Mit kell tudni az édesítőszerekről?

Milyen típusú édesítőszerek vannak, és veszélyes-e a használatuk? Mielőtt válaszolnánk, érdemes röviden áttekinteni az édesítőszerekkel kapcsolatos legfontosabb ismereteket.

Az édesítőszerek két nagy csoportra oszthatók. Az egyikbe a mesterséges édesítőszerek, a másikba a cukorhelyettesítő anyagok tartoznak. Az előbbieknek a kereskedelmi forgalomban négy típusa használatos, a szacharin, a ciklamát, az aszpartám és az aceszulfám-K.

Különbség van közöttük a cukorhoz viszonyított édesítőerejükben - ennek a kiszerelt változatok esetében nincs gyakorlati jelentősége, a hatóanyag-tartalom ugyanis az édesítőhatás függvényében változik -, mellékízzel járó vagy attól mentes, valamint hőérzékeny vagy hőstabil természetük tekintetében.

Az aszpartám és az aceszulfám-K mellékízmentes, a szacharin elfogyasztását azonban fémes utóíz kísérheti. A ciklamát általában nem okoz mellék- vagy utóízt. A ciklamát és az aceszulfám-K hőstabil, azaz ízhatásukat főzéskor és sütéskor is megtartják, nem bomlanak le.

A szacharin és az aszpartám ezzel szemben hőlabilis, sütéshez, főzéshez nem használható. Az aszpartám rendkívül fényérzékeny is, a lejárati időn túl lebomlik, a feltüntetett határidőn túl édesítőereje elvész. Fontos tudni, hogy ez utóbbi vegyület aminosav- (fenilalanin-) származék. A fenilalanin örökletes anyagcserezavarában, az ún. fenilketonuriában (Fölling-betegségben) szenvedők ezért nem használhatják.

Veszélyesek-e az édesítőszerek? A napi megengedhető mennyiségről

Cukorbetegek, fogyókúrázók körében visszatérően felmerülő kérdés, okoz(hat)-e a mesterséges édesítőszerek rendszeres használata daganatos megbetegedéseket vagy bármilyen más szervi ártalmat.

Az aggodalom alapja minden bizonnyal az, hogy néhány állatkísérletes megfigyelést közöltek a ciklamát és a szacharin igen nagy, a napi gyakorlatban használt adag többszörös mennyiségeinek hólyagrákot okozó hatásáról.

Mai ismereteink szerint a mesterséges édesítőszerek daganatkeltő hatásának veszélyével nem kell számolni - a kérdéses származékok biztonságos voltát hosszú távú megfigyelésekből származó adatok támasztják alá -, elővigyázatossági okokból azonban valamennyi édesítőszer ajánlott napi mennyiségének felső határa meghatározott.

Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization: WHO) Nemzetközi Élelmiszerellenőrző Intézete (Food and Agriculture Office: FAO), valamint az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerbiztonsági Hivatal (Food and Drug Administration Office: FDA) által jóváhagyott, ún. napi megengedhető mennyiség (acceptable daily intake: ADI) pontosan ismert, a szokásosan alkalmazott adag többszöröse.

Ez a mennyiség az aceszulfám-K esetében 15 mg/kg felnőttekre és gyermekre vonatkozóan egyaránt, az aszpartámé 50 mg/kg, a szachariné 5 mg/kg. Minthogy a ciklamátot a legelterjedtebben üdítőitalokban alkalmazzák, az ADI-adag meghatározásakor is a megengedhető oldott mennyiséget vették figyelembe. Ez jelenleg 400 mg/l, de az újabb európai ajánlások 250 mg/l elfogadását javasolják. Csak a szemléletesség kedvéért említjük, hogy az aszpartám kereskedelmi forgalomban kapható tablettái 37, illetve 85 mg-osak, s alkalmanként 1-2-nél több nem kerül felhasználásra.

A cukorhelyettesítő anyagok

A másik csoportba, a cukorhelyettesítő anyagok közé a fruktóz (gyümölcscukor) és egyes cukoralkoholok, a szorbit (cukoralkohol), valamint a ritkábban használt xilit, maltit és izomalt tartoznak. Ezeket a javasolt napi szénhidrátmennyiségbe bele kell számítani, s tudni kell, hogy szénhidráttartalmuknak megfelelő energiatartalommal is rendelkeznek. Együttesen fogyasztott napi adagjuk ne haladja meg az 50 grammot. Közös jellemzőjük, hogy a vércukrot nem közvetlenül, hanem a májban glukózzá történő alakulást követően, időben elhúzódóan emelik.

A szorbit és kisebb mértékben a xilit arra érzékenyeken haspuffadást és hasmenést is okozhat, ezért ezen anyagokból napi 30 gramm fölötti mennyiség feltétlenül kerülendő.

Fruktózból a napi mennyiség ne haladja meg a 25 grammot. Hangsúlyozni kell, hogy a maximális adag ez esetben nem esetleges toxikus hatás, hanem az étrendi szénhidráttartalom megfelelő kalkulálása érdekében került meghatározásra.

Dr. Baranyi Éva, Dr. Winkler Gábor: Cukorbetegség

A kiadvány fülszövege: " Melyek a cukorbetegség fő típusai? Mi okozza a cukorbetegséget? Megelőzhető, illetve elkerülhető-e a cukorbetegség? Mi a táplálkozási piramis, és mi a jelentősége? Mit jelent a cukorbetegség "komplex kezelése"? Miért szükséges a vércukor önellenőrzés? Milyen gyakran mérjen vércukrot a cukorbeteg? Hogyan előzhetők meg a cukorbetegség szövődményei? Hol gondozzák a cukorbeteg terhest? A diabetológus-belgyógyász szerzőpáros ilyen és ehhez hasonló, a gyakorló cukorbeteg mindennapjai során leggyakrabban felmerülő kérdéseit gyűjtötte össze a kötetben. Ajánljuk a könyvet azoknak a cukorbetegségben szenvedőknek, akik többet szeretnének tudni a betegségükről és tudatosan kívánják a szükséges lépéseket végezni a cukorháztartás tartós egyensúlya és a jobb életminőség érdekében." Szerző(k) - Dr. Baranyi Éva, Dr. Winkler Gábor Szakmai lektor: Dr. Hidvégi Tibor Felelős szerkesztő: Dr. Igazvölgyi Katalin Felelős kiadó és főszerkesztő: Dr. Böszörményi Nagy Klára Tipográfia és borítóterv: Németh János SpringMed Kiadó, 2007, 208 oldal Látogasson el a kiadó honlapjára és böngésszen a könyvek között www.springmed.hu