A mióma diagnosztizálása

A méh simaizomzatából kiinduló jóindulatú daganat, a mióma az egyik leggyakoribb elváltozás a reproduktív korban levő nők körében. Hogyan állítható fel a diagnózis?

A miómákra jellemző, hogy ritkán fordulnak elő önmagukban, általában egyszerre több is kialakul, aminek következtében magának a méhnek a mérete is megnő. A miómák miatt megnövekedett méhet miómás uterusnak (uterus myomatosus) nevezik. Ez már egy olyan jel, amelyből a kezelőorvos miómára gyanakodhat.

A méhizomzat jóindulatú daganata attól függően, hogy a méhben hol alakul ki és helyezkedik el, 5 pozícióban jelenhet meg:

• a méh külső felületén (szubszerózus mióma)
• a méh izomrétegén belül (intramurális mióma)
• a méh ürege felé nőve (szubmukózus mióma).
• a méh oldalfalából kiinduló (intraligamentáris) mióma
• a méhnyak állományában elhelyezkedő (cervicalis) mióma

A göbök elhelyezkedése jellegzetes, ezért más célú nőgyógyászati vizsgálatok során is felfedezhetők - sőt, leggyakrabban így derül fény a meglétükre.

Nőgyógyászati vizsgálat

A nőgyógyász a panaszok részletes kikérdezése, és a páciens esetleges kórelőzményének megismerése (anamnézis felvétele) után eszközös hüvelyfeltárást végez, melynek során a hüvelyfalak és a méhnyak látótérbe hozásával ezek állapota ítélhető meg. Így a méhnyakbból kiinduló cervikális mióma, vagy esetleg a külső méhszájban látható megszületőben levő szubszerózus mióma góc is.

Ezt követően kezdi el a bimanuális vizsgálatot, melynek során a hüvelybe vezetett ujjakkal a méhnyak rögzítése történik meg, és a külső kéz ujjai e körül a rögzített pont körül tapintják át az egész női kismedencét. Így állapítva meg a petefészkek és a méh normális vagy attól eltérő állapotát (pl. az esetleges petefészek ciszták, miómák elhelyezkedését is). Amennyiben a kismedencében térfoglaló folyamat észlelhető (pl.intraligamentáris mióma esetén), akkor az együttes rektovaginális vizsgálat is indokolt. Ezzel a méhet körülvevő kötőszövet állapotáról nyerhető információ.

Milyen vizsgálatokra kerülhet még sor?

Ultrahangvizsgálattal (szonográfia) rendszerint igazolható a mióma megléte. Ezzel a képalkotó eljárással a mióma vagy miómák pontos helyét és méretét is meg lehet állapítani. Szóba jöhet hasi vagy hüvelyi ultrahang, de általában az utóbbit választják. Napjainkban, már csaknem kötelező érvényű a hüvelyi ultrahang, melynek során a bimanuális vizsgálatot követően a nőgyógyász ultrahang vizsgálatot is végez. A hüvelyi ultrahangvizsgálattal a mióma jól felismerhető. Az ultrahanggal továbbá ellenőrizhető, nyomon követhető a mióma méretének változása.

Aszerint, hogy mennyire kiterjedt, illetve milyen panaszokat okoz a mióma, egyes esetekben további vizsgálatokra lehet szükség:

• Az endoszkóppal végzett hastükrözés (laparoszkópia) a hasüregbe növő mióma méretéről ad információt. A méhfalban lévő mióma esetén is szükség lehet erre a vizsgálatra.
• Ha a mióma a méhnyálkahártyában vagy a méhfalban van, akkor méhtükrözés (hiszteroszkópia) szükséges.
• Ha fennáll a gyanú, hogy a mióma a húgyvezeték(ek)et nyomja, akkor a vesék és az elvezető húgyutak ultrahangvizsgálatára, illetve úgynevezett pyelogramra van szükség. A pyelogram egy röntgenkép, amely kontrasztanyag intravénásan történő beadása után készít képeket a húgyutakról.
• Bizonyos panaszok, illetve bizonyos típusú miómák esetén hólyagtükrözésre, illetve béltükrözésre is szükség lehet.
• Ha nem sikerült biztos diagnózishoz jutni, az orvosok néha mágnesrezonanciás vizsgálatot (MRI) végeznek.
• Ha menstruációs zavarok állnak fenn, és a mióma a nyálkahártyában ül, abrázió (méhkaparás, ismertebb nevén küret) szükséges szövetmintavétellel, hogy megbizonyosodjanak róla, nem rosszindulatú daganatos betegség (karcinóma) áll-e fenn.

A vérvételt követő laborvizsgálat bizonyos hormonszintekről (ösztrogénszint) és a vesefunkcióról ad információkat, illetve az esetlegesen fennálló vérszegénység is kimutatható ily módon.

Forrás: WEBBeteg összeállítás
Lektorálta: Dr. Kiss György, szülész-nőgyógyász