Ingahere (retractilis testis)

Az ingahere (szakkifejezéssel retractilis testis) lényege, hogy bár a here a herezacskóban helyezkedik el, azonban időnként a lágyékcsatorna, illetve a külső lágyékgyűrű irányába húzódik vissza.

Az ingahere fogalma

Az ingahere a gyermekurológiai és gyermeksebészeti gyakorlatban gyakran előforduló, ugyanakkor differenciáldiagnosztikai szempontból olykor kihívást jelentő állapot. A here fiziológiásan a herezacskóban helyezkedik el, azonban a fokozott cremaster-reflex (hereemelő reflex) következtében időnként visszahúzódik a lágyékcsatorna, külső lágyékgyűrű irányába. Ez a jelenség bizonyos mértékig normál variánsnak tekinthető, nem igényel kezelést, és az esetek többségében 10 éves kor körül spontán módon megszűnik. Tartós fennállása vagy gyakoribbá válása ugyanakkor figyelmet érdemel.

A jelenség önmagában nem tekintendő valódi hereleszállási zavarnak, elkülönítése alapvető fontosságú a rejtett heréjűség (cryptorchismus) különböző formáitól, amelyekben a here vagy herék tartósan a lágyékcsatornában, hasüregben maradnak, ez pedig a következmények megelőzése érdekében rendszerint műtétet igényel. Az ingaheréjűség prognózisa, követési stratégiája és terápiás megközelítése jelentősen eltér ettől.

Az ingaheréjűség jellemzői

A here leszállása komplex, hormonális és mechanikai tényezők által szabályozott folyamat, amelynek során a nemiszerv a belső hasüregi helyzetéből a herezacskóba jut. E folyamat zavara esetén alakulnak ki a here leszállási rendellenességei. Ingahere esetében a leszállás azonban normálisan lezajlik, és a here kezdetben szabályosan a herezacskóban helyezkedik el.

A kórkép hátterében nem fejlődési rendellenesség, hanem a cremaster izom fokozott aktivitása áll, amely gyermekkorban – különösen 5–10 éves életkor között – fiziológiásan is kifejezettebb lehet. A hideg, a szorongás, a fizikális vizsgálattal járó kellemetlenség vagy a mechanikus ingerlés mind provokálhatják a reflex aktiválódását, melynek következtében a here átmenetileg magasabb pozícióba kerül, majd később visszaszáll a herezacskóba.

Az ingahere definíció szerint olyan nemiszerv, amely manuálisan feszülésmentesen levezethető a herezacskó alapjáig, ott megtartható, és legalább átmenetileg spontán helyben marad anélkül, hogy azonnal visszahúzódna. Ez különbözteti meg a szerzett felszálló (ascensusos) vagy valódi le nem szállt (retentiós) herétől, amely ugyan szintén tapintható lehet a lágyékcsatornában, azonban tartósan nem mobilizálható a herezacskóba, vagy oda vezetve azonnal visszahelyeződik a magasabb pozícióba, a csatorna irányba. A pontos elkülönítés nagy tapasztalatot igényel.

Hogyan történik a kivizsgálás?

A diagnózis alapját minden esetben a gondos fizikális vizsgálat képezi. A vizsgálat optimális esetben nyugodt, meleg környezetben, lehetőség szerint ellazult gyermeknél történik, mivel a cremaster-reflex pszichés stressz vagy hideghatás esetén jelentősen fokozódik. A vizsgáló egyik kezével az lágyékcsatorna felett gyakorolt enyhe nyomással megakadályozhatja a here magasabb pozícióba történő visszahúzódását, miközben másik kezével megkísérli annak lefelé irányuló mobilizálását. Ingahere esetén a nemiszerv könnyen levezethető, fájdalmatlanul a herezacskóba juttatható, és rövid ideig ott is marad. Rejtett here esetén nem így történik, hanem a here azonnal visszaugrik.

A diagnózis felállításában a képalkotó vizsgálatok, különösen a hereultrahang szerepe korlátozott, a diagnosztikában a fizikális vizsgálat eredménye a meghatározó.

Mikor jelenthet problémát az ingahere?

Klinikai jelentőségét tekintve az ingahere hosszú ideig egy teljesen jóindulatú variánsnak számított, azonban újabb hosszú távú követéses vizsgálatok rámutattak arra, hogy nem minden eset tekinthető teljesen ártalmatlannak. A visszahúzódó herék egy része az évek során fokozatosan magasabb helyzetbe kerülhet, elveszítheti mobilitását, és szerzett felszálló herévé válhat. Az irodalmi adatok szerint ez az átalakulás az esetek akár 30%-ában előfordulhat. A háttérben feltételezhetően az ondózsinór relatív rövidülése, illetve a gyermek növekedését nem megfelelően követő herevezeték-hossz állhat. Emiatt a ingaheréjűség nem egyszeri diagnózis, hanem rendszeres kontrollvizsgálatot igénylő állapot.

A tennivalókat a kontrollvizsgálatok során tapasztaltak határozzák meg:

• Más problémával nem társuló ingahere esetén csak utánkövetés, megfigyelés javasolt, mivel az esetek jelentős részében a pubertás közeledtével a cremaster-reflex intenzitása csökken, és a here véglegesen a herezacskóban rögzült helyzetben marad. Jelenlegi nemzetközi ajánlások alapján sebészi beavatkozás önmagában retractilis here miatt nem indokolt. Ugyanakkor rendszeres – legalább évenkénti – fizikális kontroll szükséges mindaddig, amíg a here pozíciója stabilan normálisnak nem ítélhető, vagy a pubertás be nem fejeződik.
• Amennyiben a követés során a here mobilitása csökken, magasabb helyzetbe kerül, vagy már nem vezethető tartósan a herezacskóba, here fixáló műtét (orchidopexia) válhat szükségessé.

A hosszú távú prognózis általában kedvező, amennyiben valódi ingaheréről van szó. A klasszikus rejtett heréjűséghez (cryptorchismushoz) társuló komplikációk – mint a spermiumtermelés károsodása, vagy a hererák fokozott rizikója – ingahere esetén nem bizonyítottak egyértelműen. Ennek ellenére a differenciáldiagnosztikai bizonytalanságok és az esetleges későbbi felszállás lehetősége miatt a rendszeres urológiai vagy gyermeksebészeti utánkövetés indokolt.

Lásd még A here fejlődési rendellenességei

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Dunás-Varga Veronika