokságot. A BVSC színeiben indult, de munkája kedvéért is nyeregbe szállt: postás kézbesítő lett Debrecenben.

Kollégái azt tanácsolták, csapjon fel gyűjtőnek, de bélyegek helyett a kilométereket gyűjtse! Egy életre megfogadta, másfélmillióig meg sem állt. Sőt, teker tovább. Teljesítményéről Kiss Erzsébet, debreceni testneveléstanár írt könyvet, ő szedte össze az adatokat: onnan kezdve, hogy Novák Ferenc vasgyúróként jött világra. Bár a riportalany evvel indokolja, hogy nem betegeskedik, és háziorvosát ma sem ismeri, a szerző inkább a kilométerekben látja a magyarázatot.

A biciklikirály eredményei

A „biciklikirály” 200 versenyt nyert, 13-szor vett részt a Bécs-Budapest szuper-maratonon. Háromszor vezette le a Debrecen-Constanza közötti ezer km-es távot, egy-egy túrán akár 120 napot is időzött. 1997-ben Casablancáig jutott. Párizsba ötször ment el két keréken. Négy földrész 50 országában járt, az USA-ban hónapokig sátorozott. Legszívesebben mégis az egri versenyhelyszínre emlékezik – akkor és ott hallotta, hogy a résztvevők arra figyelmeztették egymást, vigyázzanak, mert van közöttük egy félkarú, ne legyetek a közelében, ő biztosan esni fog és akkor keresztülbuknak rajta. Azonban nem esett el, sőt megnyerte a futamot. Akárcsak a Nyíregyháza körversenyt.

Postai kézbesítéstől a rekordok könyvéig

A munkanapokon is nyeregbe ült. Postai kézbesítőként lett szakszervezeti bizalmi, kapott miniszteri kitüntetést. Hordta a küldeményeket a tanyavilágba, több idős ügyfelének gyakran bevásárolt. Vitte, amit föl tudott tenni a vázra, vagy befért az elől-hátul fölszerelt kosárba.
Ma már nem dolgozik, de még naponta biciklizik – tavaly megtette a Békéscsaba-Arad távot. Évi 8 érem manapság is összejön – valaha 48 volt ez a szám. 90 éves kora előtt be akar még nevezni a nemzetközi szuper-maratonra, hogy 1996 és 1999 után, harmadszorra is bekerüljön a Guinness rekordok könyvébe.

42 év 198 napot dolgozott a postánál, közli a könyvben a szerző, ahol azt a kérdést próbálta megfejteni, Novák Ferenc eredményei mögött melyik magyarázat az erősebb: a genetika, az életmód vagy az erős akarat. Erre kért választ dr. Czeizel Endre genetikustól. A szakember Novák Ferenc esetét, életét arra tartja jó példának, hogy mindenkiben van tehetség, csak azt meg kell tudni találni. Mindenki lehet sikeres, boldog, de még egészséges is, ha kiteljesíti önmagát.

„Miért van az, hogy a magyarok többsége nem értékeli önmagát? Hogy átlagosan 7 évvel rövidebb ideig élünk, mint akár olyan országok polgárai, akiknél alacsonyabb a gazdasági színvonal?” – tette fel a költőinek szánt kérdéseket a szakember, majd utalt arra a jól ismert tényre, hogy a 70-es években, a rendszerváltásig, kiugróan magas volt hazánkban az öngyilkosságok száma, a nemzetközi statisztika élén álltunk.

Egyféle magyarázat lehet, hogy egy felmérés szerint a magyarok kétharmada utál bejárni a munkahelyére. Márpedig súlyosan negatív lelki, fizikai következménnyel jár, ha az egyén úgy érzi, olyan (rossz) helyen van, hogy nem tudja megvalósítani önmagát, utalt a kutatásra Czeizel doktor. Majd így folytatta a Novákról szóló könyv bemutatóján: „és akkor itt áll előttünk ez a 82 éves férfi – aki ismerten rossz helyzetből indult: gyerekkorát beárnyékolja, hogy apját nem ismerte, majd 13 évesen elveszítette egyik karját. Ez az idős ember mindnyájunknak példát mutathat önértékelésből és önismeretből!” Mellesleg az orvosnak szakmai kötelessége arra is figyelmeztetni a sikeres sportolót, abban is mutasson példát, hogy legalább évente egyszer ő maga is elmegy szűrővizsgálatra – tette hozzá a genetikus.

A fontos kitérő után visszatért alapmondandójához: „ha van szabad akarat, tőlünk függ, mit váltunk valóra a belénk kódolt ígéretből. Nagyban rajtunk áll, mit valósítunk meg adottságainkból. Sokan vagyunk depresszióra hajlamosak, holott annyi okunk sincs erre, mint Novák Ferencnek lehetne. Lám, ő kar (és nyelvtudás) nélkül bejárta a fél világot. Azt is eredményesen megtanulta, hogyan mutassa meg a sikerét. Kitűnt, mert ha nem lett volna erre képes, ha csak csöndben bringázik, bizonyára nem írtak volna róla könyvet.”

Márpedig akkor esélye sem lett volna rá, hogy a társadalmi egészséget (is) sikeresen szolgáló, az önmegvalósításban élen járó, harmóniát sugárzó, követendő példát mutató egyénként állítsa a vezető tudós a figyelem előterébe a fél kézzel bicikliző, ma is aktívan sportoló, 82 éves debreceni férfit.

(WEBBeteg - Fazekas Erzsébet, újságíró)