Az inzulininjekció - Hogyan és mennyit kell adagolni?

A diabetes mellitusnak, köznapi nevén cukorbetegségnek különböző formái ismertek, de mindegyik esetében szükség lehet inzulininjekció beadására.

Ennek oka részben az inzulin részleges vagy teljes hiánya (1-es típusú diabetes mellitus esetén), amikor nincs más megoldás, csak az inzulin mesterséges bevitele. A másik eset a szervezet saját inzulinjának hatástalansága, később az inzulin mennyiségének csökkenése vagy kiesése, amikor már inzulinfüggő folyamattal állunk szemben (2-es típusú diabetes mellitusnál).

Az egészséges szervezet folyamatosan termeli az inzulint, étkezések során nagyobb mennyiségben, étkezések közötti időszakban kisebb mennyiségben, ezért is fontos, hogy a kívülről adagolt inzulin lefedje ezt a termelődést és megfeleljen a saját inzulin hatásmechanizmusának.

Az inzulinadagolás egyénileg meghatározandó

Attól függően, hogy milyen típusú diabéteszről (milyen saját inzulinmennyiségről), milyen nagyságú szénhidrátbevitelről és milyen mozgásigényről van szó, az inzulinadagolási sémák egyénileg állíthatók be.

Arról itt nem beszélünk, csak szót ejtünk, hogy 2-es típusú cukorbetegség esetén számos gyógyszeres terápiás lehetőség van inzulin adása előtt, melyek vagy teljesen más úton, vagy a hasnyálmirigy inzulinelválasztásának fokozásán keresztül hatnak.

Amikor már mindenképpen szükséges inzulinadás, lehetőség van gyógyszeres terápia melletti kiegészítő, úgynevezett bedside (éjszakai) elhúzódó inzulinadagolásra, ilyenkor egy alkalommal adunk, legalább 24, de inkább annál is több órán át ható úgynevezett bázisinzulint, amely elsősorban az étkezéseken kívüli éhomi vércukorszintet csökkenti. Ez a BOT terápia – tabletta és bázisinzulin-kiegészítés.

Ha nem BOT terápia megy, vagy már nem elég, vagy eleve nem elég, ICT, vagyis intenzifikált inzulinterápia adása történik: bázis inzulin, amely több mint 24 órán át hat, illetve a három főétkezés előtti bólus, rövid hatású inzulin.

Vannak köztes megoldások, pl. napi 2x inzulinadás, akár előrekevert inzulin – mix – adásával, ezek sosem a legjobb választások, mindig mérlegelni kell életkor, mért értékek, társbetegségek, önellátó képesség, financiális háttér stb. alapján.

Indokolt esetben 1-es típusú betegeknél inzulinpumpa adja a legkiegyensúlyozottabb megoldást.

Az inzulinok két nagy csoportja a hagyományos humán inzulinok és az analóg – előállított – inzulinok (ez utóbbi preferálandó, amennyiben minden feltétel adott).

Inzulinadagolásra használt eszközök

Az inzulin bejuttatására modern eszközök, inzulintollak (PEN) állnak rendelkezésünkre, melyek lehetnek egyszer használatos, előtöltött inzulinadagolók, ez a gyakoribb, modernebb, bár nem túl környezetbarát változat, vagy ampullás (cartridge, penfill, patron) inzulinnal működő, éveken át használható tollak. A jelenleg rendelkezésre álló legéletszerűbb inzulinadagolási lehetőség a folyamatos, inzulinpumpával a bőr alá bejuttatás, ennek használata meghatározott feltételekhez kötött, egyelőre 1-es típusú cukorbetegek kezelésében elérhető.

Az inzulin beadásának helyét érdemes váltogatni

Az inzulinadagolás egyénileg meghatározandó, de az inzulin beadásának helye mindenkinél hasonló. Szóba jöhet a felkar, a comb, a far és a has bőr alatti zsírszövete. Attól függően, hogy hova adjuk be az inzulint, a felszívódása és ezáltal a hatás gyorsasága változatos lehet, csakúgy, mint akkor, ha a beadás után a beadás helyét megmasszírozzuk, vagy az izmokat megmozgatjuk, ezáltal gyorsítva a felszívódást.

A szúrás helyeit érdemes váltogatni, hogy a szúrások kapcsán kialakuló mikrotraumákat minél inkább csökkentsük.

Amennyiben a beadás helyén a bőrszövet elvékonyodása vagy göbösödése észlelhető, célszerű azt a helyet átmenetileg pihentetni, a jobb regeneráció érdekében.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Felszeghy Enikő, gyermekgyógyász, endokrinológus
Aktualizálta: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus, diabetológus