Az Alzheimer-kór és tünetei

Az Alzheimer-kór az időskori elbutulás (demencia) leggyakoribb oka. A betegség a szellemi képességek fokozatos romlásával jár, olyan mértékig, ami a normális napi életvitelt, önellátást is lehetetlenné teszi. Nem gyógyítható, de súlyosbodása kezeléssel nagy mértékben lassítható.

Az Alzheimer-kór egy progresszív (folyamatosan előrehaladó) neurodegeneratív (a központi idegrendszer leépülését okozó) betegség. A 65 év felettiek 5-10 százalékát, a 80 év felettiek 20-25 százalékát érinti. A betegség az agysejtek folyamatos pusztulásával, az agyszövet sorvadásával jár, ennek a szervi folyamatnak az eredménye az agyi funkciók és szellemi képességek romlása.

Az Alzheimer-kór kezelésére az intenzív kutatások ellenére sem áll rendelkezésünkre gyógymód, kiváltó okait pontosan napjainkban sem ismerjük, ám korai felismerés és megfelelő terápia segítségével az betegség előrehaladása lassítható, számos Alzheimer-kóros beteg életminősége és önellátási képessége sokáig fenntartható.

Az Alzheimer-kóros beteggel való együttélés türelmet igényel. Azok, akiknek Alzheimer-kórjuk van, illetve azok, akik gondozzák őket, támogatást és rengeteg szeretetet igényelnek a családjuktól és barátaiktól.

Az Alzheimer-kór korai tünetei

Időnként mindenkinek kihagy a memóriája, különösen túlterhelt vagy alváshiányos napokon. Teljesen természetes dolog elfelejteni ritkán látott emberek nevét, vagy kevésbé fontos történéseket. Azonban az idősödésnek nem természetes velejárója a gyakran látott, hozzánk közel álló emberek nevének elfelejtése, vagy a mindennapi használati tárgyak megnevezésének képtelensége, a napi rutinfeladatokról való megfeledkezés, vagy néhány órával korábban történt események elfelejtése.

Általános elvként megfogalmazható, hogy amennyiben az emlékezőképesség romlása akadályozza a normális életvitelt, megnehezíti a környezettel folytatott kommunikációt, az nem az időskor természetes része. Alzheimer-kórban a rövid távú memória válik érintetté, a hosszabb távú memória gyengülése legtöbbször nem kóros. Élettaninak tekinthető emlékezetzavarok esetén az információ legtöbbször rövid idő alatt felidézhető, míg Alzheimer-kórban jellemzően emlékeztetés után sem állítható helyre. A betegség természetéből adódóan az Alzheimer-kór gyakran nyilvánvalóbb a beteg környezete, mint maga a beteg számára.

Kezdete lehet fokozatos, ami nehezebbé teheti a betegség felismerését. Néha valamilyen lelki traumához köthető, ami természetesen nem oka a betegségnek, csak az átmeneti, pszichés egyensúlyzavar feltűnővé teszi az addig rejtett tüneteket. Megfigyelték eszméletvesztéssel kísért súlyos fizikai trauma, jelentős vérveszteséggel járó baleset utáni (esetleg évekkel későbbi) jelentkezését, de a trauma ezekben az esetekben is csak előbbre hozza az Alzheimer-kór megjelenését.

Az emlékezőképesség romlása mellett a korai jelek közé tartozhat, ha az idős ember nem tudja megfelelően elintézni a korábban rutinnak számító feladatokat, a gyakoribbá váló elesés.

Részletesen Az időskori elbutulás korai előjelei

Az Alzheimer-kór jellegzetes tünetei

Noha a memóriazavar minden esetben megfigyelhető jellegzetesség, az Alzheimer-kór tünetei nem pusztán feledékenységből állnak. A szellemi képességek romlása megnyilvánulhat a problémamegoldási, a tanulási, a (tér- és időbeli) tájékozódási képességek, a mozgáskoordináció és a beszéd romlásában is, később pedig a személyiség megváltozásában is.

Fokozódó feledékenység

A betegség kezdetén csak időnként jelentkezik, különösen a közelmúltban bekövetkező események és az egyszerű kérések, utasítások esnek ki a beteg memóriájából. Ez a kezdetben enyhe feledékenység azonban folyamatosan fennáll, és az idő előrehaladtával csak romlik. Jellemző, hogy a betegek feleslegesen megismételnek mondatokat, cselekvéseket, elfelejtenek neveket, párbeszédeket, előre megbeszélt időpontokat. Gyakran tárgyaikat teljesen logikátlan helyre pakolják el, aztán nem találják azokat.

Az absztrakt gondolkodásra való képesség fokozatos elvesztése

Az Alzheimer-kóros beteg idővel (esetleg elég hamar) elveszti a képességét arra, hogy átlássa helyzetét, tervszerűen és logikus rendben tudjon gondolkodni. Ez korán megnyilvánulhat a pénzügyek kezelésében, ami később odáig romolhat, hogy nem tud számokkal dolgozni.

A beszéd és önkifejezés képességének romlása

Az Alzheimer-kóros beteg számára kihívást jelenthet a megfelelő szavak megtalálása gondolatai kifejezéséhez, illetve a későbbiekben, már a párbeszédeket is nehezen követik. Idővel az olvasás és az írás is leromlik.

Tájékozódási képesség elvesztése

Az Alzheimer-kóros betegek gyakran elveszítik időbeli és térbeli tájékozódó képességüket, ezért új környezetben feltűnően segítségre szorulnak. Idővel még ismert közegben is elveszettnek érezhetik magukat (eltévednek ismerőseik, végül saját lakásukban is, különösen szokatlan körülmények között, pl. éjjel sötétben). Általánosságban elmondható, hogy bármilyen változáshoz látványosan rosszabbul alkalmazkodnak, mint korábban, amennyiben az alkalmazkodás szellemi tevékenységet igényel.

Az ítélőképesség romlása

A mindennapi problémák megoldása (például annak eldöntése, hogy mit kell tenni, ha az étel a gáztűzhelyen odaég) egyre nehezebbé, később kivitelezhetetlenné válik. Az Alzheimer-kórra jellemző, hogy a döntéshozás egyre nehezebbé válik.

Feladatvégzés nehézségei

A betegség előrehaladtával az egykoron rutinfeladatnak számító tevékenységek (pl. a főzés) is kivitelezhetetlenné válnak. Idővel az előrehaladott Alzheimer-kóros beteg a legalapvetőbb dolgok elvégzését is elronthatja vagy elfelejtheti.

Személyiségváltozás

Az Alzheimer-kóros betegek hangulata ingadozóvá válhat. Gyakran bizalmatlanok másokkal szemben. Makaccsá válhatnak és szociálisan visszahúzódhatnak, bár szociális igényeik általában sokáig megmaradnak. A betegség korai stádiumában ez a romló memóriájuk miatti frusztrációnak tudható be. A betegséggel párhuzamosan gyakran depresszív tünetek is kialakulnak. Ahogy a betegség előrehalad, az Alzheimer-kóros beteg nyugtalanná, szorongóvá, agresszívvá válhat, majd teljesen inadekvátan (célszerűtlenül, oda nem illően) kezdhet viselkedni.

Mivel a korai Alzheimer-betegség tünetei általában lassan romlanak, a diagnózist gyakran elég sokára állítják fel. A még éppen csak kialakulóban levő betegség áldozatai valószínűleg észreveszik, hogy valami nincs rendben velük, de (a betegség előtti személyiségüktől és meggyőződéseiktől függő mértékben) megpróbálják ezt leplezni. Emiatt a környezet gyakran csak akkor veszi észre a bajt, amikor a tünetek már kifejezettek és akkor döbbennek rá arra, hogy hasonló jellegű, csak enyhébb tünetek már évekkel korábban is megvoltak.

Egészséges agy és Alzheimer-kóros beteg agya

Az Alzheimer-kór fokzatai, a betegség romlása

A betegség lefolyása betegről betegre változhat, egyénenként eltérő ütemben súlyosbodik a beteg állapota. Átlagosan az Alzheimer-kór diagnózisának felállítását követően nyolc év telik el a halálig, de korai felismerés, időben megkezdett kezelés és megfelelő életvitel esetén egyesek 20 évig is élnek a betegséggel, ezen belül pedig sokáig sikerül fenntartani az Alzheimer-kór enyhébb vagy középsúlyos stádiumát.

Preklinikai szakasz - Az Alzheimer-kór felismerése és a diagnózis felállítása, sőt a korai tünetek megjelenése előtt évekkel megkezdődnek azok az agyi degenerációs folyamatok, melyek később a betegséghez vezetnek.

Korai szakasz - Ebben szakaszban a tünetek enyhék. A beteg képes fenntartani mindennapi életvitelét, társas kapcsolatait, bár felfigyelhet a feledékenysége fokozódására. Ilyenkor rendszerint csak a legközelebbi hozzátartozók és az orvosi tesztek képesek azonosítani a problémát. Átlagosan 1-3 évig tart.

Középső szakasz - Ebben a stádiumban az Alzheimer-kór tünetei kifejlődnek, az emlékezőképesség romlása mellett a gondolkodási, tájékozódási és beszédkészség nehézségei súlyosbodnak és nyilvánvalóvá válnak a beteg tágabb környezete számára is. Kialakul a személyiségtorzulás, gyakori a frusztráció, düh. A beteg már részben felügyeletre, gondozásra szorul, de segítséggel el tudja látni mindennapos feladatait. Legtöbbször 3-7 évig tart a betegség ezen szakasza.

Kései/előrehaladott szakasz - Az Alzheimer-kór leírt tünetei súlyossá válnak, a beteg már nem képes kifejezni magát, nincsenek tudatában annak, hol és kikkel tartózkodnak. Ebben a stádiumban a beteg részlegesen sem képes önellátásra, így állandó felügyeletre, gondoskodásra szorul, sok családban ilyenkor merül fel az intézményi elhelyezés. Legtöbbször néhány évig tart, az ápolástól és egyéb egészségi állapottól függően.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Zsuga Judit, neurológus, klinikai farmakológus