A refluxbetegség kezelése
A refluxbetegség egy olyan klinikai állapot, mely során a gyomortartalom a nyelőcsőbe, ritkábban magasabbra, a garatba, esetleg kis cseppecskék belélegzése útján a tüdőbe jutva különböző tüneteket, betegségeket hoz létre.
Kis mennyiségben minden emberben kerül gyomor tartalom a nyelőcsőbe, de a nyelőcső megfelelő tisztító mechanizmusai (nyál lúgos kémhatása, a nyelőcső perisztaltikája) ezt kompenzálni képesek. A típusos reflux tüneteket (gyomorégést, savas felböffenést, mellkasi égést, vagy fájdalmat) a lakosság kb. 20%-a legalább hetente egyszer megéli, tehát a reflux maga gyakori jelenség. Hogy honnan számíthatjuk betegségnek, nem könnyű megmondani, hiszen a határ nem éles. Talán akkor érdemes betegségnek tartani, ha a visszaáramló gyomortartalom az életminőséget rontó szubjektív panaszokat, vagy objektív szervi eltéréseket (pl. nyelőcsőnyálkahártya-károsodást) okoz. Minél gyakrabban és minél tartósabban van kitéve a gyomor feletti szakasz a sav hatásának, annál valószínűbb, hogy ez kialakul.
A refluxbetegség (GERD) |
| Savas reflux időnként egészséges emberekben is jelentkezhet, ám egészséges egyénben jól működnek a savas vegyhatást közömbösítő, védő mechanizmusok. Ilyen védőfunkciót jelent a nyelőcső féregszerű (perisztaltikus) mozgása, amely a visszaáramlott savas gyomortartalom szinte teljes mennyiségét képes rövid idő alatt visszaterelni a gyomorba. Védő szerepet tölt be a nyál is, amely fokozatosan semlegesíti a savas vegyhatást, illetve védi a nyálkahártyát a mirigyek által termelt lúgos vegyhatású nyák is, amely a nyelőcső belső felszínét borítja. Ha azonban ezek a védő tényezők nem működnek megfelelően és a savas reflux hetente többször is jelentkezik, akkor a maró sav károsítja a nyelőcső kevésbé ellenálló belső felszínét. Az így kialakuló állapotot nevezzük gastrooesophagealis refluxbetegségnek, azaz angol nevének rövidítése alapján GERD-nek. A refluxbetegség (GERD) |
A nyelőcső alsó záróizma és a rekeszizom megfelelő működése biztosítja nem csak a nyelőcső és a gyomor közti zárást, hanem szükséges esetekben (pl. nyeléskor, hányáskor) a nyitást is. Az időszakos ellazulás lehetővé teszi a táplálkozást, emellett biztosítja a gyomor tehermentesítését, a lenyelt levegő távozását. Az étkezéseket követő órákban sűrűbben jelentkezik. Refluxbetegségben legtöbbször a záróizom ellazulása a normálisnál gyakrabban és tartósabban következik be, lehetővé téve a gyomor tartalom visszaáramlását.
A kezelés során a legfontosabb lehetőség a visszaáramló sav semlegesítése, mely a panaszokat megszünteti, megakadályozza a nyelőcső nyálkahártyájának felmaródását, és megelőzi az ebből következő súlyosabb szövődmények kialakulását. Nem befolyásolja azonban a nyelőcső alsó záróizmának az ellazulását, így a nem-savas gyomortartalom változatlanul visszaáramolhat.
Vannak próbálkozások arra, hogy a működési (úgynevezett motilitási zavart) csökkentsük. Sajnos a záróizom működését javító gyógyszer még nem áll rendelkezésre, de intenzív kutatások folynak, és már vannak ígéretes vegyületek, melyek segítségével talán ez is elérhető lesz. Jelenleg a gyomorürülését gyorsító gyógyszerek javíthatnak a betegség tünetein.
Az életmódbeli változtatások is segíthetnek a refluxbetegségen
Bizonyos életmódbeli változások is segíthetnek. Gyakori kis mennyiségű étel fogyasztásával elkerülhető a gyomor feszülése, mely az alsó nyelőcső záróizom ellazulását provokálja. A túlsúlyos emberekben a hasüregi zsírtartalom miatt nő a nyomás a gyomorban, helyes tehát ezen esetekben a testsúly csökkentése. Bár a refluxosok sok esetben nem bírják a savanyú, vagy csípős ételeket, ezek elhagyása nem akadályozza a gyomortartalom visszaáramlását, azonban a tünetek megjelenését befolyásolja. Ennek a diétának a betartására nem kell biztatni a betegeket, mert maguktól is kerülni fogják a panaszt fokozó táplálékot.
Milyen tünetek esetén gondoljunk refluxra? |
| A refluxbetegség (GERD) legjellemzőbb tünete a gyomorégés érzése, néha azonban egyéb panaszok is jelentkeznek, az emésztőrendszeri panaszoktól a légúti tüneteken keresztül a fogászati problémákig. A reflux tüneteiről bővebben |
A szénsavas italok, azonban szintén a gyomor feszülésének fokozása miatt a záróizom ellazulását provokálják. Sokan nem tudják, hogy a mentol, amit ezek a betegek sok esetben rossz szájíz miatt rágógumi, vagy cukorka formájában fogyasztanak, rontják a záróizom működését, emiatt nem javasolhatók. A nem mentolos rágógumi rágása viszont a nyáltermelést növelve segíti a nyelőcső tisztulását. Izomlazító hatása van még a csokoládéban, a kávéban, teában található koffeinnek és teofillinszerű anyagoknak, így ezeket is célszerű elhagyni. Azon betegeknek, akiknek éjjeli savas felböffenésük van, vagy a felszippantott savas gyomortartalom asztmatikus tüneteket, krónikus köhögést provokál, javasolni szoktuk, hogy magas párnán aludjanak vagy az ágy feji végét emeljék meg.
A reflux gyógyszeres kezelése
Hogyan hatnak a protonpumpagátlók? |
| A protonpumpagátlók olyan gyógyszerek, melyek megakadályozzák ennek a pumpának a működését, és ezzel akár 100 százalékosan is meggátolhatják a gyomor savtermelő képességét. A protonpumpagátlók működése |
Átmeneti, enyhe, ritkán jelentkező refluxos tüneteket enyhítheti, ha a beteg savkötőt vesz be. Súlyosabb tünetek esetén azonban ezeknek alacsony a hatásfoka.
Nagy előrelépés volt, amikor megjelentek a savtermelést csökkentő hisztamin receptor gátló gyógyszerek, amik már a betegek kb. 60%-ában jelentős javulást hoztak. A legmodernebb szerek az úgy nevezett protonpumpagátlók, amelyek alkalmasak a legtöbb refluxos beteg tünetek megszüntetésére, a szövődmények megelőzésére. A gyomorürülést gyorsító gyógyszerek önmagukban nem elég hatásosak, de kiegészítő kezelésként értékesek.
Vannak betegek, akiknek tünetei csak tartós nagy dózisú gyógyszerek mellett biztosítható. Nekik ajánljuk a reflux műtét elvégzését. Ez a módszer sem tökéletes és nem ad mindenkiben 100%-os eredményt, de jelenleg az egyetlen olyan kezelés, mely során a betegség okát szüntetjük meg, vagy legalábbis mérsékeljük.
Olvasson tovább Az anti-reflux műtét menetéről részletesen
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Vitális Zsuzsanna, gasztroenterológus
