Térdszalagsérülések tünetei és kezelése

A térd sérülései közül a szalagsérülések a leggyakoribbak közé tartoznak. A keresztszalagok és oldalszalagok felelősek a térdízület stabilitásáért. Sérülésük esetén a térdben fájdalom, instabilitás és duzzanat jelentkezik.

A térdszalagok és sérüléseik

A térdsérülések közül a térdízületi szalagok és a C-alakú porcok (meniscusok, vagy más néven gyűrűporcok) sérülései fordulnak elő leggyakrabban, sokszor együttesen is. A szalagok sérülései lehetnek a szalaghúzódás, valamint a részleges- vagy teljes szalagszakadás.

A négy térdszalag feladata a térdízület stabilitása, a térdkalács (patella) túlzott kimozdulás megadadályozása:

• A belső és a külső oldalszalag (ligamentum collaterale mediale, illetve ligamentum collaterale laterale) a térdkalács stabilizálásáért, az oldalirányú kimozdulás ellen véd.
• Az elülső és hátulsó keresztszalag (ligamentum cruciatum anterius, illetve ligamentum cruciatum posterius) kapcsolja a sípcsontot a combcsonthoz, valamint a csavaró mozdulatokkal szemben védi a térdízületet.

A leggyakoribb sérülés a belső oldalszalag és az elülső keresztszalag szakadása. Megemlítendő az ún. "szerencsétlen hármas", amikor az elülső keresztszalag, a belső oldalszalag és a meniscus sérülése egyszerre alakul ki.

A trauma jellemzően a térdízületet érintő hirtelen, indirekt erőhatás, általában valamilyen irányú rotáció következtében jön létre. A leggyakrabban bizonyos sportok (síelés, focizás, kosárlabda, kézilabda, röplabda, tenisz vagy fallabda) közben kialakuló, csavarodással járó rotációs mozdulatok, továbbá erőteljes ütközések hajlamosítanak szalagsérülésekre.

A térdszalagsérülések tünetei

A szalagsérülések bekövetkezésekor hirtelen hasító fájdalom alakul ki, amely pihentetés esetén is csak lassan enyhül, mozgatás hatására azonban ismétfokozódik. A sérülés után néhány órán belül duzzanat keletkezik, amely önmagában is feszítő jellegű fájdalmat okoz. Térdízületi instabilitás is kialakul, amely mozgatás vagy terhelés esetén tapasztalható. A húzódás és a szakadás tünetei nagyon hasonlóak, azonban szakadás esetén jóval erőteljesebbek a panaszok. Szalagszakadás esetén a beteg sokszor nem tud olyan mozgásokat elvégezni, mint a guggolás és a futás, míg húzódás esetén igen.

Keresztszalag-szakadás esetén jellegzetes, hogy a sérülés bekövetkeztekor pattanó vagy roppanó hang hallható, és rövid időn belül nagyfokú duzzanat alakul ki. A térdhajlítás korlátozottá válik, terhelésre éles fájdalom jelentkezik, a térd mozgatásra pedig lötyögőssé válik, különösen csavarirányú mozgás esetén. A fájdalom, nyomásérzékenység utalhat arra, hogy az elülső vagy a hátulsó keresztszalag sérült-e.

Az oldalszalagok szakadása esetén melegségérzéssel járó térdízületi duzzanat és vérömleny (haemarthrosis) alakul ki a térd külső vagy belső oldalán. A duzzanat rendszerint lokalizáltabb, mint keresztszalag-sérülés esetén. Oldalirányú térdízületi instabilitás jelentkezik. A beteg a vizsgálat során az oldalszalagok felett nagyfokú fájdalmat jelez.

Szalag- és meniscussérülés együttes kialakulása esetén a térd forgatásakor jelentkezik hirtelen fájdalom. Gyakori tünet az is, hogy a térd elakad, hajlított (flexiós) tartásban rögzül. Ennek oka a leszakadt meniscusdarab „becsípődése” az ízületbe. (A meniscus sérülése szintén szakadás, ami súlyosabb esetekben porcleválással is járhat.)

Hogyan kezelhetők a térdízületi szalagsérülések?

A térszalagsérülésekkel mielőbb orvoshoz kell fordulni. A térdsérülésekkel leggyakrabban traumatológus, ortopéd szakorvos vagy sportorvos foglalkozik. A sérült térdről először általában röntgenfelvétel készül, majd amennyiben indokolt, a későbbiekben MR- vagy ultrahang-vizsgálatra is sor kerülhet. Emellett számos orvosi teszt (Lachman-teszt, Pivot shift teszt stb.) szükséges a térd mozgásképességének részletes felméréséhez.

A szalagsérülések nagy része (belső oldalszalag és keresztszalagok sérülése átlagos igénybevétel esetén) műtét nélkül, konzervatív terápiával is jól kezelhető, műtétre elsősorban külső oldalszalag-sérülés esetén van szükség, illetve akkor kerülhet rá sor, ha a későbbiekben a térdízület átlagostól nagyobb igénybevételével kell számolni (pl. versenysportolók). Indokolt a műtét akkor is, ha a szalagszakadással együtt meniscus sérülés is bekövetkezik. Mindkét kezelési mód során az elsődleges cél a térd stabilitásának helyreállítása.

Műtéti eljárások

Ha külső oldalszalag-szakadás igazolódott és az panaszokkal jár, akkor a legtöbb esetben célszerű annak műtéti megoldása a további ízületi károsodás megelőzése miatt. Térdízületi tükrözés (artroszkópia) során megvizsgálják, hogy a szalagok tartanak-e, a meniscusokon nincs-e sérülés, milyen az ízületi porc felszíne, nincs-e ízületi szabadtest. A leszakadt részeket eltávolítják, az ízületet átöblítik, porcfelszínt shaverezik (simítják), a szalagszakadásokat összevarrják.

Ha keresztszalag-sérülés következett be, akkor szalagplasztikával pótolhatóak vagy erősíthetőek meg a szalagok. A keresztszalag pótlására ugyanakkor nincs minden esetben szükség, mert az lábizomzat megerősítésével normál használat mellett az izmok és inak át tudják venni a keresztszalagok stabilizáló szerepét.

A sérülés pontos részleteitől (hány százalékban sérültek a szalagok, porcok) függ, hogy pontosan milyen típusú műtétre van szükség, és hogy mi lesz a további előírt pihenés, kezelés és a felépülés menete. A komolyabb műtétek esetén akár több hónapig is eltarthat a gyógyulás.

A térdszalagsérülések konzervatív kezelése

Akut ízületi és izomfájdalmak esetén, így a térdszalagsérülések esetén is az érintett ízület azonnali kímélete és az alábbi (az angol megfelelők rövidítése alapján RICE-módszernek nevezett) lépések követése javasolt.

1. Pihentetés - eleinte teljes tehermentesítés, majd a fájdalom csökkenésével fokozatos terhelés.
2. Jegelés - az első 48 órában, törölközőbe csavart jéggel.
3. Kompresszió - fásli, rugalmas kötés az ízület stabilizálására, ugyanakkor kerülni kell a vérkeringést akadályozó túl szoros kötést.
4. Felpolcolás - a láb megemelése pl. párnákkal, amely csökkenti a duzzanat kialakulását.

Sok esetben még manapság is begipszelik a lábat, hogy a kímélet minél teljesebb módon és hosszabb ideig megvalósulhasson.

Átmeneti jelleggel alkalmazhatók vény nélkül kapható fájdalomcsillapító gyógyszerek, hosszabb távon pedig ajánlott a gyógytorna és a fizikoterápia rehabilitációs célú alkalmazása a mozgásképesség és terhelhetőség visszanyerésére. Ajánlott a combizmok kíméletes megerősítése, hogy a későbbiekben elkerülhetőek legyenek az ismétlődő, hasonló sérülések.

Forrás: WEBBeteg - Porcépítők, Johns Hopkins Medicine
Lektorálta: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos