Göbös pajzsmirigy-megnagyobbodás (struma nodosa)

A pajzsmirigyműködés zavara esetén az elváltozások egyik formája a pajzsmirigygöbök megjelenése lehet. Göbök megjelenhetnek akár normál méretű szervben is, de leggyakrabban megnagyobbodott pajzsmirigyben fedezik fel, ez a struma nodosa. A kezelés szempontjából minden esetben kulcskérdés a pajzsmirigygöbök jellegének meghatározása.

Mi a pajzsmirigygöb?

A pajzsmirigygöb a pajzsmirigy állományán belül kialakuló, szerkezetileg elkülönülő csomó. Sok esetben pajzsmirigy önvizsgálat során, tapintással is felismerhető, de legtöbbször ultrahangvizsgálat mutatja ki. Ezek a csomók szerkezetileg és szövettanilag eltérő típusokat takarnak, ezért fontos a kivizsgálásuk.

A pajzsmirigy göbös megbetegedéseire a legtöbb esetben a nyak elülső részén megjelenő duzzanat (struma, golyva) hívja fel a figyelmet. Legtöbbször a megnagyobbodott pajzsmirigy kivizsgálása során fedezik fel a szervben a göböket, ugyanakkor tudni kell, hogy a pajzsmirigy-megnagyobbodás nem mindig jár göbökkel, illetve ritkábban normál méretű szervben is lehetnek elváltozások. Kialakulhat egy vagy több göb (multinoduláris struma) is.

A pajzsmirigy göbös megbetegedései

A pajzsmirigygöbök megjelenése mögött számos pajzsmirigyzavar állhat, önmagában a göb jelenléte alapján nem állapítható meg az eltérés jellege. Többségükben jóindulatú elváltozások, összefüggésben állhatnak a pajzsmirigy-túlműködéssel, vagy pajzsmirigy-alulműködéssel is, illetve normál pajzsmirigyműködés mellett is kialakulhatnak, lehetnek például ártalmatlan ciszták. Bizonyos esetekben ugyanakkor a pajzsmirigydaganat gyanúját vethetik fel, egy gyakran normális pajzsmirigyműködés és normál méretű szerv mellett alakul ki.

Gyakran alakul ki göbös pajzsmirigy-megnagyobbodás az alábbi esetekben:

• Jódhiányos pajzsmirigy-alulműködés - A pajzsmirigy megfelelő működéséhez jódra van szükség, hazánk négyötöde pedig az ivóvizek elégtelen jódtartalma miatt a mérsékelten jódhiányos területek közé tartozik. A várandósság időszakában a szervezet jódszükséglete az átlagosnál is magasabb, az elégtelen jódellátottság pedig könnyen elősegítheti a pajzsmirigygöbök kifejlődését, illetve a már meglévő göbök nagyobbodását.
• Krónikus pajzsmirigy-gyulladás - A Hashimoto-thyreoiditis gyakran jár pajzsmirigy-alulműködéssel és gobok megjelenésével. Figyelem, az anorganikus jód a pajzsmirigygyulladásban szenvedők számára a betegség fellángolását, pajzsmirigy-túlműködés esetén pedig a betegség rosszabbodását okozhatja, ezért rutinszerűen ne végezzen jódpótlást!
• A göbképződést ezek mellett kiválthatja a dohányzás, örökletes tényezők is nagy szerepet játszanak a betegség kialakulásában. A pajzsmirigygöbök előfordulása nemcsak nőkben, hanem időskorban és külső besugárzás után is gyakoribb.

Göbös pajzsmirigy: komplex vizsgálatokra van szükség

A pajzsmirigygöb minden esetben vizsgálatot igényel, tisztázni kell annak, illetve azoknak a méretét, számát, szerkezeti képét, esetleg funkcionális működését. Az alapvizsgálatokat a fizikális vizsgálat, a pajzsmirigy-ulrahang és a laborvizsgálat jelenti, ezek alapján meghatározható, hogy jóindulatú-e az elváltozás, vagy további kivizsgálás indokolt a rosszindulatú folyamat kizárása vagy megerősítése céljából.

• Fizikális vizsgálat - A pontos diagnózis felállításához a beteg részletes kikérdezését, az anamnézis felvételét követően a nyaki terület fizikális, tapintásos vizsgálata történik. A fizikális vizsgálat során rendszerint az 1 cm-nél nagyobb göbök tapinthatóak jól.

• Pajzsmirigy-ultrahangvizsgálat - A nyaki ultrahang (UH) segítségével már lényegesen kisebb göbök jelenlétére is fény derülhet. Az UH vizsgálat alkalmas nemcsak a csomók felismerésére, hanem a göbök méretének és szerkezeti jellemzőinek (szolid vagy cisztás) meghatározására, illetve a nyomonkövetésre egyaránt. Az ultrahangos rizikóbesorolás a kivizsgálás legfontosabb eszköze.

• Laborvizsgálat - A pontos diagnózis felállításának lényeges eleme a pajzsmirigyhormonok (T3, T4) és a TSH vérvétellel történő meghatározása.

Nincs szükség további vizsgálatokra, ha a TSH-szint normális vagy magas, az ultrahangos képen pedig alacsony kockázatú, kisebb méretű göböket lát a vizsgáló orvos. Az elváltozások egy része valójában jóindulatú ciszta, folyadékkal telt kis hólyag, amelyek gyakran maguktól eltűnnek, illetve gyulladásos vagy jódhiányos eredetű és jól kezelhető elváltozás. További vizsgálatok szükségesek azonban akkor, ha a TSH-szint rendellenes, illetve az ultrahang gyanús szerkezetű, nagyobb méretű göböket mutat. Ezek felvetik a pajzsmirigyrák lehetőségét is.

Utóbbi esetben a következő vizsgálatokra kerülhet sor.

• Jódizotópos vizsgálat - Az izotópos vizsgálat (szcintigráfia) választ ad a göb funkcionális természetére (meleg vagy hideg göb). Ha nem egyértelműen indokolt a biopszia mielőbbi elvégzése, gyakran erre a vizsgálatra kerül sor, és csak hideg göbök estén végzik el a citológiai vizsgálatot.

• Szövettani vizsgálat - A vékonytű-biopszia (aspirációs citológia) elvégzése indokolt lehet nagy méretű, illetve különösen a szcintigráfia eredményeként hideg göbök esetén. A szövettan az esetleges rosszindulatú elváltozások vizsgálatához vagy kizárásához szükséges.

Bővebben Pajzsmirigy diagnosztika: milyen vizsgálatokra számíthat?

Hideg és meleg pajzsmirigygöb

Nagyobb méretű, gyanús szerkezető pajzsmirigygöbök és alacsony TSH esetén szcintigráfiára, izotópos vizsgálatra kerül sor, melynek eredménya a göb működéséről informál.

Meleg göb

A meleg pajzsmirigygöb fokozott mértékben tárol izotópot, a vizsgálati képen piros színű, ezért nevezték el „meleg” göbnek. A meleg göbhöz általában pajzsmirigy-túlműködés társul, ennek tüneteit tapasztalhatja a beteg is: erős szívdobogás, ritmuszavar, esetleg fogyás. A meleg göb általában jóindulatú és eredménnyel gyógyítható.

Hideg göb

A hideg pajzsmirigygöb nem vesz fel izotópot, ezért a göbnek megfelelően tárolás alapján egy üres „hideg” terület ábrázolódik. A hideg göbök esetén magas a rosszindulatú elváltozás kockázata, ezért ezekben az esetekben a citológiai vizsgálat elvégzése szükséges.

Nem csak a pajzsmirigyműtét jelenthet megoldást

A pajzsmirigygöbök terápiája mindig egyénre szabott, a diagnosztizált kórkép és a beteg állapotának megfelelő módon valósul meg. A következőkben általánosságban ismertetjük a kezelési lehetőségeket.

A jóindulatú göbök egy része pajzsmirigyciszta, melyek akár önmaguktól is felszívódhatnak, panaszokat nem okozó esetben gyakran elegendő a követés, a rendszeres kontroll.

Panaszokat okozó, de jóindulatú ciszták esetén minimálisan invazív lehetőség az alkoholos szklerotizáció. A szklerotizáció lényege, hogy alkohol (etanol) alapanyagú készítményt fecskendeznek a cisztába, az így kialakuló steril gyulladás után a ciszta falai összetapadnak, a göb pedig felszívódik.

A jóindulaú meleg pajzsmirigygöbök kezelésre az utóbbi évtizedekben radiojód kezelést alkalmaznak. Az izotóp terápia során a hatóanyagot szájon át juttatják a szervezetbe, mely azután "megkeresi" az érintett szervet, a kóros elváltozást. A kezelés lényege, hogy a jódizotóp elpusztítja az azt felvevő pajzsmirigysejtet, s ezáltal szünteti meg a pajzsmirigy-túlműködést. Az eljárás egyre inkább terjed, fontos azonban megemlítenünk, hogy a kezelések után Basedow-kór alakulhat ki.

A pajzsmirigygöb növekedése esetén sokszor műtétet javasolnak jóindulatú, de panaszokat okozó göbök estén, emellett a pajzsmirigyműtét elvégzése szükséges akkor is, ha a vizsgálati eredmények daganatos elváltozásra utalnak. A műtét gyakran csak az egyik lebeny eltávolításával jár és az alapvető pajzsmirigyfunkció megmarad, teljes pajzsmirigy eltávolítása után azonban élethosszig tartó hormonpótlás szükséges. A pajzsmirigydaganatok kezeléséről külön cikkben írtunk.

WEBBeteg összeállítás - Forrás: Prof. Dr. Balázs Csaba, endokrinológus - Budai Endokrinközpont