Mit kell tudnunk a rosszindulatú daganatok áttéteiről?

Áttétnek vagy metasztázisnak azt nevezzük, hogyha egy adott szervből kiinduló rosszindulatú daganatról leváló sejtek egy újabb telepet képeznek.

Ez lehet egy adott szerven belül is. Gyakran találkozunk ilyen jelenséggel például tüdődaganatok esetében.

Nem ritka az olyan kórlefolyás, hogy az áttét előbb idéz elő klinikai tüneteket, s ennek ellátása után derül fény a rosszindulatú daganat kiindulási helyére. Például idegrendszeri tüneteket okoz egy rosszindulatú folyamat, s a műtét során eltávolított daganat szövettani vizsgálata hívja fel a figyelmet az eredeti daganatra: többek között esetleg vesedaganatra.

Az újonnan felfedezett daganatok 1-2%-ában a legmodernebb vizsgáló módszerekkel sem lehet megállapítani, hogy honnan indul ki a daganat. Ezt ismeretlen eredetűnek: „cancer of unknown primary origin” nevezik, rövidítve: CUP. Jellemző rájuk, hogy az alkalmazott daganatellenes terápiára kevésbé reagálnak.

Meg kell említenünk még az úgynevezett “kiégett” vagy “burned out” daganatokat. Ezen esetekben az áttét ismert, s a kiindulási szervben viszont a daganat feltételezhető helyén csak hegesedést tudunk kimutatni mikroszkópos vizsgálat során.

Általában viszont megállapítható, hogy az áttétek képződésének fozottabb a valószínűsége, ha az eredeti (primer) tumor nagy kiterjedésű (voluminózus), illetve hogyha kevésbé kiérett sejtek alkotják – anaplasztikus.

Áttétképződés, azaz a daganatos sejtek vándorlása

Miután az eredeti rosszindulatú daganatról egyes sejtek leválnak, többféle útjuk lehetséges:

1. Szatellit áttétnek nevezzük azt az áttétet, mely 2 cm-en belül alakul ki az eredeti daganattól. Leggyakrabban a bőr festékes daganata, a melanoma malignum esetén fordul elő.
2. Közvetlen a testüregekbe juthatnak. A beágyazódás (implantáció) során a hashártyán vagy mellhártyán telepednek meg a daganatos sejtek, és ott képeznek áttétet. Ezt peritonitis, illetve pleuritis carcinomatozának nevezzük.
3. Nyirokkeringés során sodródnak. A nyirokutak kezdete nem zárt, így a nagy molekulák mellett a daganatsejtek is könnyen bejuthatnak a nyirokkeringésbe. Abban az esetben, ha csak a nyirokutakban és azok környékén telepszenek meg a daganatos sejtek, azt in tranzit metasztázisnak nevezzük. A nyirokutak a nyirokcsomókba vezetnek először. Amikor azt elérik, akkor kialakulhat a nyirokcsomóban az áttét. A nyirokrendszerben találunk a daganathoz közel eső nyirokcsomó(ka)t és attól távolabb lévőket. Az első, őrszem nyirokcsomó vizsgálata fontos annak megállapítása céljából, hogy a daganat tovább terjedt-e a nyirokutakon vagy sem. A nyirokcsomókban megtelepedő daganatos sejtek molekulár genetikai vizsgálata során nem nagyon találunk különbséget az eredeti daganattól.
4. Vérkeringésbe bonyolult módon juthatnak be a daganatos sejtek. Először is fel kell oldaniuk az érkapillárisok belső rétegét. Ez könnyebben történhet a vénás rendszerben, mint az artériás rendszerben. A vérkeringés nagy sodrásával a daganatsejtek legnagyobb része elpusztul. Ebben segít a szervezet védekezőrendszere is. Az immunfolyamatokat próbálják elkerülni a daganatos sejtek azáltal, hogy felszínükön olyan anyagokat halmoznak fel, amelyeket a szervezet sajátjának tekint, így azok ellen nem indítja el a védekező mechanizmusokat. További „feladata” a túlélő daganatos sejteknek, hogy a véráramból kikerüljenek és az új helyen meg tudjanak tapadni. Ezekben a folyamatokban nagy szerepe van a sejtek közötti támasztó elemeknek, hogy „engedik-e” a daganatos sejtek megtelepedését vagy sem. Jelen tudásunk szerint ebben a harcban nagyon sok tényező játszik szerepet. Végül ismert az a tény, hogy a megtelepedett daganatos sejtek osztódni kezdenek az új helyszínen, de ehhez tápanyagra és oxigénre van szükségük. Ezért érújdonképző anyagokat bocsátanak ki magukból, hogy „odacsalogassák” a kis ereket. Jelen tudásunk szerint a vérkeringésbe jutott daganatos sejtek kevésbé osztódnak. Feltételezések szerint akár a nyirokcsomókban, akár az erekben megbújhatnak, s csak évek, évtizedek után kerülnek olyan helyzetbe, hogy ismét osztódni tudjanak. Ezzel magyarázható, hogy több rosszindulatú daganatnál ismert, hogy évek, évtizedek után jelennek meg az áttétek. A fentiekben vázlatos formában ismertetett hematogén szóródás esetén sokfajta változás történhet az eredeti daganatos sejtekhez viszonyítva, így az áttétek molekulár genetikai szempontból nem mindenben hasonlítanak az eredeti daganathoz. Ennek a jelenségnek köszönhető, hogy a primer daganat esetleg jobban reagál a daganatellenes kezelésre, mint annak az áttétei.

A daganatos sejteknek könnyebb megtelepedniük ugyancsak olyan helyeken, ahol a vérerek jobban átjárhatók. Ilyen például a tüdő kapilláris hálózata vagy a májsejtek közötti tér (szinuszoid hálózat). Különleges helyzet áll elő a csontáttétek esetében.

A vénás rendszer anatómiai felépítését figyelembe véve a májban könnyebben telepszenek meg a vastagbél, hasnyálmirigy és gyomor rosszindulatú daganatai. A dülmirigy (prosztata) környéki vénás hálózatok a kismedencében szövevényes rendszert képeznek, ami a medence és gerinccsigolyákban történő áttétképzódésnek kedvez.

Az alábbi táblázatban felsoroljuk a rosszindulatú daganatok kiindulási szerveit és a leggyakoribb áttét megjelenését:

Áttétek klinikai tünetei

A betegség kiújulásának lehetnek általános tünetei: például fogyás, gyengeség, stb. Ezenkívül az elhelyezkedésük miatt okozhatnak panaszt: például a tüdőállomány csökkent működése – köhögés, fulladás vagy hasi daganatok disszeminációja esetén bélelzáródás.

Áttétek felismerése

A rosszindulatú daganatos megbetegedések kezelése előtt mindenképpen meg kell állapítanunk a betegség kiterjedését. Amennyiben komplex terápia során dagnatmentes állapotot érünk el, akkor is szükséges a szakmai előírások alapján a beteg folyamatos követése. Ennek során nemcsak az általános állapotot ellenőrizzünk, hanem szükséges annak a megállapítása, hogy kiújult-e a betegség akár az előző daganat helyén, akár távoli áttétet képezve. Ennek a megállapítása legtöbbször képalkotó (CT, MR, ultrahang, PET-CT stb.) vizsgálatok alapján történik. Abban az esetben, hogyha a szervezetben lévő eredeti daganat megállapításakor, vagy a daganat jellemzőjeként tumormarkerek (például: CEA CA 19-9, CA 15-3, PSA stb.) emelkedése várható, akkor az ellenőrzések során szükséges ezen anyagok meghatározása is.

Újabb lehetőség, hogy vérvétel során keringő daganatos sejteket mutatnak ki, s ezzel a kiújulást lehet detektálni. Liquid, más néven folyékony biopszia során a daganatos sejtek aktuális tulajdonságait lehet meghatározni, amelyek az előző daganatellenes kezelés során változhatnak, s így irányt lehet mutatni a későbbi terápiák fajtájára vonatkozóan. A vérvétel(ek) során arra is lehetőség nyílik, hogy az eredeti daganatból nyert genetikai eltéréseket keresik, melyeket csak DNS-részek tartalmaznak. Érzékenységük magasabb, így a képalkotó vizsgálatok előtt már jelezhetik a betegség rosszabbodását, progresszióját.

Áttétek kezelése

A rosszindulatú daganat felismerésekor vagy később nagyon fontos tudni, hogy az áttétek hol helyezkednek el és hány darab elváltozást tudunk kimutatni. Kisszámú, jól megközelíthető áttétek esetén helyi kezelések (műtét, sugárterápia, intervenció) akár tumormentessé tehetik a beteget, így a teljes túlélés is biztosítható. Amennyiben helyi kezelés nem jön szóba, akkor szisztémás terápia javasolható. Abban az esetben, ha az áttét nagyban befolyásolja a beteg életét, életminőségét, javasolt a kérdéses területek helyi ellátása. Például: ha kiterjedt csontáttét csigolyametasztázist okoz, ami a gerincvelő nyomásfokozódása következtében bénuláshoz vezethet, akkor palliatív idegsebészeti vagy sugárterápia alkalmazható.

Az áttétek kialakulásának megelőzése

Azokban az esetekben, ahol a műtétet követően nagy esély van arra, hogy a betegség kiújul, úgynevezett kiegészítő, adjuváns terápiát alkalmazunk. Ennek eldöntésében a daganat szövettani és egyéb molekulár genetikai vizsgálata nagymértékben segítségünkre szolgál. Szakmai javaslat alapján meghatározott ideig kapják a betegek akár a helyi sugárkezelést (emlőmegtartó műtét után szükséges lehet) vagy helyi testüregbe adott gyógyszeres ellátást (húgyhólyagdaganat esetén a húgyhólyagba adott gyógyszerek) vagy szisztémás daganatellenes terápiát (például vastagbélrák) vagy hormonkezelést (például emlő- vagy dülmirigydaganat). Közben is ellenőrizni kell a betegeket, és az adjuváns terápia végén is biztosnak kell lennünk, hogy nem detektálható a daganat.

Áttétes betegek túlélési adatai

Általános statisztikai adat, hogyha kis kiterjedésű áttét igazolódik, akkor jobbak a túlélési adatok, mint az előrehaladottabb állapotú betegek esetén. A komplex ellátásnak köszönhetően ezek az értékek is javulnak. Azonban egyes daganatok esetén nagy különbségek észlelhetők. Például a dülmirigydaganatos csak csontáttéttel rendelkező áttétes betegek 5 éves túlélése szinte 100%. Ugyanakkor az áttétes hasnyálmirigy-daganatos betegek kb. 10-15%-a éli meg a betegség felfedezése után az 5 évet. Figyelemfelkeltő adat, hogy a női emlődaganatos betegek túlélése áttétes stádiumban 30-35%, míg férfi emlődaganatos áttétes egyének esetén ez az érték nem éri el a 20%-ot. Természetesen meg kell különböztetnünk, hogy a beteg a rosszindulatú elváltozás következtében vagy más betegség következtében hal meg. Ezen tényezők közül leggyakoribbak a szívelégtelenség, a krónikus tüdőbetegség (COPD), agyi érkárosodás (cerebrovascularis) kórképek és a különböző fertőzések.

Az Amerikai Egyesült Államok Rákkutató Intézetének becslése alapján várható, hogy 2040-ben az áttétes daganatos betegek 45-50%-a a metasztázisok felismerése után még 5 év múlva is élni fog. Szűréseken való rendszeres részvétellel, korai diagnózis esetén és komplex ellátás során a rosszindulatú daganatos megbetegedésben szenvedő betegek túlélése javul, s közben az életminőségük is elfogadható szinten tartható.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Baki Márta, onkológus