Szívtranszplantáció – Amikor egy új szív ad esélyt az életre

A szívtranszplantáció napjainkban az egyik legösszetettebb és legnagyobb szakmai kihívást jelentő orvosi beavatkozás. Olyan betegek számára nyújthat életmentő megoldást, akiknél a szív végstádiumú betegsége miatt minden egyéb kezelés kimerült, és a szív már nem képes a szervezet megfelelő vérellátására.

Mi az a szívtranszplantáció?

Szívtranszplantáció során a beteg súlyosan károsodott szívét eltávolítják, és egy elhunyt, agyhalott donorból származó egészséges szívvel helyettesítik. A műtét célja nem csupán az élet meghosszabbítása, hanem az életminőség javítása is: a betegek többsége a beavatkozást követően jelentősen terhelhetőbbé válik, csökkennek a fulladásos panaszok, és visszatérhetnek a mindennapi tevékenységekhez.

Fontos tudni, hogy a donorszívek száma korlátozott, ezért a beavatkozás lehetősége szigorú szakmai kiválasztáshoz kötött.

Indikáció – Mikor jön szóba szívtranszplantáció?

Abszolút indikáció:

• Végstádiumú szívelégtelenség (NYHA III–IV) optimális, irányelvek szerinti gyógyszeres és eszközös kezelés mellett is
• Várható 1 éves mortalitás >50% konzervatív kezelés mellett
• Ismételt dekompenzációk, gyakori hospitalizációk
• Inotróp-dependencia vagy keringéstámogató eszköz igénye

Tipikus alapbetegségek:

• Ischaemiás cardiomyopathia
• Dilatatív cardiomyopathia
• Veleszületett szívbetegség végstádiuma
• Súlyos billentyűbetegség irreverzibilis balkamra-károsodással
• Restriktív cardiomyopathiák (szelektíven)

Funkcionális és prognosztikai kritériumok

Ilyenkor az orvosok azt mérlegelik, hogy egy beteg alkalmas lehet-e szívtranszplantációra, nemcsak a diagnózist nézik, hanem azt is:

• mennyire bírja a szív a terhelést (funkcionális állapot),
• milyen kilátások várhatók a következő időszakban a jelenlegi kezelések mellett (prognózis).

Ezek segítenek eldönteni, hogy a betegnek valóban a szívátültetés jelenti-e a legjobb esélyt.

A terhelhetőség szerepe

Az egyik legfontosabb kérdés az, hogy a szív mennyire képes alkalmazkodni a fizikai igénybevételhez. A beteget gyakran terheléses vizsgálatnak vetik alá (például kerékpározás vagy futószalag közben), miközben figyelik:

• a légzést,
• a pulzust,
• az oxigénfelhasználást.

Ez megmutatja, hogy a szív és a tüdő mennyire képes együtt dolgozni terhelés alatt.

Mit jelent, ha az eredmény rossz?

Ha a beteg már nagyon kis fizikai terhelésnél is kifullad, gyorsan elfárad, vagy nem tudja befejezni a vizsgálatot, az arra utal, hogy a szív tartalékai kimerültek. Ilyenkor nagyobb az esélye annak, hogy a jelenlegi kezelések már nem elegendők. Az orvosok figyelembe veszik azt is, hogy a beteg hogyan boldogul a hétköznapokban:

• képes-e önállóan ellátni magát,
• fullad-e már kisebb mozgásra is,
• felébred-e éjszaka fulladás miatt,
• szüksége van-e gyakori kórházi kezelésre.

Ha a mindennapi tevékenységek – például öltözködés, lépcsőzés, rövid séta – is komoly panaszokat okoznak, az a betegség súlyosságát jelzi.

Mit jelent a prognózis, vagyis a várható kilátás?

A prognózis azt mutatja meg, hogy milyen esélyei vannak a betegnek a következő 1–2 évben a jelenlegi kezelések mellett.

Milyen jelek utalnak rosszabb kilátásokra?

• gyakori állapotromlás, kórházi felvétel,
• ismétlődő folyadékvisszatartás, ödéma,
• alacsony vérnyomás,
• romló vesefunkció,
• tartós gyógyszeres vagy infúziós támogatás szükségessége.

A funkcionális és prognosztikai szempontok segítenek eldönteni:

• kinek van valóban szüksége szívtranszplantációra,
• kinél lehet még más kezelésekkel javulást elérni,
• és mikor a legkedvezőbb az időzítés az átültetésre.

A cél az, hogy a szívtranszplantáció ne túl későn, de ne is indokolatlanul korán történjen meg.

Szívtranszplantáció kontraindikációi

Abszolút kontraindikációk

• Aktív infekció (gyulladásos betegség)
• Aktív malignitás (rosszindulatú dganat)
• Irreverzibilis súlyos vese-, máj- vagy tüdőbetegség
• Irreverzibilis pulmonalis hypertensio
• Súlyos, nem kontrollált pszichiátriai betegség
• Aktív alkohol- vagy droghasználat

Relatív kontraindikációk

• Előrehaladott életkor (biológiai, nem kronológiai!) – A legtöbb szívtranszplantáció 18–65 éves kor között történik
• Elhízás (BMI > 35 kg/m²)
• Diabetes mellitus szervkárosodással
• Nem megfelelő szociális háttér
• Korábbi rossz együttműködés

Szervspecifikus alkalmasság szívtranszplantáció előtt

A szívtranszplantáció nemcsak a szív állapotától függ. Az orvosoknak azt is mérlegelniük kell, hogy a szervezet többi fontos szerve képes-e elviselni a nagy műtétet és a hosszú távú kezelést. Ezért a kivizsgálás során külön-külön megvizsgálják a vesék, a máj és a tüdő működését.

Immunológiai és fertőzéses szempontok szívtranszplantáció előtt

A szívtranszplantáció során nemcsak az számít, hogy a beteg szíve mennyire károsodott, hanem az is, hogy az immunrendszer hogyan reagál az új szervre, illetve hogy a beteg szervezetében nincs-e olyan fertőzés, amely a műtét után súlyos szövődményeket okozhatna.

Miért fontos az immunológiai alkalmasság?

Az emberi szervezet immunrendszere alapvetően arra szolgál, hogy felismerje és elpusztítsa az idegen anyagokat. Egy átültetett szív azonban az immunrendszer számára idegen szerv, ezért fennáll a kilökődés veszélye. A transzplantáció előtt ezért több vizsgálat történik annak érdekében, hogy az új szív minél jobban „illeszkedjen” a befogadó szervezetéhez.

Vércsoport és szöveti egyezés

Az egyik legfontosabb szempont a vércsoport-azonosság. A donor és a fogadó beteg vércsoportjának össze kell illenie, különben a szervezet azonnal megtámadná az új szívet. Ezen túlmenően úgynevezett szöveti egyezést (HLA tipizálás) is vizsgálnak. Ez azt jelenti, hogy az immunrendszer „felismerő jeleit” hasonlítják össze, és megpróbálják elkerülni azokat a kombinációkat, amelyeknél nagyobb lenne a kilökődés kockázata.

Vannak betegek, akiknek az immunrendszere korábban már „találkozott” idegen szövetekkel, például:

• vérátömlesztés,
• korábbi műtétek,
• terhesség,
• korábbi transzplantáció során.

Náluk nagyobb lehet a kilökődés esélye, ezért külön vizsgálatokkal mérik fel, mennyire „érzékeny” az immunrendszerük az idegen szervekre.

Miért kell kizárni az aktív fertőzéseket?

Szívtranszplantáció előtt nem lehet aktív fertőzés a szervezetben. Ennek oka, hogy a műtét után szükséges gyógyszerek szándékosan gyengítik az immunrendszert, így egy meglévő fertőzés könnyen súlyos, akár életveszélyes állapottá válhatna.

Ezért minden beteget alaposan kivizsgálnak:

• baktériumok,
• vírusok,
• gombás fertőzések irányában.

Korábbi fertőzések és vírusok szerepe

Bizonyos vírusfertőzések korábbi átvészelése nem kizáró ok, de fontos tudni róluk. Ilyenek például:

• a hepatitis B és C vírus,
• a HIV,
• a citomegalovírus (CMV),
• az Epstein–Barr vírus (EBV).

Ezek az immunrendszer gyengítése után újra aktiválódhatnak, ezért az orvosok előre felkészülnek a megelőzésre és az ellenőrzésre.

Védőoltások jelentősége

A szívtranszplantáció előtt kiemelten fontos a védőoltások ellenőrzése és pótlása. A műtét után élő kórokozót tartalmazó oltások már nem adhatók, ezért a szükséges védelmet még a transzplantáció előtt kell biztosítani.

A gondos immunológiai és fertőzéses kivizsgálás célja, hogy:

• csökkentse a kilökődés kockázatát,
• megelőzze a súlyos fertőzéseket,
• növelje az átültetett szív hosszú távú működésének esélyét.

Pszichoszociális alkalmasság

Kiemelten fontos:

• Beteg együttműködési készsége
• Megértési és tanulási képesség
• Családi/szociális támogatás
• Reális elvárások

Ki lehet alkalmas szívtranszplantációra?

Nem minden súlyos szívbeteg válhat transzplantált beteggé. A kiválasztás során egy multidiszciplináris orvoscsoport mérlegeli a lehetőségeket. Általában feltétel, hogy:

• ne álljon fenn súlyos, visszafordíthatatlan más szervi károsodás (például máj- vagy veseelégtelenség),
• ne legyen aktív fertőzés vagy rosszindulatú daganatos betegség,
• a beteg együttműködő legyen és képes legyen az előírt kezelések betartására,
• ne álljon fenn aktív alkohol- vagy kábítószer-használat.

Az alkalmas betegek egy országos várólistára kerülnek, ahol az állapotuk súlyossága és egyéb orvosi szempontok alapján történik a sorrend kialakítása. A várakozás hossza kiszámíthatatlan, mivel a donorszívnek testméretben és vércsoportban is illeszkednie kell a fogadó beteghez.

Hogyan zajlik a műtét?

A szívtranszplantáció egy nagy, többórás szívműtét, amelyet kizárólag speciális szívsebészeti központokban végeznek. A beavatkozás pontos menete minden betegnél kissé eltérhet, de az alaplépések hasonlóak.

Előkészítés a műtét előtt

Amikor megfelelő donorszív válik elérhetővé, a beteget azonnal kórházba szállítják. A műtét előtt gyors, de alapos ellenőrzés történik: vérvizsgálatok, EKG, mellkasröntgen, valamint altatóorvosi vizsgálat. Ezek célja annak megerősítése, hogy a beteg állapota alkalmas a beavatkozásra. A műtét altatásban történik, a beteg a beavatkozás alatt semmit nem érez.

A mellkas megnyitása

A sebész a mellkas középvonalában ejtett metszéssel feltárja a szívet. Ez lehetővé teszi, hogy a műtét során a szívhez és a nagy erekhez biztonságosan hozzáférjenek. A beavatkozás idejére a beteg keringését egy speciális berendezés, az úgynevezett szív-tüdő gép biztosítja.

A beteg szív eltávolítása

Miután a keringést a gép átvette, az orvosok eltávolítják a beteg súlyosan károsodott szívét. A pitvarok egy részét általában meghagyják, ehhez csatlakoztatják majd az új szívet. Ez a lépés rendkívül precíz munkát igényel.

Az új szív beültetése

A donorszívet a megfelelő helyre illesztik, majd varratokkal összekapcsolják a nagy erekkel és a pitvarokkal. Ezután fokozatosan visszaállítják a saját keringést, és ellenőrzik, hogy az új szív megfelelően működik-e. Amikor az új szív önállóan és stabilan ver, a szív-tüdő gépet lekapcsolják. A sebészek gondosan ellenőrzik a vérzést, majd zárják a mellkast. A műtét általában 4–6 órán át tart, de ez egyénenként változhat.

A műtét befejeztével

A beavatkozást követően a beteg intenzív osztályra kerül, ahol szoros megfigyelés és kezelés zajlik.

Élet a szívtranszplantáció után

A sikeres műtét után az élet nem tér vissza a „régi kerékvágásba”, de sok szempontból jelentősen javulhat. A betegek többsége ismét képes önállóan ellátni magát, sétálni, lépcsőzni, sőt akár dolgozni is. Ugyanakkor a transzplantáció élethosszig tartó orvosi ellenőrzést igényel.

Kilökődés és immungátló kezelés

A szervezet idegenként ismeri fel az új szívet, ezért fennáll a kilökődés veszélye. Ennek megelőzésére a betegeknek élethosszig immunszuppresszív gyógyszereket kell szedniük. Ezek csökkentik az immunrendszer aktivitását.

A kilökődés tünetei gyakran enyhék vagy alattomosak, ezért a rendszeres kontrollvizsgálatok kiemelten fontosak.

Életmódbeli szabályok transzplantáció után

A hosszú távú sikerhez a beteg aktív részvétele elengedhetetlen:

• sószegény, egészséges étrend,
• testsúly kontrollja,
• rendszeres, fokozatosan felépített testmozgás,
• a dohányzás teljes elhagyása,
• fertőzések megelőzése, védőoltások alkalmazása.

A betegek nagy része megfelelő gondozás mellett utazhat, sportolhat és társas életet élhet.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Bodócsi Réka, belgyógyász-kardiológus