A véralvadás és a véralvadási paraméterek vizsgálata

szerző: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus - WEBBeteg
megjelent: 2022.03.25.

A véralvadás összetett élettani folyamat, melynek biztosítania kell egyrészt a folyékony vér áramlását, másrészt szükség esetén az alvadási mechanizmus beindulását. Bármilyen zavar esetén, amikor ez a bonyolult, számos elemből álló rendszer károsodik, akár az egész szervezetet érintő eltérések alakulnak ki. A rendellenességek kivizsgálásához több véralvadási paraméter laboratóriumi vizsgálata szükséges.

Tekintettel arra, hogy a véralvadás zavara az egész szervrendszert érintheti, (attól függően, hogy az eltérések hol jelentkeznek) számos akár végzetes tünetet és eltérést is kialakíthatnak. A véralvadási rendellenességek egyik oldala – a nem alvadásból adódó – vérzékenység, vagy csillapíthatatlan, nehezen megállítható vérzés is, míg másik végletként a vér nem kívánt alvadása miatt a vérrögképződés kialakulása (amely pl. tüdőembólia révén halálhoz is vezethet). A vér alvadásával kapcsolatos problémákkal hemosztázis szakrendeléseken foglalkoznak.

A véralvadás folyamata

A vér alvadása során (pl. az érfal sérülésekor) először az érfal és környező sejtek, illetve a vérben keringő vérlemezkék (trombociták) próbálják megállítani a vérzést, elzárni az érfal sérült szakaszát.

Második körben fibrinszálak erősítik meg az érintett területet, a véralvadás szabályozásában részt vevő 12 faktor kölcsönhatása révén áll el a vérzés, tud „záródni” a sérült érszakasz. Ennek során a sérült szövetekből, valamint a működésbe lépett vérlemezkékből felszabaduló enzimek aktiválják a folyamatot, amely során először fibrinogénből fibrin válik le, ami hálókból álló köteléket képezve állítja meg a folyamatot. A kialakult fibrinhálóban vérlemezkék tapadnak meg, tovább katalizálva a megindult folyamatot. A fibrin kialakulása olyan folyamatot (kaszkádot) indít meg, amely során a véralvadási faktorok egymást adott rendben és sorban aktiválva még tovább fokozzák a véralvadást.

Ez normális esetben – adott területet érintve – helyes sorrendben zajlik, így megállítja a vérzést, hozzájárul a gyógyuláshoz. Amikor azonban a számtalan összetevőből álló folyamatban - akár örökletes, akár szerzett - hiba alakul ki, akkor a folyamat eltolódik, és létrejön a fokozott vérzékenység, vagy ellentétesen: a fokozott véralvadás, trombózishajlam. Ha eltérés alakul ki a véralvadás működésében, akkor az előbb-utóbb már sajnos az egész szervrendszerben jelentkezik, és korrigálást igényel.

Váralvadási zavarok

Mint láttuk, a véralvadás rendkívül összetett folyamat, ezért a rendszer számos pontján történhet „hiba”. Okozhatja a vérlemezkék számának eltérése, rendellenes aktiválódása, a véralvadási faktorok bármelyikének hiánya, ezek kölcsönhatását befolyásoló bármely tényező (pl. a K-vitamin) eltérései is. A véralvadási zavarok kivizsgálásához ezért számos paraméter laboratóriumi vizsgálata szükséges.

A két fő – szélsőséges – eltérés, ami betegség képében jelentkezhet: a vérzékenység, illetve a vérrögképződés. Bármelyik esetén lehet örökletes tényező a háttérben, vagy szerzett, akár más szerv működésének zavarához társuló kórkép is.

Vérzékenység - Hátterében bármely, a véralvadásban részt vevő elem „hibája” állhat. A sok különböző kórkép közül a leggyakoribb okok a következők lehetnek:

  • alacsony vérlemezkeszám (trombocitopénia), vagy a vérlemezkék működésbeli rendellenességei, melynek oka lehet szerzett betegség, de akár gyógyszer, fertőzés, csontvelőbetegség, örökletes kórkép is
  • az érfal, vagy kötőszöveti sejtek betegségei veleszületetten, vagy másodlagosan kialakulva;
  • a véralvadás faktorainak örökletes (pl. hemofilia) vagy szerzett (pl. máj- vagy vesebetegség) mennyiségi, vagy működésbeli eltérései.

Bővebben A vérzékenység lehetséges okai és típusai

Vérrögképződési, vagy trombofilia hajlam - Elsősorban az alvadási faktorok számában, vagy aktivitásában jelentkező eltérések okozhatják. Okát tekintve

  • örökletes hajlam állhat a háttérben, amely családon belüli fokozott előfordulást, fiatal életkorban, vagy szokatlan helyen kialakuló trombózisok képében jelenik meg;
  • szerzett eltérésként társulhat pl. daganatos betegségekhez, vagy más betegségekhez kapcsolódóan.

Bővebben Trombofilia (trombózishajlam)

A véralvadás szűrőtesztjei

A véralvadási zavar meghatározására első körben általános vérvételi teszteket, ún. szűrőteszteket alkalmazunk. Érdemes egyéb szervek működését elemző laborvizsgálatokat is kérni, ugyanis előfordulhat, hogy májbetegség, vesebetegség áll a véralvadási zavar hátterében. Ezek a szűrőtesztek önmagukban nem adnak pontos diagnózist, ám amennyiben eltérést mutatnak, leszűkítik a további speciális vizsgálatokat, jelzik, hogy a folyamat mely elemét érintheti a "hiba". A vizsgálat ezen szakaszában már alapvetően hemosztázis vagy hematológia szakterületen jártas orvosi segítséget kell keresni.

A vizsgálat első lépéseként az orvos részletesen felveszi a beteg és családja kórtörténetét, ezalapján sokszor már akár sejthető is, milyen irányban szükséges további vizsgálat.

A szűrő vizsgálatok részeként mindenképpen szükséges

Véralvadási faktorok eredményeinek értelmezése

A véralvadási kaszkádban szereplő faktorok szorosan összefüggnek egymással. Egyrészt egymásra épülve fejtik ki hatásukat, másrészt a laboratóriumi tesztek nem csak egy-egy faktor működéséről tájékoztatnak, hanem a hasonló működésű, vagy egyazon helyen termelődő faktorok jelenlétéről, vagy hatékonyságáról adnak információt. Ha élettanilag részletesen nézzük a véralvadást, annak hagyományosan két „útról” megindított folyamata van: az ún. intrinsik útról a VIII, IX, XI és XII faktorok aktivizálódnak, míg az ún. extrinsik útról a II, V, VII és X-es faktorok. Éppen ezért, amennyiben a szűrővizsgálat mutat eltérést, a kóros érték alapján már akár sejthető is a szakorvos számára, hogy a számtalan résztvevő közül melyekre szorítkozhat a hiba.

Amennyiben a szűrőteszttel vizsgált véralvadási paraméterekben nincs eltérés, még lehet véralvadási (akár életet veszélyeztető) zavar a háttérben, így további speciális laborvizsgálatok szükségesek.

Speciális véralvadási vizsgálatok

A pontos diagnózis felállításának következő lépése a véralvadás rendszerének részletes, több paraméterre kiterjedő, és (általában központi laborban történő) célirányos elemzése.

A leggyakoribb véralvadási vizsgálatok, az alapján, hogy a folyamat mely lépésében lehet eltérés:

  • vérlemezkék számbeli eltéréseinek vizsgálata - genetikai vizsgálat, vagy csontvelői vizsgálat, immunológiai elemzések,
  • vérlemezkék működésbeni eltérésének vizsgálata, pl. a vérlemezkék összecsapzódási képességének tesztelése (thrombocita aggregációs vizsgálat)
  • faktor szintek mérése, faktor aktivitás meghatározása
  • genetikai elemzések az esetleges öröklött mutációk kimutatására (pl. Leiden-mutáció)
  • immunológiai vizsgálatok esetleges antitestek, autoantitestek jelenlétének kimutatására
  • szerológiai vizsgálat baktérium-, vagy vírusfertőzés kimutatására
  • kiegészítő vizsgálatok, pl. von Willebrand faktor jelenléte és aktivitása
  • a véralvadást is befolyásoló gyógyszerre (pl. aszpirin) megjelenő rezisztencia vizsgálata.

Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológusForrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus

Hozzászólások (0)

Cikkajánló

A női húgyhólyag mikrobiomja A női húgyhólyag mikrobiomja

Mi történik, amikor felborul az egyensúlya?

Megfázás? Megfázás?

Így juthat túl jóval hamarabb a panaszokon.

A Bernard-Soulier-szindróma (BSS)

A Bernard-Soulier-szindróma a vérzékenység egyik örökletes zavara. Nagyon ritkán előfordulhat más betegséghez társultan is, szerzett módon. Ritka...

Az Osler-Weber-Rendu-szindróma, vagyis a herediter haemorrhagiás teleangiectasia

A Osler-Weber-Rendu-szindróma (Osler-Weber-Rendu-kór (HHT)) az úgynevezett vaszkuláris típusú vérzékenységek közé tartozik. Egy olyan örökletes...

Veleszületett faktorhiányos vérzékenység

A veleszületett, öröklött faktorhiány okozta vérzékenység leggyakoribb oka a hemofília és a von Willebrand-szindróma. Emellett más, de ritkán...

Véralvadásgátlás - A heparin tulajdonságai

A heparin alkalmazása elég nehézkes, mert csak vénába adva alkalmazható hatékonyan. Milyen előnyös hatásai vannak? Milyen mellékhatásai lehetnek?

A vérzékenység lehetséges okai és típusai

A vérzékenység (coagulopathia (koagulopátia)) tág fogalom, a kissé elhúzódó banális vérzésektől az életveszélyes betegségekig terjed. A...

Vérzékenységet okozó zavarok

A véralvadás igen bonyolult rendszer, az egyes elemek bármelyikének kóros állapota a véralvadási folyamat sérülését okozhatja. Kóros vérzési...

A hemofília tünetei és kezelése

A hemofília ritka, veleszületett, X kromoszómához kötött megbetegedés. Az esetek körülbelül 30 százalékában azonban nem mutatható ki családi...

A von Willebrand-szindróma

A von Willebrand-szindróma a leggyakoribb alvadási zavar, kóros vérzékenységgel járó állapot: átlagosan 100 lakosra jut egy ilyen megbetegedés.

Kérje ingyenes cikkértesítőnket!
Amennyiben szeretne azonnali értesítést kapni a témában születő új cikkekről, adja meg az e-mail címét. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.