Az amalgámtömés előnyei és hátrányai

Az utóbbi években meglehetősen sokat lehetett hallani, a majd száz éve használt fogászati tömőanyag, a higany és ezüst ötvözetéből készült amalgám egészségkárosító hatásairól. Mint manapság szinte minden, ez is két táborra osztja a szakembereket (és így persze a laikus közvéleményt is).

Okozhat-e betegéget az amalgámtömés?

Ennek a fogászati tömőanyagnak a használatát egyes fogorvosok – sőt allergológusok is – az amalgám higanytartalma miatt tartják egészségkárosítónak. Az említett mérgező nehézfém kontójára írják – többek között – az allergia kialakulását, a migrénre való hajlamot, a fáradékonyságot, az ízületi bántalmakat, a gyomorpanaszokat, az emésztési zavarokat, sőt még a sclerosis multiplex nevű autoimmun betegséget is.

Állításuk szerint ugyanis az amalgámban lévő, és onnan (például a nyállal) folyamatosan kioldódó higany elraktározódik a szervezet létfontosságú szerveiben (a vesében, a májban, az agyvelőben), valamint a belső elválasztású mirigyekben (ilyen többek között a pajzsmirigy, a mellékpajzsmirigyek, a mellékvese, a hasnyálmirigy), a csontokban, az emésztőtraktusban különféle közérzetrontó panaszokat, illetve betegségeket okozva.

Az amalgámtömés előnyei

Ezzel szemben a másik táborba tartozó szakorvosok „kiállnak” a fogászati ötvözet alkalmazása mellett, mondván: nincs megalapozott tudományos bizonyíték arra, hogy az amalgámtöméseknek toxikus mellékhatásaik lennének.

Az alkalmazását támogató doktorok szerint a fémötvözet higanyszintje elhanyagolható mennyiségű, vagyis alkalmazása kockázatmentes. Maga a tömőanyag pedig tartós (akár 25 évet is „kibír”), valamint a betegek számára kifejezetten pénztárcakímélő, mert jóval olcsóbb, mint más új, korszerű fogászati tömőanyagok.

Ráadásul az úgynevezett őrlőfogak szuvas odvainak „feltöltésére”, rágófunkciójuk helyreállítására a fogszínű tömőanyagok nem minden esetben alkalmasak, mert nem elég szilárdak, így az „élettartamuk” is jóval kisebb, mint a fémötvözetekből készülteké.

A műanyag és porcelántömések jóval rövidebb ideig tudnak ellenállni az állandó „őrlés” következtében rájuk háruló erős igénybevételnek.

Az amalgámtömés mellett érvelők szerint az arra érzékenyeknél a fogászatban használt legkorszerűbb anyagok, kezelési eljárások (implantáció), illetve a fogak pótlására használt fémvázas protézisek, fémkoronák is okozhatnak közérzetrontó panaszokat (többek között szédülést, látászavarokat, visszatérő fejfájást) vagy allergiás reakciót, vagyis nem lehet minden rosszért a fémelegyekből álló fogászati tömőanyagot okolni.

Milyen tömőanyagot érdemes választani?

A lyukas fog helyreállításáért fogorvoshoz forduló laikusok tehát egyre többször kerülnek döntési helyzetbe. Az, hogy milyen tömőanyagot választ, nemcsak anyagi kérdés, hanem attól is függ, hogy az orvosa az amalgámellenesek vagy az amalgámpártiak táborába tartozik-e.

Az utóbbi időben egyre gyakrabban fordul elő, hogy sokan nem az egészségkockázat miatt, hanem esztétikai okokból döntenek az úgynevezett „fehér tömésnek” nevezett anyagok mellett, főleg ha a megreparálandó fog metszőfog, vagyis látható helyen, a száj elülső részén helyezkedik el.

Sokan miután egyet-mást hallottak már a higany toxikus hatásáról, ráadásul valamilyen panaszukat is összefüggésbe hozzák a szájukban található „szürke” tömésekkel, kicseréltetik őket. Pedig, – ugyancsak sok fogorvos szerint – ha semmiféle tünet (allergia, fejfájás, emésztőszervi panasz) nem indokolja a cserét, nem feltétlenül szükséges a tömések eltávolítása.

Mielőtt tehát erre a meglehetősen költséges elhatározásra jutna, érdemes megbeszélnie a fogorvosával, hol és milyen tömőanyag alkalmazását javasolja.

Forrás: WEBBeteg összeállítás/Ötvenentúl.hu