Milyen szerepet játszik az öröklött genetikai hajlam a mellrák kialakulásában?

Hazánkban a vezető halálozási okok között szerepel az emlő rosszindulatú daganata, a nők körében bekövetkező rákhalálozások 62%-át teszi ki, minden 8. nőt érintve élete során. A genetikai hajlammal élők körében kialakulásának kockázata magas, ugyanakkor fontos tudni, hogy a mellrákos esetek többsége nem vezethető vissza a genetikai adottságokra.

Az emlőrák többnyire fájdalmatlan, sőt, minél inkább fáj egy csomó, annál kevésbé valószínű, hogy megjelenése rosszindulatú daganatra utal. Éppen ez a fájdalmatlanság az, ami a betegeket megtéveszti és ami miatt sokszor hónapokkal, évekkel a csomó észlelése után fordulnak orvoshoz, gyakran már csak akkor, mikor a daganat jelentős nagyságot ért el.

A melldaganatok több mint 80 százaléka jóindulatú, de ezt csak a szövettani vizsgálat döntheti el, minden elváltozást meg kell mutatni szakembernek. A női emlőben az élet folyamán mirigytágulatok, ciszták, tömörülések, hegek, körülírt csomók formájában jelentkező jóindulatú daganatok alakulhatnak ki. A jóindulatú lefolyás azt jelenti, hogy az elváltozás nem növekszik korlátlanul a környező szövetek felé, nem tör be az érrendszerbe, és nem ad áttéteket más szervekbe. Az esetleges későbbi elfajulás kizárására ilyen esetekben is sokszor eltávolítják őket.

A rák vagy rosszindulatú daganat olyan szövetrész, amelyben a sejtek ellenőrizhetetlen módon osztódni kezdtek. A mellrák esetében az emlőszövet egyes sejtjei megváltoztatják a normális működésüket, és kórossá válnak. Ez olykor egy genetikai eltéréssel függ össze, vagy épp a rendellenes folyamat javítása nem történik meg valamilyen genetikai eltérés miatt. A probléma ezekkel az el nem pusztuló kóros sejtekkel az, hogy a szervezet keringési rendszerén keresztül a test többi részébe is szétszóródhatnak és tovább növekedhetnek.

A mellrák kialakulásának kockázati tényezői

Az emlőrák előfordulásának legfőbb rizikófaktora az életkor. Az összes emlődaganat több mint 80 százalékát 50 éves kor felett diagnosztizálják. Az előfordulás gyakoriságának növekedése azonban már a 30. életév után megkezdődik.

További fontos kockázati tényező az emlőszövet ösztrogénkitettségének időtartama. Ez olyan esetekben átlag feletti, mint a korán jelentkező menstruációs vérzés (12 éves kor alatt), a késői menopauza (55 éves kor felett), a gyermektelenség, az ösztrogénpótló hormonkezelések alkalmazása.

Széles körű statisztikai elemzések összefüggés találtak az elhízás és az emlőrák gyakorisága között is, emellett más életmódtényezők is meghatározóak, mint a dohányzás és alkoholfogyasztás.

Ezen tényezők mellett szerepel a családilag öröklődő genetikai hajlam is. Az összes felismert emlőrákos megbetegedés kb. 10-20 százalékának hátterében állhat öröklött genetikai elváltozás (mutáció).

Az emlőrák kockázata magasabb továbbá azoknál a nőknél, akiknél az elvégzett mammográfiás vizsgálat az emlő szövetében mészlerakódást mutatott ki, de daganat jelenlétét nem igazolta.

A genetikai hajlam szerepe

Megfigyelések bizonyítják, hogy annak azon nők esetében, akinek nagyanyjának, anyjának, nővérének emlőrákja volt, lényegesen megnő az emlőrák kialakulásának kockázata. Normál női populációban az emlőrák kialakulásának kockázata 6%. Ez az arány már 9%, amennyiben egy női rokonnál kimutatták a mellrákot, 16%, amennyiben két rokonnál, és 27%, ha három rokon betegedett meg.

Még nagyobb a genetikai eredet kockázata, amennyiben a rokonok esetében a menopauza előtt alakult ki az emlőrák. A genetikai hajlam nagyobb kockázatával lehet számolni akkor is, ha férfirokonnál fordult elő a mellrák, továbbá ha a nőrokonnál petefészekrák fordult elő (ugyanis egyes génmutációk egyaránt hajlamosítanak örökletes mell- és petefészekrákra). Megjegyezzük, hogy amennyiben az emlőrák hátterében genetikai ok húzódik meg, akkor a család férfitagjai is ki vannak téve az örökletes emlőrák veszélyének, továbbá az apai ági nőrokonokat is számításba kell venni a hajlam értékelésénél.

A mellrák kialakulásával összefüggésbe hozható génmutációk közül a legjelentősebb a BRCA1 és BRCA2 génekhez kapcsolható, de a tudomány mai állása szerint több mint tíz egyéb gént is kapcsolatba hoztak a betegség öröklődésével. A génmutáció hordozása nem jelenti azt, hogy biztosan kialakul a mellrák, ugyanakkor a kockázat jelentősen növekszik. Egyes génmutációk vagy azok kombinációinak előfordulásakor az emlőrák kialakulásának esélye 70 éves korig megközelítőleg 80%-ra is növekedhet.

Részletesen Mellrák és BRCA-génmutáció

Hogyan tudható meg, ha valaki genetikai hajlammal él?

Diagnosztizált mellrák esetén napjainkban már rutinszerűen végeznek genetikai vizsgálatot, mivel léteznek olyan célzott hatású gyógyszerek, amik egy-egy génhez kötődő tumorok ellen hatékonyak. Azokat a géneket vizsgálják, amelyek fennállása esetén létezik hatékony célzott terápia (ide tartoznak a legjelentősebb, BRCA-mutációk is), ugyanakkor a genetikai vizsgálatnak nincs jelentősége akkor, ha a terápiát nem befolyásolja.

A megelőzésben ugyancsak fontos azoknak a személyeknek az azonosítása, akik bár önmaguk nem betegek, de a családjukban többször is előfordult már rosszindulatú emlőrák. A jelenlegi ajánlások szerint nem ajánlott minden nőnek a genetikai szűrés elvégzése, csak amennyiben a családi vagy személyes kórtörténet valószínűsíti a genetikai hajlamot. Ezek a valószínűsítő tényezők a mellrák és/vagy petefészekrák fent részletezett családi előfordulása.

Az öröklött hajlammal élő nőknek korábbi életkorban és nagyobb gyakorisággal ajánlott részt venniük mellrákszűrésen. A megelőzés és a korai felismerés jelentőségét nem lehet eléggé kihangsúlyozni. Egy előrehaladottabb stádiumban lévő emlőrák drámaian rosszabb esélyeket jelent, szemben egy hamar felismert elváltozással.

Hogyan történik a genetikai vizsgálat?

A vizsgálathoz örökítőanyagra, DNS-re van szükség, ehhez elégséges egy egyszerű vérvétel is, de a teszt elvégezhető paraffinba ágyazott, formalin-fixált szövetmintából is. A vizsgálat akár százezer nukleotid több százszoros leolvasását is jelentheti, azonban az új generációs szekvenátoroknak köszönhetően az elemzés néhány nap alatt megtörténik.

Napjainkban már léteznek olyan genetikai meghatározások is, melyek nem csak egy-egy kiemelt - sűrűbben előforduló mutációk - részen vizsgálják az emlőrák kialakulásával kapcsolatba hozható genetikai hátteret, hanem a gén vagy gének teljes egészét nézik. Ezekkel az új genetikai módszerekkel az eddig vizsgált néhány mutációs hely helyett több száz is vizsgálható, felfedve ezzel az eddig rejtve maradt genetikai eltéréseket is, kizárva a hibás negatív genetika diagnózist.

Fontos Mellrák - Mire figyeljünk az önellenőrzés során?

(Szerző: Dr. Balla Bernadett, PentaCore Laboratórium)