Szedjünk-e kálum-jodidot radioaktív sugárzás ellen?

Nukleáris veszélyhelyzetek idején sok helyen megkezdődik a jódkészítmények pánikszerű felvásárlása. Milyen esetekben indokolt a jód szedése, és ártalmas lehet-e a túlzott jód fogyasztás? Ezekre a kérdésekre ad választ Prof. Balázs Csaba, endokrinológus, a Budai Endokrinközpont orvosa.

Milyen egészségügyi problémákat okozhat a sugárzás?

A nukleáris balesetek hatásai által leginkább érintett területen élők körében – különösen, akik a robbanás idején voltak gyerekek – jelentősen megugrott a pajzsmirigyrák előfordulási valószínűsége. Ez nagyrészt a reaktorból az első napokban kiszabaduló radioaktív jód nagy mennyisége miatt történt, amely lerakódott a legelőkön, s így a tehenek közvetítésével a tejbe került, amelyet a gyerekek fogyasztottak.

Csernobil tragédiájának legfontosabb késői következménye a pajzsmirigyrák előfordulásának drámai növekedése volt azok körében, akiket gyermekkorukban ért a sugárzás - mostanáig több mint 6000 esetet ismerünk.

Tragédia a tragédiában, hogy mindez megelőzhető lett volna, ha az embereknek időben elmondják, hogy ne igyanak a szennyezett füvet legelő tehenek tejéből, amely nagy mennyiségű radioaktív (131-es) jódizotópot tartalmazott. A pajzsmirigyben felhalmozódó 131-es jódizotóp ugyanis rákot okozhat, különösen gyermekekben. Mivel ez az anyag viszonylag hamar elbomlik, ha a környéken élők néhány hónapig nem fogyasztottak volna helyi tejet, a kialakult megbetegedések jelentős része elkerülhető lett volna.

Miért jelent a pajzsmirigy működésére veszélyt a radioaktív jódizotóp?

A pajzsmirigy termelte hormonok (a tiroxin és a trijódtironin) jódtartalmú aminosav-származékok, szintézisükhöz a pajzsmirigynek jódot kell felvennie a vérből, és ha radioaktív jódizotóp van jelen, azt éppúgy felveszi, mint a "normális", nem sugárzó (127-es rendszámú) izotópot.

A csernobili katasztrófa idején kálium-jodid tablettát javasoltunk, mivel ennek szedésével a pajzsmirigy telíthető a nem sugárzó jódizotóppal, ezáltal kivédhető vagy csökkenthető a radioaktív izotóp felvétele. A kálium-jodid a sugárzással való találkozást követő egy néhány napon belül képes kifejteni védő hatását, de minél később kezdi valaki szedni, annál kevésbé használ.

Kell-e félnünk a sugárzás káros hatásaitól ?

Hazánkban kiegészítő jódpótlásra általános esetben és hazánktól távol bekövetkező balesetek (pl. Fukusima) idején nincs szükség.

• A kálium-jodid nem egy általános sugárvédő anyag, önmagában a radioaktív jód beépülését akadályozza meg. Erre csak akkor van szükség, ha a környezetben a radioaktív jód mennyisége megemelkedett.
• A kálium-jodid alkalmazása - amennyiben szükséges - nem napokon át javasolt. A készítmény szedése a katasztrófa bekövetkezése előtt és után 1-2 napig tanácsos, később már értelmetlen.
• Pajzsmirigybetegségek, pl. autoimmun pajzsmirigygyulladás, göbös pajzsmirigy, esetén a kálium-jodid nem nyújt védelmet, sőt kifejezetten káros lehet.
• Korábbi pajzsmirigyműtét és csökkent pajzsmirigy működés esetén a kálium-jodid nem indokolt

A kálium-jodid alkalmazása orvosilag nem indokolt esetekben több kárt okozhat, mint hasznot, mert egyrészt nem jelent védelmet, fölösleges, másrészt jelentősen megemelné a pajzsmirigybetegek számát. A jodid ugyanis fokozza az autoimmun gyulladást, mind fokozott, mind csökkent működéstt is kiválthat. Terhesek számára sem célszerű magas dózisú jód tablettát szedni.

Ez is érdekelheti Radioaktivitási és sugárzásvédelmi útmutató

Háttérsugárzást mérő berendezések Magyarország területén

Forrás: Endokrin Központ