A mióma kialakulásának hajlamosító tényezői

A mióma a statisztikák szerint minden negyedik nőt érintő elváltozás. Vajon mi minden állhat a kialakulásának hátterében? Mik hajlamosíthatnak a mióma megjelenésére?

Kialakulásuk pontos oka nem minden esetben ismert, de az biztosan állítható, hogy erősen hormonfüggő daganattípusról van szó.

Az ösztrogén és a miómanövekedés kapcsolata

A miómás göbök létrejöttének egyik fő stimulátora a női szervezet ösztrogén nevű hormonja: a hormon hatására a simaizomsejtek burjánzásnak indulnak. Mivel az ösztrogént főként a petefészkek termelik, a mióma növekedése a petefészkek működésétől függ.

Ezt a hormonhatást igazolja az a tény, miszerint a pubertáskor előtt igen ritka ez a tumorfajta, valamint hogy változókorban (a csökkenő ösztrogénhatás következtében) nem jelennek meg új göbök, sőt a már meglévők mérete is csökken. Ugyan a menopauzával a miómák általában automatikusan visszafejlődnek, azonban a klimaxot követően is fontos a miómák rendszeres szakorvosi ellenőrzése, mivel rosszindulatú elfajulás ekkor is bekövetkezhet és a menopauzát követően is előfordulhat, hogy a méretük növekszik.

Terhesség és mióma

Az ösztrogén a terhesség során nagyobb mennyiségben termelődik, és ez olykor a miómák növekedési ütemének felgyorsulásához vezet. A várandósság alatt néha a kisméretű miómák is gyorsan növekedhetnek. A terhesség során a miómák a terhesség előtti méretüknek legfeljebb 25 százalékával nőhetnek nagyobbra. A nagyméretű, illetve a gyorsan növő miómákat műtéti úton el kell távolítani, ahogyan a panaszokat, illetve meddőséget okozó miómákat is. Terhesség során a miómák műtéti eltávolítására nem kerül sor, kivéve abban az esetben, ha veszélyeztetik az anya életét.

Ez is érdekelheti Miómák a terhesség idején

Az életkor és a mióma kialakulásának összefüggése

A mióma megjelenése és az életkor között szintén viszonylag szoros összefüggés figyelhető meg: a fogamzóképes kor előtt, illetve kb. 20 éves kor alatt az előfordulási gyakorisága kevesebb, mint 2%. Ezután, az életkor előrehaladtával egyre gyakoribbá válik, a csúcspontot a 30-40. életév táján éri el, mintegy 25%-os gyakorisággal. A változókor beköszöntével ismét csökken az előfordulás gyakorisága.

További hajlamosító tényezők

Egyes kutatások szerint a genetikai tényezőkön túl, a környezeti hatások, az étkezés és még a hétköznapi stressz is hozzájárulhat a miómák kialakulásához.

Sajnos ez a meglehetősen gyakori nőgyógyászati daganat az esetek nagy részében nem kivédhető. Jó hír ugyanakkor, hogy igen jól kezelhető. Az orvostudomány jelen állása szerint, számos gyógyszeres és műtéti beavatkozás áll rendelkezésre ahhoz, hogy a szakorvosi vélemény és javaslat alapján minden miómában szenvedő páciens a legoptimálisabb, leginkább személyre szabott kezelésben részesüljön.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Lesznyák Judit