Jód - Mikor kell szedni és mikor nem?
frissítve:
A pajzsmirigy hormonjainak képzéséhez a szervezetnek jódra van szüksége. A jód részt vesz az anyagcsere megfelelő működésében, biztosítja a csecsemők és gyerekek szellemi fejlődését. A pajzsmirigyhormonok 65 százaléknyi jódot tartalmaznak, így annak hiányában anyagcserezavarok, valamint fejlődési rendellenességek léphetnek fel.
Pajzsmirigy-alulműködés - A téma cikkei |
| 6/1 A pajzsmirigy-alulműködés okai 6/2 A pajzsmirigy-alulműködés tünetei 6/3 A jód szerepe és a jódpótlás 6/4 Pajzsmirigyhormon-értékek értelmezése 6/5 Hormonpótlás pajzsmirigy-eltávolítás után 6/6 Pajzsmirigybetegek étrendje |
A jódszükséglet
A jód a táplálékkal és az ivóvízzel kerül be a szervezetünkbe. A jodid gyorsan felszívódik, majd összegyűlik a pajzsmirigyben. A felesleges mennyiség a vizelettel ürül, de megjelenik a nyálban és az anyatejben is.
Azokon a földrajzi területeken, ahol nem megfelelő a jódellátottság a talajban és az ivóvízben, gyakoriak az újszülöttkori és gyermekkori fejlődési rendellenességek, valamint a későbbi életkorokban is a pajzsmirigy-megbetegedések.
Jódellátottság Magyarországon
A felszíni jód az évezredek során az esőzésekkel a tengerekbe mosódik, ezért a legjódhiányosabb területek a kontinensek belső részein és a hegyvidékeken vannak. Magyarország területének 4/5-e mérsékelten jódhiányos. Ez azt jelenti, hogy sem az ivóvíz, sem a megtermelt élelmiszerek nem tartalmaznak elegendő jódot.
Minden megyében gyakrabban fordul elő golyvás megbetegedés a nemzetközileg elfogadott öt százalékos aránynál, ez alól csak az Alföld közepén levő három megye egyes részei a kivételek, elsősorban a Nagykunság vidéke. A legrosszabb a helyzet Zala, Veszprém és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyékben, ahol korábbi felmérések szerint a 20 százalékot is elérte vagy meghaladta a golyva előfordulása iskolás gyermekek körében.
A napi jódszükséglet életkoronként
- 1 éves kor alatt: napi 50 mikrogramm
- 1-6 éves kor között: napi 90 mikrogramm
- 7-12 éves kor között: napi 120 mikrogramm
- serdülő- és felnőttkorban: napi 150 mikrogramm
- terhesség és szoptatás idején napi 200 mikrogramm a szervezet igénye
A felsorolt értékek egészséges egyénekre vonatkoznak, pajzsmirigyzavar esetén csak endokrinológiai vizsgálat után állapítható meg a személyre szabott jódigény.
Teszt A jódhiány kialakulásának rizikója
Melyek a jódhiány tünetei?
A jódhiány legjellegzetesebb tünete a pajzsmirigy megnagyobbodásával járó golyva (jódhiányos strúma). Ennek oka, hogy a pajzsmirigy méretének növelésével próbálja ellensúlyozni azt, hogy jód hiányában - normális működés mellett - nem képes elegendő pajzsmirigyhormont termelni. A golyva tehát egy kompenzációs mechanizmus, ami önmagában nem társul csökkent pajzsmirigyhormon-szintekkel, sokszor évekig fennállhat komolyabb panasz nélkül. Ebben az állapotban azonban komolyabb a pajzsmirigyzavar kialakulásának kockázata, ezért mindenképp kezelést igényel.
A jódhiány eredményeként - megnagyobbodott pajzsmirigy és emelkedett TSH-szint mellett is - a pajzsmirigy nem képes elegendő (T3 és T4) pajzsmirigyhormon termelésére, különösen a hosszan fennálló állapot, a pajzsmirigy kimerülése, károsodása esetén. Ekkor megjelennek a pajzsmirigy-alulműködés tünetei, amelyek közül elsősorban a súlynövekedésre figyelhetnek fel az érintettek.
A fentieken túl a jódhiányos pajzsmirigy-alulműködés csökkenti a testi és szellemi teljesítőképességet is, fáradtsággal és koncentrációzavarokkal járhat, enyhe jódhiány esetén egész életen át gyakoribb a magas koleszterinszint és az érelmeszesedés.
A jódhiány különösen veszélyes várandósság idején. Ha egy terhes nő az első hónapokban jódhiányos, akkor a születendő gyermekének akár 10-15 ponttal is csökkenhet az IQ-ja, ugyanis a jód nélkülözhetetlen a magzat agyának fejlődéséhez.
Honnan juthatunk jódhoz?
A természetes források közül a legtöbb jódot a tengeri halak húsa, a kagyló, és a homár tartalmazza. Magasabb a jódtartalma a petrezselyemnek és a körtének, azonban a talaj és az édesvizek alacsony jodidszintje miatt a hazánkban előállított élelmiszerek általánosságban nem tartalmaznak elegendő jódot.
Vannak olyan ételek is, amelyek csökkentik a jód felszívódását a szervezetben. Ilyenek: a káposzta, brokkoli, karfiol, kelbimbó, fehérrépa, torma. A szokásos mennyiségben fogyasztva ezek nem golyvaképzők, de nagy mennyiségű fogyasztásuk esetén fokozottan érdemes a jódbevitelről is gondoskodni.
A jódpótlás fontos eleme az élelmiszerüzletekben forgalmazott jódozott só.
Gyógyszertárakban kapható jódozott víz és jodid tabletta (50, 100, 200 μg), továbbá számos multivitamin készítmény is tartalmaz kisebb mennyiségben jódot.
Mikor szükséges a jódpótlás és milyen formában?
Általános esetben
A jódpótlás történhet a só vagy más élelmiszerek jódozásával. Kívánatos lenne, hogy Magyarországon az emberek kizárólag jódozott sót fogyasszanak! A természetes, élelmiszerekkel történő jódpótlás mindenkinek ajánlható, azonban a jódtabletták szedése vagy a jódozott víz fogyasztása általános esetben nem ajánlott, az orvosi vizsgálat nélkül történő fokozott bevitel káros is lehet.
Fokozott jódszükséglet idején
Javasolt a leginkább jódhiányos területeken élők plusz jóddal való ellátása megelőző jelleggel, felnőtteknél napi 100-200 mikrogramm mennyiségben. Fokozott jódbevitel szükséges például:
- várandósság és szoptatás idején,
- a változókor környékén,
- nehéz fizikai munka,
- dohányzás, alkoholfogyasztás esetén.
Jódhiányos strúma esetén
Amennyiben a pajzsmirigymegnagyobbodás bizonyítottan jódhiány miatt alakul ki, az orvos jódpótlást javasol. Ez a kornak és nemnek megfelelő mennyiség bevitelét jelenti. Mivel csak igen kevés helyen végeznek az országban jódürítés-meghatározást, a jódhiányra a pajzsmirigyhormonszintek arányából, a pajzsmirigy ultrahangos vizsgálatából, a pajzsmirigyellenes antitestek mennyiségéből és nem utolsósorban a lakóhely elhelyezkedéséből következtethetünk.
Amikor a jód szedése nem javasolt
Emelt szintű jódpótlás minden esetben endokrinológiai vizsgálatot követően, az orvos utasításainak megfelelően történjen. A pajzsmirigy-megnagyobbodásnak, strúmának ugyanis nem kizárólag jódhiányos formája létezik, amikor árthat is a fokozott jódbevitel, illetve a túladagolás is járhat káros hatásokkal.
A pajzsmirigy-alulműködés és a pajzsmirigymegnagyobbodás oka lehet az autoimmun pajzsmirigygyulladás is, az ekkor adott jód fokozhatja a gyulladásos folyamat aktivitását, így ilyen betegekben a jód adása ellenjavallt.
Nem alkalmaznak jódkezelést göbös pajzsmirigybetegségben szenvedő betegeknél sem. Itt ugyanis lehetnek olyan göbök, amelyek hajlamosak önállóan működő területekké válni a pajzsmirigyen belül, és ezt az egyensúly felborulásához vezető folyamatot indíthatja be a jódkezelés.
| Jódtabletta a radioaktív sugárzás esetén |
| Atomerőművek okozta sugárszennyezések idején javasolják a környéken lakók számára a kálium-jodid tabletta szedését, mivel ennek segítségével a pajzsmirigy telíthető a nem sugárzó jódizotóppal, ezáltal kivédhető vagy csökkenthető a radioaktív izotóp felvétele, így a pajzsmirigyrák kialakulásának kockázata. A jódtabletta szedésének azonban csak jelentős szennyezés esetén a baleset körüli néhány napban van értelme, a szakemberek nem ajánlják az indokolatlan alkalmazását az ismertetett kockázatok miatt. Szedjünk-e kálium-jodidot? |
A nem biztonságos mennyiségek
A túlzott jódfogyasztást mindenkinek érdemes elkerülnie, mivel az az arra fogékonyaknál ki is válthatja a pajzsmirigy gyulladását vagy túlműködését. A WHO ajánlásai szerint az alábbi mennyiségek képezik a jódbevitel napi felső határát:
- 1 éves korig: 140-150 mikrogramm/testtömegkg
- 1-12 éves kor között: 50 mikrogramm/testtömegkg
- serdülő- és felnőttkorban: 30 mikrogramm/testtömegkg
- terhesség és szoptatás idején: 40 mikrogramm/testtömegkg
A testömegkilogrammonként közölt jódmennyiség azt jelenti, hogy a határértékeket meg kell szorozni az illető testtömegével az adott személy számára biztonságosan bevihető maximális mennyiség megállapításához.
Egyéb pajzsmirigybetegségek |
Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Dr. Fáklya Mónika, endokrinológus
További felhasznált forrás: ÁNTSZ, Országos Közegészségügyi Intézet
