A heresorvadás tünetei, okai és kezelése
megjelent:
A heresorvadás (testicularis atrophia, atrophia testis) a here méretének és funkcionális állományának csökkenésével járó állapot, amely elsősorban a spermium termelését, súlyosabb esetben pedig a hormontermelő működést is érinti. Kialakulhat lassan előrehaladó módon, de hirtelen fellépő, akut károsodás következményeként is.
Jelentősége túlmutat az infertilitás kérdéskörén: a here strukturális károsodása endokrin következményekkel, pszichoszexuális hatásokkal és bizonyos etiológiai háttér esetén emelkedett daganatos kockázattal is társulhat.
A heresorvadás fogalma
Testicularis atrophiáról akkor beszélünk, amikor a here térfogata az életkornak megfelelő normálértékhez képest számottevően csökken, és ezzel párhuzamosan a here állományában degeneratív elváltozások figyelhetők meg. A folyamat hátterében leggyakrabban a kanyarulatos herecsatornácskák (seminiferus tubulusok) sorvadása, a spermatogén hám pusztulása, interstitialis fibrosis, valamint a Leydig-sejtek működészavara áll. Felnőtt férfiaknál a normális herevolumen általában 15–25 ml közé esik; a tartósan 12 ml alatti térfogat már kórosnak tekinthető.
A here rendkívül érzékeny a hőmérsékleti, keringési és hormonális változásokra. A spermatermelés (spermatogenezis) optimális működéséhez a testhőmérsékletnél alacsonyabb környezet, megfelelő oxigenizáció és intakt hormonális szabályozás szükséges. E tényezők bármelyikének tartós zavara strukturális károsodást idézhet elő.
A heresorvadás lehetséges okai
A heresorvadás kialakulása számos különböző kórfolyamat következménye lehet.
Gyakori ok a herevisszértágulat (varicocele), amely során a here vénás elvezetésének zavara miatt pangás, lokális hőmérséklet-emelkedés és oxidatív stressz alakul ki. Ezek a tényezők fokozatosan károsítják a spermium termelődéséért felelős hámréteget, ami idővel a here térfogatának csökkenéséhez vezethet.
Akut és különösen súlyos károsodást okoz a herecsavarodás. A torsio testis során kialakuló vérellátási zavar (ischaemia) már néhány órán belül visszafordíthatatlan sejtpusztulást eredményezhet, ezért a sürgős sebészi ellátás kulcsfontosságú a here megmentése szempontjából.
Fejlődési rendellenességek, például rejtett heréjűség (cryptorchismus) esetén a here nem száll le a herezacskóba, így tartósan magasabb hőmérsékleti környezetben helyezkedik el, ami hosszú távon strukturális károsodáshoz vezethet.
Gyulladásos eredetű atrophia leggyakrabban heregyulladás (orchitis) következtében alakul ki, különösen pubertás utáni mumpszfertőzés esetén. A gyulladásos reakció során kialakuló szöveti duzzanat és mikrokeringési zavar fokozott kötőszövetképzésbe (fibrózisba) torkollhat, amely tartós funkcióvesztést okoz.
Endokrin eltérések szintén jelentős szerepet játszanak. A központi idegrendszert és a nemiszerveket összekötő hipotalamusz–hipofízis–gonád tengely működészavara esetén csökken az ivarmirigyek működését serkentő (gonadotrop) hormonok stimuláló hatása, ami a spermiumtermelődés leállását eredményezi (hypogonadotrop hypogonadismus). Hasonló mechanizmus figyelhető meg kívülről a szervezetbe juttatott androgének, különösen anabolikus szteroidok használata során, amikor a negatív visszacsatolás (feedback) következtében a here saját hormonális aktivitása visszaszorul.
A folyamat kialakulásában sérülések, orvosi beavatkozások és toxikus anyagok is szerepet játszhatnak. Sugárkezelés és kemoterápia során a gyorsan osztódó spermaképző sejtek különösen sérülékenyek.
Genetikai eltérések, mint a Klinefelter-szindróma, már eleve csökkent hereállománnyal járnak.
Klinikai megjelenés és diagnózis
A heresorvadás klinikai képe változatos, és gyakran alattomosan alakul ki, nehezen ismerhető fel. A betegek sokszor a here méretének csökkenését vagy konzisztenciájának megváltozását észlelik először.
A folyamat lehet egy- vagy kétoldali. Egyoldali esetekben a panaszok minimálisak lehetnek, mivel az ép here még képes az alapvető funkciók ellátására. Kétoldali érintettség esetén a reproduktív és hormonális következmények dominálnak:
- A spermatogenezis károsodása spermium számbeli eltérésekhez (oligozoospermiához vagy azoospermiához) vezethet, amely meddőségi kivizsgálása során kerül felismerésre.
- Jelentősebb hormontermelési zavar esetén csökkent libidó, merevedési zavarok, izomtömeg-csökkenés, fáradékonyság és hosszabb távon csontanyagcsere-zavarok jelenhetnek meg.
A diagnózis alapja a fizikális vizsgálat és a herevolumen objektív meghatározása. A hereultrahang ma a legfontosabb képalkotó módszer, amely a térfogat mérését, valamint a parenchyma szerkezetének és a vérellátottságának a megítélését is lehetővé teszi. Laboratóriumi vizsgálatok során a gonadotrop hormonok, a tesztoszteronszint és az inhibin B meghatározása segít elkülöníteni a primer és szekunder hereelégtelenséget. A spermiogram a reproduktív funkció objektív mérőeszköze, súlyos spermiumképzési zavar esetén pedig genetikai vizsgálatok is indokoltak lehetnek.
Kezelési lehetőségek
A kezelés alapelve az oki terápia. Amennyiben varicocele áll a háttérben, sebészi korrekció javíthatja a herefunkciót és a spermaképet. Herecsavarodás esetén az azonnali „visszacsavarás” életmentő jelentőségű a here számára. Rejtett here esetén a korai sebészi űton történő here lehozatal és a herezacskóban történő tartós rögzítése (orchidopexia) csökkenti a későbbi atrophia és meddőség kockázatát.
Hormonális eredet esetén célzott endokrin kezelés alkalmazható. Például alacsony ivarmirigyserkentő hormonszint esetén gonadotropin-terápia helyreállíthatja a spermatogenezist. Tüneteket produkáló tesztoszteronhiány esetén hormonpótlás válhat szükségessé, különös figyelemmel a gyermekvállalással kapcsolatos tervekre. Reprodukciós medicina keretében spermium lefagyasztása vagy sebészi spermiumkinyerési eljárások is szóba jöhetnek.
Az életmódi tényezők korrekciója — különösen az elhízás csökkentése, a here túlmelegedésének kerülése és toxikus hatások mérséklése — kiegészítő, de klinikailag releváns szerepet játszhat.
Prognózis
A heresorvadás kimenetele nagymértékben függ az alapbetegségtől, a diagnózis időpontjától és a beavatkozás időzítésétől. Akut keringészavar korai ellátása esetén a herefunkció részben megőrizhető, míg hormonális eredetű eltérések kezeléssel gyakran visszafordíthatóak. Genetikai eredet vagy súlyos citotoxikus károsodás (pl. kemoterápia) esetén azonban a folyamat többnyire végleges. Kétoldali, tartós szövetállomány károsodás esetén gyakori a tartós terméketlenség.
Forrás: WEBBeteg
