Nephropathia: cukorbetegség és vesekárosodás

A cukorbetegeknél több évtizedes fennállás után 30-40 %-ban alakulnak ki vesekárosodás, azaz nephropathia. Lényege, hogy a vese glomerulusoknak a vizelet szűrését végző hajszálerei megbetegszenek, a közöttük lévő kötőszövet felszaporodik, gátolva a hajszálerek tevékenységét.

A vesék károsodása cukorbetegség esetén kezdetben nem jár klinikai panaszokkal, a folyamat későbbi fázisaiban azonban a vese szerkezeti változásai a vesefunkció folyamatos romlását eredményezik. A korai felismeréssel a folyamat előrehaladása lelassítható, megállítható.

Hogyan igazoljuk a diabéteszes nephropathiát?

A vesekárosodás, azaz a nephropathia első jele a fehérjevizelés, az úgynevezett albuminuria. Laboratóriumban könnyen elvégezhető vizsgálat, normál értéke 30 mg/nap alatt van. Fontos hogy 24 órán át gyűjtött vizeletből végezzük el a vizsgálatot, ne csak fehérjeürítést végeztessünk, hanem microalbumin meghatározást is.

Ha ennek értéke 30 és 300 mg/nap között van, az mindenképpen kóros, ilyen esetben elengedhetetlen a vérnyomás mérése is, nemcsak egy alkalommal, hanem 24 órán át (ezt nevezik ABPM vizsgálatnak).

Ha magas a microalbuminürítés és a vérnyomás, vérből meg kell határozni a karbamid és kreatinin szintet, ezt nevezzük vesefunkciós vizsgálatnak. Ha ezek értéke megemelkedett, akkor már elkezdődött a vesekárosodás, ami az esetek többségében visszafordíthatatlan és veseelégtelenséghez vezet.

A glomerulus filtrációs ráta (GFR) a vesekárosodás megjelenésének korai kórjelzője lehet. A GFR a vese méreganyag kiválasztását végző mikroszkópikus érgomolyagok, a glomerulusok kiválasztó működését tükrözi. Meghatározásához többféle laboratóriumi módszer is rendelkezésre áll, normál értéke 90-120 ml/ perc között van, minél kisebb, annál súlyosabb a vesekárosodás.

A diabeteszes cukoranyagcsere és közvetve a kezelés egyik objektív mérője a HbA1c (hemoglobin A1c) szint a vérben. Ha jól van kezelve és gondozva cukorbeteg, akkor a HbA1c értéke 7 %-os. Ha ezt az értéket- mely az utolsó három hónap átlagos vércukorszintjét mutatja – sikerül tartósan elérni, akkor a diabeteses nephropathia gyakorisága 9 %-ra csökken az egyébként 40 %-os gyakoriságról.

A nephropathia gyermekkorban is előforduló szövődmény, így gyermekkori diabétesz esetén is nézni kell a vese működését jelző laborértékeket.

Hogyan kezeljük a diabéteszes nephropathiát?

A legfontosabb a viszonylag egyenletes és nem túl magas vércukorszint elérése: az étkezés előtti vércukorszint 6,5 alatt legyen, az étkezés utáni se haladja meg a 9-et, a haemoglobin A1c 7 % körül kell tartani.

Minél jobban karban van tartva egy diabétesz, annál kisebb az esély a nephropathia kialakulására. A fehérjeürítést és egyúttal a magas vérnyomást mérsékelheti a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek egyik csoportjának, az úgynevezett ACE-gátlóknak az adása.

Fontos a nem gyógyszeres (életmód) vérnyomáscsökkentés is, sószegény étkezés, sok mozgás, a dohányzás és az esetleges alkoholfogyasztás abbahagyása.

Az inzulinnal kezelt betegekben ha kialakul a nephropathia és a vesefunkció kezd beszűkülni, akkor csökken az inzulinigény, így az adagokat mérsékelni kell. Ha kialakul a nephropathia, akkor már nem elégséges csak diabetológushoz járni ellenőrzésre, hanem a kezelésbe nephrológust is be kell vonni.

Lásd még A cukorbetegség veseszövődményének étrendi kezeléséről

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Barla Erzsébet, nephrológus