Tudnivalók a biológiai terápiákról

A biológiai terápiák alatt definíciószerűen biológiai forrásból származó vagy biotechnológiai módszerekkel előállított olyan fehérjetermészetű molekulákat (pl. rekombináns fehérje, monoklonális antitest) értünk, melyek az élő szervezetben egy célzott támadásponton specifikusan hatnak és így érik el terápiás hatásukat.

Mi a biológiai terápia?

A biológiai terápia célzott kezelés, ami azt jelenti, hogy a gyulladásos folyamatot vagy a daganatos sejtek szaporodását a sejtszintű biokémiai vagy biológiai folyamatok egy meghatározott pontján gátolja. A biológiai terápia gyógyszerei fehérjemolekulák, amelyeket géntechnológiai eljárással, élő szervezetek termelnek. A kezelés szigorúan meghatározott és szabályozott indikációban használható.

A biológiai terápiák alkalmazásához, kifejlesztéséhez és gyártásához szükséges sejtszintű ismeretek és gyártástechnológiai módszerek igénye miatt széles körben csak az elmúlt két évtizedben terjedtek el. A fejlesztésben és gyártásában alkalmazott korszerű biotechnológiai módszerek az elmúlt évtizedekben jelentősen fejlődtek, ezért a biológiai terápiák mára számos szakterületen a mindennapi gyógyítás részévé váltak. Alkalmazásuk különösen a daganatos, gyulladásos és autoimmun betegségek, valamint egyes anyagcsere- és hematológiai betegségek kezelésében hozott jelentős változást.

A biológiai terápiák hatásának lényege

A biológiai terápiák egyik legfontosabb sajátossága, hogy általában nem az egész szervezetben fejtik ki hatásukat, hanem egy meghatározott biológiai folyamatot céloznak meg. A hatóanyag például egy gyulladás kialakulásában szerepet játszó fehérjét, receptort vagy immunsejtet gátolhat. A reumatológiai területen alkalmazott biológiai terápiák például vérben lévő speciális fehérjéket semlegesítenek, vagy ragadnak meg és tartanak fogva, vagy az immunrendszer működésében fontos sejtekhez tapadva azok pusztulását eredményezik. Ezáltal végeredményben komoly esély van a gyulladás jelentős csökkenésére, megszűnésére és a betegség nyugalomba kerülésére.

A gyulladásos és autoimmun betegségekben alkalmazott készítmények között találunk például olyanokat, amelyek a TNF-alfa, az interleukin-6, az interleukin-17 vagy az interleukin-23 hatását gátolják, más készítmények pedig bizonyos B- vagy T-sejtek működését módosítják. A célzott kezelés következtében a kóros immunválasz és a gyulladásos folyamat mérséklődik.

Ezért a biológiai terápiák hatásmechanizmusát pontosabb úgy megfogalmazni, hogy az immunrendszer egy meghatározott, kórosan fokozott működését befolyásolják, nem pedig egyszerűen „legyengítik az immunrendszert”. A kezelés immunrendszerre gyakorolt hatásának mértéke és következményei az adott készítménytől és annak hatásmechanizmusától függnek.

A biológiai terápiás készítmények

A biotechnológiai gyártási módszer lényege, hogy a biológiai terápiás fehérjéket baktériumokkal termeltetik és utána különválasztják a többi bakteriális terméktől. Megelőzően a baktériumsejtbe kívülről mesterségesen bejuttatják a termelendő fehérjéhez mintául szolgáló genetikai anyagot (DNS), és a baktériumsejt ezt nem „tudva” ezután gyártja rendületlenül az orvosi alkalmazáshoz szükséges fehérjét. A baktériumok milliárdjai által termelt fehérjékkel teli oldatot több lépésből álló folyamatban tisztítják meg, míg csak a számunkra fontos fehérjét tartalmazó oldathoz jutunk.

A gyártáshoz különböző sejtrendszereket használhatnak, az említett baktériumokon túl élesztősejteket vagy emlőssejteket; a választott rendszer a termelendő fehérje tulajdonságaitól függ.

A gyártás során nemcsak a hatóanyag mennyiségét, hanem annak szerkezetét, tisztaságát, biológiai aktivitását és stabilitását is szigorúan ellenőrzik. A biológiai gyógyszerek előállítása ezért összetettebb folyamat, mint a hagyományos, kis molekulájú gyógyszereké.

A biológiai terápiás készítmények injekciós, vagy infúziós formában állnak rendelkezésre. Ez azért van, mert a fehérjemolekuláknak ahhoz hogy szerkezetüket, funkciójukat megőrizzék, speciális (az élettani, vagyis emberben is előforduló) környezetben kell oldva lenniük, így tabletta formájában fixálva elveszítenék hatásukat. Mindezek mellett hűtve kell őket tárolni a beadásig. A biológiai terápia arra kijelölt centrumokban érhető el, ahol mind a személyi, mind a tárgyi feltételek adottak a kezelésre.

A magas fejlesztési és előállítási költségük miatt egy beteg havi kezelése több százezer forintba kerül, de szerencsére Magyarországon a társadalombiztosítás teljes mértékben támogatja ezt a rászoruló betegeknek.

Milyen terápiás területen alkalmazzák?

Biológiai terápiát számos orvosi területen alkalmaznak már, ilyenek:

• reumatológiai betegségekben: többek között rheumatoid arthritisben, arthritis psoriaticában, Bechterew-kórban és a spondyloarthritisek egyes további formáiban;

• gasztroenterológiai betegségekben, elsősorban gyulladásos bélbetegségekben (Crohn-betegség és colitis ulcerosa);

• bőrgyógyászati betegségekben, többek között középsúlyos és súlyos psoriasisban, valamint egyes más gyulladásos bőrbetegségekben;

• daganatos és hematológiai betegségekben (számos szerv tumorja, melanoma, limfómák), ahol számos monoklonális antitest és más biológiai gyógyszer a daganatsejteket vagy azok növekedéséhez szükséges folyamatokat célozza;

• neurológiai betegségekben, például a sclerosis multiplex bizonyos formáiban;

• allergológiai és tüdőgyógyászati betegségekben, például az asztma egyes súlyos formáiban;

• endokrinológiai és anyagcsere-betegségekben, például inzulinkezelés során.

A betegek kis része rosszul reagál a kezelésre, gyulladásos panaszaik nem mérséklődnek, őnáluk egy adott idő eltelte után másik fajta biológiai terápia adása szokott történni, amíg a kívánt hatást – a gyulladásmentes állapotot - el nem érjük.

Milyen vizsgálatok szükségesek a kezelés megkezdése előtt?

A biológiai terápia megkezdése előtt részletes orvosi kivizsgálás szükséges. Ennek része lehet többek között a vérkép, a májfunkció és a vesefunkció ellenőrzése, valamint bizonyos fertőzések – például a tuberkulózis és a hepatitis B – szűrése, mivel a biológiai terápia immunmódosító hatásának eredményeként a fertőzési rizikó mérsékelten emelkedik és bizonyos lappangó fertőzések (tuberkulózis, hepatitis) aktiválódhatnak. Fontos az oltási előzmények áttekintése is. A biológiai kezelés megkezdése előtt érdemes ellenőrizni, hogy a beteg a számára javasolt védőoltásokkal rendelkezik-e, mivel egyes oltások beadását célszerű lehet még a kezelés megkezdése előtt elvégezni.

Néhány ritka autoimmun betegség fennállása, vagy múltban történő jelentkezése (sclerosis multiplex, szisztémás lupus erythematosus), szívelégtelenség fennállása bizonyos terápiákban kizárja a biológiai készítmény alkalmazását, mert a betegnél állapotromlás léphet fel. Nem lehet azonban általánosan kijelenteni, hogy bizonyos betegségek minden biológiai terápia alkalmazását kizárják, az ellenjavallatok és a fokozott óvatosságot igénylő állapotok hatóanyagonként eltérőek. A biológiai kezelés kiválasztása mindig az alapbetegség, a társbetegségek, a korábbi kezelések és az egyéni kockázatok figyelembevételével történik.

A kezelés alatt jelentkező láz, tartós köhögés, nehézlégzés, szokatlan fertőzéses tünetek vagy egyéb új panasz esetén a kezelőorvost tájékoztatni kell.

A kezeléssel járó lehetséges kockázatok

Mivel a biológiai terápiás készítmények fehérjetermészetű anyagok, ezért adásukat követően ritkán allergiás reakció előfordulhat. A biológiai gyógyszerek alkalmazása során előfordulhatnak továbbá:

• az injekció beadásának helyén fellépő helyi reakciók;
• infúzió során jelentkező reakciók;
• ritkán túlérzékenységi, illetve allergiás reakciók;
• egyes készítményeknél a vérkép, a máj- vagy más szervi működés eltérései;
• a hatóanyag immunrendszerre gyakorolt hatásától függő, specifikus mellékhatások.

A kockázatok miatt a kezelés során rendszeres orvosi ellenőrzés szükséges. Nem mindenkinek a szervezete reagál egyformán a biológiai terápiára, ezért rendszeres vérvétel szükséges ahhoz, hogy megnézzük, hogy a beteg mája és csontvelői vérképzése nem fogadja-e rosszul a kezelést. A vizsgálatok pontos menete nem egységes, a szükséges laboratóriumi és egyéb vizsgálatokat az alkalmazott gyógyszer, az alapbetegség, a társbetegségek és az egyéni kockázatok alapján határozzák meg.

A betegek kis része rosszul reagál a kezelésre, gyulladásos panaszaik nem mérséklődnek, őnáluk egy adott idő eltelte után másik fajta biológiai terápia adása szokott történni, amíg a kívánt hatást – a gyulladásmentes állapotot – el nem érjük. Mivel az egyes hatóanyagok eltérő módon befolyásolják az immunrendszert, ezért más lehet a szervezet reakciója és a szükséges ellenőrző vizsgálatok is eltérhetnek.

Bár a biológiai terápiák alkalmazása az immunszuppresszió miatt némi rizikóval és szoros orvosi kontroll szükségességével jár, a gyógyszer markáns gyulladáscsökkentő hatékonysága messze meghaladja a kockázat mértékét és új esélyt ad a kezelendő betegnek a teljes életre.

Terhesség és gyermekvállalás biológiai kezelés mellett

A korábbi gyakorlattal ellentétben ma már nem tekinthető általános szabálynak, hogy terhesség vagy gyermekvállalási szándék esetén minden biológiai terápiát fel kell függeszteni. Egyes biológiai gyógyszerek meghatározott körülmények között terhesség alatt is alkalmazhatók, különösen akkor, ha az alapbetegség megfelelő kezelése az anya egészsége szempontjából fontos.

Ugyanakkor a készítmények között jelentős különbségek vannak, és a terhesség különböző szakaszaiban is eltérő lehet a megítélésük. Ezért tervezett terhesség, várandósság vagy szoptatás esetén a biológiai kezelés módosításáról mindig a kezelőorvossal kell egyeztetni. A kezelés önálló elhagyása azért sem javasolt, mert a gyulladásos alapbetegség fellángolása önmagában is kockázatot jelenthet.

Mi történik, ha nem hat a kezelés?

A biológiai terápiák hatékonysága nem minden betegnél egyforma. A betegek egy része jelentős javulást, akár tartós tünetmentességet vagy úgynevezett remissziót érhet el, másoknál azonban csak részleges hatás alakul ki, illetve egyáltalán nem tapasztalható megfelelő javulás.

A betegek egy részénél idővel a korábban hatásos gyógyszer hatása is csökkenhet. Ennek több oka lehet, például a betegség változása vagy a gyógyszerrel szembeni immunválasz kialakulása. Ilyenkor a kezelőorvos másik hatásmechanizmusú biológiai gyógyszerre vagy más célzott kezelésre válthat.

A modern gyulladásos betegségek kezelésében ezért ma már nem szokatlan, hogy több különböző célpontú gyógyszer áll rendelkezésre, amelyek közül a beteg számára legmegfelelőbb kezelést a betegség jellemzői, korábbi terápiái és az elért kezelési eredmény alapján választják ki.

Forradalmi kezelés vagy kiegészítő terápia?

A biológiai terápia hatásosságáról nem lehet egyetlen, minden betegségre érvényes választ adni.

Vannak olyan betegségek és betegcsoportok, amelyekben a biológiai gyógyszerek valóban jelentős változást hoztak a kezelésben. A korábban nehezen kontrollálható gyulladásos betegségek egy részében ma már tartós, akár remisszió közeli állapot érhető el, és a betegség hosszú távú következményei is mérsékelhetők. Rheumatoid arthritisben például a biológiai és más célzott betegségmódosító kezelések a korszerű terápiás stratégia fontos részét képezik.

Más esetekben a biológiai gyógyszer a hagyományos kezelés mellett, annak kiegészítéseként alkalmazható. Az is előfordulhat, hogy egy beteg számára a hagyományos kezelés önmagában elegendő, ezért biológiai terápiára nincs szükség.

A biológiai kezelés tehát nem csodaszer, és nem mindenkinél eredményez teljes gyógyulást, ugyanakkor bizonyos betegségekben a rendelkezésre álló leghatékonyabb betegségmódosító kezelések közé tartozhat. A cél általában nem pusztán a panaszok átmeneti enyhítése, hanem a gyulladásos betegség tartós kontrollja, a tünetek és a fellángolások csökkentése, az életminőség javítása, valamint – ahol ez lehetséges – a szervkárosodás és a betegség előrehaladásának megelőzése.

A beteg számára reális cél lehet a jelentős tüneti javulás és a betegség nyugalmi állapotának elérése, de azt nem lehet előre megígérni, hogy egy adott biológiai készítmény biztosan hatni fog. A kezelés eredményességét rendszeresen értékelni kell, és szükség esetén módosítani.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Juhász Péter belgyógyász
Aktualizálta: Dr. Dunás-Varga Veronika belgyógyász