A térdsérülések fajtái és kezelésük

A legtöbb térdsérülés sportolás közben alakul ki, elsősorban az oldalirányú és csavaró erők hatására. A fájdalmat okozhatja a térdízület stabilitásáért felelős szalagok, valamint az ízületek lengéscsillapítójának feladatát ellátó meniscusok sérülése.

A térd a legsérülékenyebb ízület az emberi szervezetben. Ennek oka, hogy egyrészt jelentős testsúly nehezedik rá (szemben a csukó, könyök és vállízületekkel), másrészt nagy mozgástartományt kell biztosítania, ezzel összefüggésben anatómiai felépítése kevésbé stabil (szemben a boka ízülettel). A combcsont és a lábszárcsont nem csontosan illeszkedik, hanem lágyrészek, porcok és szalagok stabilizálják.

A legtöbb térdsérülés hobbisportolás közben következik be. Elsősorban a gyors irányváltásokkal járó sportágak veszélyesek, ilyen például a labdarúgás, kosárlabda, a síelés, vagy a tenisz és fallabda. Sérülés esetén minden esetben pihentetni és jegelni kell az ízületet, és feltétlenül orvoshoz kell fordulni, ha a sérült nem tud lábra állni, deformitás, elakadás alakul ki az ízületben, vagy ha a fájdalom és duzzanat 2 napon belül nem javul. A sérülés súlyossága csak röntgen, CT vagy MR vizsgálatokkal állapítható meg.

A térdízület anatómiája

A térdsérülések megértéséhez ismernünk kell a térdízület felépítését.

A térdkalácsot (patella) erős ín köti a lábszárcsonthoz. Ez teszi lehetővé, hogy a felette található négyfejű combizom segítségével kinyújthassuk vagy megfeszítve tarthassuk a térdet.

A szalagok segítenek abban, hogy a térd mozgásai közben a térdkalács ne mozduljon ki a helyéről. A belső és a külső rögzítő oldalszalagok az oldalirányú, a keresztszalagok az előre vagy hátra történő elmozdulást akadályozzák meg.

Az ízfelszíneket tükörsima felületű úgynevezett üvegporc borítja, ezek biztosítják a csontvégek súrolódásmentes illeszkedését. Az üvegporcot mintegy kiegészítve a sípcsont lapos ízületi felszínén két félhold alakú rostos-rugalmas porc, a külső és belső meniscusok helyezkednek el. Ezek növelik a terhelési felszínt, valamint csökkentik az ízületet érő dinamikus terheléseket, egyfajta lengéscsillapítóként.

Sérülési gyakoriság alapján négy szalag a legfontosabb: a két oldalszalag (belső és külső) és a két keresztszalag (elülső és hátulsó), de nagyobb trauma esetén a meniscusok repedése és szakadása (porcleválás) is komoly probléma. A különböző sérülések együtt is bekövetkezhetnek.

Térdszalag-sérülések

Leggyakrabban a belső oldalszalag és az elülső keresztszalag sérül. Általában hirtelen irányváltások, csavarással járó mozdulatok során alakul ki, de balesetek, ütések is eredményezhetik. Rándulások hatására legtöbbször a szalagok megnyúlnak és mikroszakadások jönnek létre a szalagokban (I. fokú szakadás, húzódás), ami rövidebb idő alatt gyógyul. Nagyobb erő hatására, ficam eredményeként azonban részleges (II. fokú) vagy teljes (III. fokú) szalagszakadás is bekövetkezhet.

A térdszalagok sérülésekor éles fájdalmat érez a beteg. A térd rövid időn belül megduzzad, instabillá, „lötyögőssé” válik. Olykor pattanó hang is hallható a sérülés pillanatában. A beteg guggolni, futni nehezen, illetve egyáltalán nem tud.

A térdszalag húzódása sok esetben konzervatív módon kezelhető, melynek részei a pihentetés, a jegelés, a térdszorító (pl. fásli) alkalmazása és a láb felpolcolása a duzzanat csökkentése érdekében, szükség esetén tüneti kezelésként fájdalomcsillapítók használhatóak. Kisebb sérülés esetén a fájdalom és a duzzanat 1-2 napon belül csökken, de a gyógyulás így is több hét.

A részleges vagy teljes szalagszakadások kezelése általában műtéti, melyet arthroscopos módszerrel (ízületi tükrözés, mely során bizonyos beavatkozások is végezhetők) végeznek. A sérült szalagot megvarrják, többnyire az ún. szalagplasztika módszerrel végzik a rekonstrukciót. Ennek során általában saját ínnal, vagy mesterséges úton előállított anyaggal erősítik meg a sérült szalagot. Műtét után 6-8 hétig limitált mozgást biztosító sínnel rögzítik a térdízületet.

Szalagsérülést követően a térd gyakran élethosszig tartóan lazább és sérülékenyebb marad, így fokozottan figyelni kell az ismételt térdsérülés megelőzésére.

Bővebben Térdszalagsérülések tünetei és kezelése

Meniscus sérülések

Gyakori térdsérülés a belső meniscus (gyűrűporc) sérülése, amely általában direkt trauma következtében jön létre. Többnyire focizás, kosárlabdázás, kézilabdázás és síelés közben következik be, szalagszakadással együtt.

A sérülés következtében a meniscus sűrű porcállománya bereped vagy leszakad (porcleválás). A kisebb sérülés is fájdalommal, duzzanattal jár, de konzervatív úton kezelhető.

Ha a leszakadt meniscusdarab becsípődik a csontvégek közé, az heves fájdalommal és a térd teljes elakadásával járhat. Az elakadás azt jelenti, hogy a térd hajlított helyzetben rögzül, a beteg azt kinyújtani nem tudja. A meniscus nagyobb sérülése műtéti úton, arthroscopos módszerrel gyógyítható. A tükrözés során korábban a sérült meniscust eltávolították, napjainkban azonban lehetőség szerint a meniscus minél teljesebb rekonstrukciójára törekednek. Ennek oka, hogy a meniscus teljes eltávolítása után megnő az ízületi felszínre ható terhelés, mely korai ízületi kopáshoz (arthrosis) vezethet.

A külső meniscus sérülése jóval ritkább, mint a belsőé. A sérülés következtében guggoláskor a megnagyobbodott ízület fájdalmasan kattog. Ellátása szintén arthroscopos módszerrel történik.

Bővebben Porcleválás és térdműtét

További sérülések

• A térdízületi felszín sérülése során a trauma hatására az üvegporcból leváló porcos vagy a meniscusból leváló apró rostos testek képződhetnek. Az így képződött szabad testek az ízületben vándorolva a csontok közé ékelődhetnek, ez erős fájdalomhoz és a térd elakadásához vezetve. A szabad porcdarabokat arthroscopos eljárással távolítják el, mozaikplasztika segítségével pedig a terhelésmentes felszínről ép üvegporc szigeteket ültetnek át a sérült területekre.
• Az ínsérülések közül az ínszalagszakadások ritkák, különösen nagy erőbehatás eredményeként, főleg idősebb sportolóknál alakulhat ki. Az inak esetében gyakoribb a tartós terhelés (főleg ugrásokkal járó sportok) hatására kialakuló patella-ín gyulladás, mely pihentetés hatására legtöbbször megszűnik.
• A porckopás (arthrosis) elsődlegesen hosszabb távon fokozatosan előrehaladó, életmóddal összefüggő károsodás, de a folyamatot felgyorsíthatják a baleseti eredetű porcsérülések. A térdsérülések szakszerű kezelése különösen fontos a későbbi arthrosis megelőzése érdekében is.

Sérülésveszélyt növelő tényezők és megelőzés

Térdsérülések bárkinél kialakulhatnak, de bizonyos esetekben fokozott a bekövetkezésük kockázata. A rizikófaktorok egy része megváltoztatható, ezáltal a sérülésveszély csökkenthető.

• Sportág - Az ízületekre a legnagyobb veszélyt a síelés, labdarúgás, kosár- és kézilabdázás, a teniszezés és a fallabdázás jelentik. Minden olyan mozdulat kockázatot jelent, ami gyakori irányváltást, hirtelen elindulást-megállást, sok felugrást-leérkezést igényel.
• Idősebb életkor - Az életkor növekedésével a szalagok veszítenek rugalmasságukból, regenerálódásuk lassul, ezáltal a térd sérülékenyebbé válik.
• Túlsúly - Fokozott terhelést jelent a térdízületre, ami károsítja a porcokat, gyulladást okozhat.
• Mozgáshiány - Mivel az izomzat is részt vesz a térd stabilizálásában, gyenge lábizomzat esetén a térd könnyebben sérül.
• Ortopédiai rendellenességek - A bokasüllyedés, lúdtalp, X- vagy O-láb rendellenes, aszimmetrikus terhelést helyez a térdízületre, ami növeli a sérülés kockázatát.
• Korábbi térdsérülés - A szalagok és a meniscusok korábbi sérülése instabilabbá teszi a térdízületet, kisebb erő hatására is kialakulhat újabb sérülés.

Fájdalom esetén minden esetben kímélni kell az ízületet, a térdfájás mindig valamilyen rendellenességre hívja fel a figyelmet.

Lásd még 5 tipp a térdsérülések elkerülésére

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Dr. Horváth Balázs, általános orvos