Csontritkulás: milyen állapotban vannak a csontjaim?

Sok nő nem is sejti, hogy a fokozott kockázatú csoportba tartozik, pedig 50 éves kor fölött minden második nőnél következik be valamilyen csontritkulással kapcsolatos csonttörés.

A csontsűrűség csökkenése a legtöbb egészséges embernél a korral együtt jár, ám az időben történő odafigyeléssel a folyamat lassítható, az oszteoporózis kialakulása megelőzhető. Kisfokú csontvesztés esetén osteopéniáról beszélünk, súlyosabb formájában csontritkulásról csontrikulásról (osteoporosis).

A csontritkulásnak alapvetően két fő formája van. A klimax utáni csontritkulás az ösztrogénszint csökkenésével áll kapcsolatban, ugyanis ez a hormon szabályozza a kálcium csontba való beépülését. Az időskori csontritkulás során a korosodással párhuzamosan kialakuló kálciumhiány okozza a csontok leépülését.

Az esetek kis százalékában azonban valamilyen betegség okozza a csontritkulást, mint például vesebetegség, vagy a pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy, mellékvesekéreg betegsége miatt kialakuló hormonzavar, továbbá egyes gyógyszerek mellékhatásaként is jelentkezhet.

A betegség első érzékelhető jelei a csonttörések. Ekkor azonban a csonttömeg legalább 30%-a már eltűnt.

Mely testrészeink vannak leginkább kitéve a törésnek?

A csontanyagcsere nem azonos szintű a két féle csontállományban: a szivacsos állományban nagyobb mértékű, a kompakt állományban alacsonyabb. Ennek megfelelően a csontritkulás tünetei először azon csontokban jelentkeznek, ahol nagyobb a szivacsos csont állománya: pl. csukló, gerinccsigolyák, combcsont. A csontritkulásos törések típusos helyei ezért a csípő, a gerinc, a medence és a csukló.

Csigolyaösszeroppanás. A gerincoszlop esetében a csontritkulás leggyakrabban a hát alsó és deréktáji szakaszait érinti. A csigolyák jelentéktelen traumára (pl. tüsszentés, lehajolás, kisebb tárgy felemelése) is összeroppanhatnak, sőt, súlyos esetben akár magától a test súlyától is.

Ha egyszer már történt ilyen törés, az ismételt előfordulás esélye nagyobb. Amennyiben pedig ez a folyamat többször is megismétlődik, a háton görbület keletkezik, és egy idő után a testmagasság csökkenésével is jár. A gerinc előre hajlik, a mellkas és a hasi rész összenyomódik. Ez hátfájdalommal, emésztési és légzési panaszokkal jár.

Combnyaktörés. A combnyaktörést leginkább esés okozza, de a tomport érő ütés kapcsán is bekövetkezhet.

Csuklótörés. A csuklóízület is könnyen sérülhet egy esés kapcsán, ha nyújtott karral a gyenge csuklóízületre támaszkodunk.

Milyen kivizsgálásra számíthat?

Laborvizsgálatok - A csontritkulás diagnózisának felállításához, a pontos mértékének megállapításához elengedhetetlen a csontanyagcserére jellemző laborparaméterek meghatározása: szérum kalcium-, foszfát-, parathormonszint.

Röntgenvizsgálat - A csontritkulás szövődményeinek felderítésére, súlyosságának megállapítására elsősorban a röntgen szolgál. Csonttörések, csigolyatest összeroppanások állapíthatók meg a vizsgálattal.

Csontsűrűség-mérés - Napjainkban már lehetőség van a csontritkulás szűrésére is az ún. csontdenzitométer segítségével. A vizsgálat során a beteget egy speciális asztalra fektetik, majd egy különleges fej végigpásztázza a problémás területet, a gerinc és a combnyak területét. Az eredmények kiértékelése számítógéppel történik. Ha a vizsgálat csontritkulást igazol, meg kell kezdeni a további kezelés megszervezését.

A csontsűrűséget a menopauza körül érdemes minden nőnek ellenőriztetni, ám a fokozott kockázattal rendelkezők között (korai menopauza, időskor, gyulladásos bélbetegségek szteroid kúra esetén) érdemes korábban, és éves rendszerességgel elvégeztetni a szűrővizsgálatot.

A vizsgálat nem alkalmas arra, hogy megmondják, mi okozta a csontritkulást – a nem öregedéssel, illetve menopauzával összefüggő esetekben további válhatnak szükségessé.

Fontos tudni Hogyan előzhető meg az oszteoporózis?

Tipp! Csontritkulás teszt

WEBBeteg összeállítás
Lektorálta: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász