A tüdőrák típusai

A világszerte legtöbb áldozatot követelő daganattípus a tüdődaganat. A tüdőt érintő rákos megbetegedés tüneteket már csak előrehaladott stádiumban okoz, ezért kiemelten fontos a szűrővizsgálatokon való rendszeres részvétel. Milyen típusai lehetnek a tüdődaganatnak?

A patológiai diagnózis ismeretében a beteget kezelő szakorvos csapatnak (onkoteam) döntenie kell a megfelelő kezeléssel kapcsolatban.

A tüdőrák típusai

A tüdő daganatait két nagy csoportba sorolhatjuk: primer (vagyis elsődleges) tüdőrák és metasztatikus (áttétből származó) tüdődaganat. A metasztatikus tüdődaganat nem közvetlenül a tüdőből származik, hanem egy másik szervben lévő daganat áttéteként jelenik meg a tüdőben (ilyen gyakori metasztázist képző tumor az emlőrák is).

A tüdődaganatok szövettani típusai

A tüdő jóindulatú tumorai az összes tüdődaganat mindössze 1%-át alkotják, azaz az elváltozások sajnos döntő többségében rosszindulatúak. A tüdőben alapvetően többféle szövettípust különböztetünk meg, ezt a következő táblázat szemlélteti. A jobb oldali oszlopban adott szövet- vagy sejttípus található, míg a mellette lévő oszlopban az ezekből kialakult jóindulatú elváltozás látható.

* vérér belső falát alkotó sejttípus

** nyákos, nyáktermelő

A rosszindulatú tüdődaganatok típusai

A rosszindulatú (malignus) tüdődaganatokat két csoportra oszthatjuk. Ezek a következőkben különböznek egymástól: szövettani és molekuláris szerkezetükben, a klinikai lefolyásban, a prognózisban és kóreredetben. A szövettani diagnózis alapvetően meghatározza a kiválasztott kezelést és a kilátásokat.

Mindezek alapján megkülönböztetjük a kissejtes tüdőrákot, amelynek gyakorisága 15-20% között van, valamint a nem-kissejtes tüdőrákot, melynek gyakorisága 75-80%.

A kissejtes tüdőrák nagyon gyorsan osztódó tumor sejtekből áll és gyakran már a felfedezéskor többszörös áttéteket adott a nyirokcsomókba, valamint egyéb szervekbe, mint például a májba, a mellékvesébe, az agyba vagy a csontokba. Miért kissejtű tüdőráknak nevezzük? Az elnevezés arra utal, hogy a szövettani megjelenésében ténylegesen viszonylag kisméretű sejtek alkotják a daganatot. A tüdő daganatai közül ez mutatja a legnagyobb összefüggést a dohányzással. Sebészileg gyakran nem eltávolítható, mivel nagyon szétszórtan növekvő agresszív daganat, viszont a kemo- és sugárterápiára érzékeny. Tüneteket akkor okoz, amikor a légutakat elkezdi összenyomni. Ez a forma rendelkezik a legrosszabb kilátásokkal.

A nem-kissejtes tüdőráknak, mint azt az előző ábrán lehet látni, három típusát különböztetjük meg. Ezen a csoporton belül a leggyakoribb a laphámrák. Ez a típus viszonylag lassan növekszik, későn ad áttétet. A hörgőkben való előfordulása miatt gyakran okoz vérköpést. A második leggyakoribb az adenocarcinoma viszonylag lassan nő és későn ad áttétet, viszont van, hogy nagyon agresszívan nő s kifejezetten rossz kórjóslatú. A nagysejtes, rosszul differenciált tüdőrák nagyon sokféle kórlefolyást mutathat. (A rosszul differenciált azt jelenti, hogy a kiindulási szövettől jelentősen eltér, alig, csak speciális patológiai módszerekkel azonosítható a daganat sejtes eredete. Általában az ilyen daganat rossz prognózist szokott mutatni.)

Létezik továbbá egy, a többiektől különböző daganat típus, ez a carcinoid. A carcinoid (vagyis karcinómaszerű) tumorok nagyon változatosak, jellemzően a főhörgő világos sejtjeiből indul ki a daganat. Vérzékeny, korán okoz tünetet, rendszerint véres köpést. Nem jellemző rá az áttétképződés. Sebészi eltávolítása az esetek döntő többségében teljes gyógyulást eredményez.

A tüdődaganatok stádiumbeosztása

Mint nagyon sok daganatnál, a tüdődaganatoknál is az úgynevezett TNM-rendszert használják a kiterjedés fokának jelzésére. A stádium-besorolást a szövettani mintán végzett vizsgálatok alapján a patológus állapítja meg, amely a kezelés és a betegség lefolyásának szempontjából is nagyon fontos tényező. Az egyes betűk jelentése a következő:

• T - tumor helyi növekedése,
• N - regionális nyirokcsomóba való áttétképzés,
• M - távoli szervbe, szervekbe való áttétképzés.

A diagnózis során megállapított stádium 0-tól 4-ig terjed. A 0. stádiumban van néhány tumorra utaló jel, de klinikai tüneteket még nem okoz - véletlen szokták felfedezni a tumort ebben a stádiumban. A IV. stádium a végállapot, amelyben a primer tumor már előrehaladott állapotban van, többnyire ekkorra beszövi a környező szerveket, a regionális nyirokcsomókba áttétet ad, továbbá a távoli szervekben is azonosítható áttétek vannak.

A tüdődaganatok esetén komolyabb panaszok csak a későbbi stádiumokban jelentkeznek, elmondható ez a kissejtes tüdőrákról is, ahol a diagnózis felállításakor legtöbbször már áttét is fennáll. Emiatt ennél a típusnál egy egyszerűsített stádiumbeosztást használnak az orvosok. A skála 1-től 4-ig terjed, azonban nagy minőségi különbség nincs az egyes stádiumok között. Ezzel szemben a nem-kissejtes tüdőrákok besorolásánál úgynevezett „alstádiumokat” is használnak.

Kilátások a különböző szövettani típusoknál

Minden betegségnek megvan a sajátos kezelési protokollja, így a tüdődaganatoknak is. Nagyon fontos a megfelelő kezelési eljárások megválasztásában a pontos, patológus által kiállított szövettani diagnózis, valamint a stádiumbeosztás. A kissejtes tüdőráknál az első három stádiumban a kemoterápia nagy százalékban a tünetek javulásához, átmeneti megszűnéséhez vezet, még ha gyakran csak rövid időre is.

A nem-kissejtes tüdőrák 5 éves túlélését 3 stádiumban szokták meghatározni:

• az 5 éves túlélés I. stádiumban 60%-os,
• a II. stádiumban 40%-os, míg
• a III. stádiumban 20%-os.

A harmadik stádiumig a nem-kissejtes tüdőrák eltávolításával gyógyulás érhető el, míg az előrehaladott III., illetve a IV. stádium esetén gyakran csak palliatív kezelésként jön szóba a sebészi beavatkozás. A palliatív kezelés célja elsődlegesen a betegek szenvedésének csökkentése, a lehető legjobb életminőség biztosítása.

Bővebben A tüdőrák kezelése: műtét, kemoterápia vagy sugárterápia?

A tüdőrákok, elsősorban az adenocarcinoma kezelésében újabban több hatékony, biológiai célpont ellen irányuló kezelés is elterjedt. A célpontok azonosítása ismételten a szövettani vagy citológiai mintákból történik, sok esetben a daganatsejtekből kinyert DNS molekuláris elemzésével. A daganatok molekuláris vizsgálata regionális patológiai központokban zajlik, elvégzését a kezelőorvos kezdeményezi.

Forrás: WEBBeteg  összeállítás
Szerzőnk: Holányi Péter
Lektorálta: Dr. Méhes Gábor, a Magyar Patológusok Társaságának elnöke