Ftalátok veszélyei

Az elmúlt években egyre több szó esik a hormonrendszert befolyásoló a környezetünkben előforduló vegyi anyagokról. A legismertebb közülük talán a biszfenol A (BPA), azonban egy másik vegyületcsoport, a ftalátok is egyre gyakrabban kerülnek a kutatások középpontjába.

Ezek az anyagok számos hétköznapi termékben megtalálhatók, ezért gyakorlatilag minden ember szervezetébe bekerülnek kisebb-nagyobb mennyiségben. Bár nem minden ftalát egyformán veszélyes, egy részük egészségügyi kockázatai miatt ma már szigorú szabályozás alá esik. A tudományos kutatások ugyanakkor sokszor ellentmondásos eredményekre jutnak, ezért érdemes áttekinteni, mit tudunk jelenleg biztosan, és mely kérdések várnak még tisztázásra.

Mik azok a ftalátok?

A ftalátok (ftálsavészterek) olyan szintetikus szerves vegyületek, amelyeket elsősorban műanyaglágyítóként alkalmaznak. Legfontosabb feladatuk, hogy a polivinil-kloridból (PVC) készült termékeket rugalmasabbá, hajlékonyabbá és tartósabbá tegyék.

Felhasználási területük rendkívül széles. Megtalálhatók többek között padlóburkolatokban, elektromos kábelekben, zuhanyfüggönyökben, autóipari alkatrészekben, orvostechnikai eszközökben, egyes kozmetikumokban, parfümökben, körömlakkokban, ragasztókban, festékekben, valamint bizonyos élelmiszer-csomagoló anyagokban is.

Fontos tudni, hogy a ftalátok nem képeznek kémiai kötést a műanyag szerkezetével, ezért idővel fokozatosan kioldódhatnak a környezetbe. Emiatt fordulhat elő, hogy kimutathatók a levegőben, a háziporban, a vízben és az élelmiszerekben is.

Hogyan kerülnek a szervezetbe?

Az emberek gyakorlatilag folyamatosan ki vannak téve kisebb mennyiségű ftalátoknak.

A legfontosabb expozíciós útvonalak:

• élelmiszerekkel és italokkal;
• műanyag csomagolóanyagokból történő kioldódás;
• kozmetikumok és testápolási termékek;
• házipor belégzése;
• bőrön keresztüli felszívódás;
• bizonyos orvostechnikai eszközök (például PVC-tartalmú infúziós rendszerek vagy vérzsákok).

Jó hír ugyanakkor, hogy a ftalátok többsége viszonylag gyorsan lebomlik. A szervezet néhány órán vagy napon belül kiválasztja bomlástermékeiket a vizelettel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne jelentőségük. Mivel a környezetben szinte folyamatosan jelen vannak, a legtöbb ember mindennap újra és újra ki van téve kisebb mennyiségüknek.

Mely ftalátok számítanak problémásnak?

A közbeszédben gyakran úgy beszélnek a ftalátokról, mintha egyetlen vegyületről lenne szó, valójában azonban több tucat különböző ftalát létezik.

A legismertebbek közé tartozik a DEHP (di-2-etilhexil-ftalát), a DBP (dibutil-ftalát), a BBP (benzil-butil-ftalát), a DIBP (diizobutil-ftalát), valamint az újabb helyettesítő vegyületek, például a DINCH vagy a DOTP.

Nem minden ftalát egyformán veszélyes. A legtöbb kutatás az úgynevezett nagy kockázatú ftalátokra összpontosít, mint például a DEHP, DBP, BBP és DIBP. Ezeket az Európai Unió már reprodukciót károsító anyagként sorolja be, ezért felhasználásukat számos termékben jelentősen korlátozták.

Ezzel szemben az újabb helyettesítő vegyületek – például a DINCH vagy a DOTP – jelenlegi ismereteink szerint kedvezőbb biztonsági profillal rendelkeznek, bár hosszú távú hatásaikról még kevesebb adat áll rendelkezésre.

Befolyásolják a hormonrendszert?

A ftalátok iránti tudományos érdeklődés azután erősödött fel, hogy állatkísérletekben több vegyület hormonrendszert befolyásoló hatást mutatott. Az ilyen anyagokat endokrin diszruptoroknak, vagyis hormonrendszert károsító vegyületeknek nevezik.

A BPA-val ellentétben azonban a ftalátok nem elsősorban ösztrogénszerű hatásuk miatt váltak ismertté. Több közülük inkább a férfi nemi hormonok, elsősorban a tesztoszteron termelődését és működését befolyásolhatja. Állatkísérletekben ez fejlődési rendellenességekhez, termékenységi problémákhoz és a reproduktív szervek eltéréseihez vezetett. Ezek az eredmények alapozták meg azt a feltételezést, hogy emberben is hasonló hatások jelentkezhetnek.

Míg laboratóriumi körülmények között viszonylag könnyű meghatározni egy adott vegyület biológiai hatását, emberekben sokkal nehezebb egyértelmű ok-okozati kapcsolatot igazolni a ftalátexpozíció és egy-egy betegség kialakulása között. A jelenlegi tudományos bizonyítékok ugyanakkor elegendőek ahhoz, hogy több ftalátot hormonrendszert károsító (endokrin diszruptor) vegyületként tartsanak számon.

Mely egészségügyi hatások bizonyítottak?

Reproduktív egészség és termékenység tekintetében

A jelenlegi tudományos konszenzus szerint a reproduktív fejlődésre gyakorolt hatás az egyik leginkább alátámasztott egészségügyi kockázat. Állatkísérletekben számos ftalátról egyértelműen bebizonyosodott, hogy károsíthatja a hím ivarszervek fejlődését. Emberben a kép ennél árnyaltabb, de a nagyobb epidemiológiai vizsgálatok alapján a magasabb ftalátexpozíció összefüggést mutat a spermiumszám, a spermiumok mozgékonysága és minősége, valamint egyes férfi hormonok kedvezőtlen változásaival.

Terhesség alatt különösen fontos a magzat védelme. Több kutatás szerint a várandósság alatti nagyobb ftalátterhelés összefügghet a fiúmagzatok nemi fejlődésének enyhe eltéréseivel, valamint bizonyos fejlődési rendellenességek gyakoribb előfordulásával. Ezek az összefüggések azonban nem minden vizsgálatban jelentek meg azonos mértékben.

Hatással lehetnek a gyermekek fejlődésére?

Az elmúlt tíz év egyik legintenzívebben kutatott területe a gyermekek idegrendszeri fejlődése. Számos vizsgálat talált összefüggést a terhesség alatti magasabb ftalátexpozíció és a későbbi figyelemzavarok, viselkedési problémák vagy enyhe kognitív eltérések között. Felmerült az ADHD, az autizmus spektrumzavar és egyes tanulási nehézségek kockázatának növekedése is.

Ezért az Európai Unió már évekkel ezelőtt betiltotta több veszélyes ftalát alkalmazását a gyermekjátékokban és a szájba vehető gyermekápolási termékekben. Ez a szabályozás jelentősen csökkentette a gyermekek expozícióját Európában.

Elhízás és anyagcsere-betegségek

Egyre több kutatás foglalkozik az úgynevezett "obezogén" vegyületekkel, vagyis azokkal az anyagokkal, amelyek hozzájárulhatnak az elhízás kialakulásához. Egyes vizsgálatok kapcsolatot találtak a magasabb ftalátszint és a nagyobb testtömeg-index, hasi elhízás vagy 2-es típusú cukorbetegség között, más kutatások viszont nem igazolták ezt. A jelenlegi álláspont szerint a ftalátok legfeljebb egy lehetnek a számos kockázati tényező közül, de önmagukban nem tekinthetők az elhízás vagy a cukorbetegség bizonyított okának.

Szív- és érrendszeri betegségek

Az utóbbi években megjelentek olyan tanulmányok is, amelyek szerint a ftalátok hozzájárulhatnak a magas vérnyomás, az érelmeszesedés vagy a szív-érrendszeri halálozás fokozott kockázatához. A feltételezett mechanizmusok között szerepel a krónikus gyulladás, az oxidatív stressz és az erek működésének károsodása.

Okoznak daganatokat?

Állatkísérletekben egyes ftalátok nagy dózisban valóban növelték bizonyos daganatok kialakulásának gyakoriságát. Néhány vizsgálat kapcsolatot talált emlő-, prosztata- vagy pajzsmirigydaganatok és bizonyos ftalátok között, de az eredmények nem következetesek, és sok esetben más kockázati tényezők szerepe sem zárható ki.

Embereknél azonban jelenleg nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy a hétköznapi környezeti ftalátexpozíció önmagában daganatot okozna. Ezért a nemzetközi szervezetek jelenleg nem tekintik bizonyítottnak, hogy a hétköznapi ftalátexpozíció közvetlen rákkeltő hatással rendelkezne.

Hogyan csökkenthető a ftalátterhelés?

A ftalátok teljes elkerülése ma már gyakorlatilag lehetetlen, hiszen számos mindennapi termékben előfordulnak. Ugyanakkor a kutatások szerint néhány egyszerű életmódbeli változtatással jelentősen mérsékelhető az expozíció.

Élelmiszerek tárolása

Lehetőség szerint kerülje a zsíros ételek hosszú ideig történő tárolását puha műanyag csomagolásban. A ftalátok ugyanis elsősorban a zsírtartalmú élelmiszerekbe oldódnak ki könnyebben. Tároláshoz célszerű inkább üveg- vagy rozsdamentes acél edényeket használni.

Műanyagok melegítése

Lehetőleg ne melegítsen ételt műanyag edényben mikrohullámú sütőben, hacsak a gyártó ezt kifejezetten nem engedélyezi. A magas hőmérséklet fokozhatja egyes vegyületek kioldódását.

Friss alapanyagok előnyben

A friss, kevésbé feldolgozott élelmiszerek fogyasztása nemcsak általánosságban egészségesebb, hanem több vizsgálat szerint a ftalátbevitel csökkentéséhez is hozzájárulhat. A gyorsételek és az iparilag feldolgozott készételek fogyasztása gyakran magasabb ftalátexpozícióval jár.

Kozmetikumok

Érdemes olyan kozmetikumokat választani, amelyek összetevői között nem szerepelnek ftalátok vagy ezek rövidítései (például DEP, DBP). Az Európai Unióban a kozmetikumok szabályozása szigorú, de egyes importtermékek esetében még előfordulhatnak ilyen összetevők.

Gyermekek védelme

Kisgyermekek számára célszerű kizárólag megbízható forrásból származó, az európai előírásoknak megfelelő játékokat vásárolni. A régi PVC-játékok vagy ismeretlen eredetű termékek nagyobb valószínűséggel tartalmazhatnak ma már korlátozott ftalátokat.

Léteznek-e „méregtelenítő” módszerek?

Az interneten számos olyan készítmény és kúra található, amely a ftalátok „kiürítését” ígéri. Jelenleg azonban nincs tudományosan igazolt módszer, amely felgyorsítaná a ftalátok eltávolítását a szervezetből. Ez részben azért van, mert a legtöbb ftalát eleve gyorsan lebomlik: néhány órán vagy néhány napon belül a máj lebontja, majd főként a vizelettel kiürül. A valódi megoldást tehát nem a méregtelenítő kúrák jelentik, hanem az expozíció csökkentése.

Mit mondanak a szakmai szervezetek?

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO), az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) és az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) egyaránt úgy véli, hogy egyes ftalátok hormonrendszert károsító tulajdonságai megalapozottak, különösen nagyobb vagy tartós expozíció esetén. Ezért az elmúlt években több vegyület megengedett határértékét csökkentették, illetve számos felhasználási területen korlátozták vagy betiltották alkalmazásukat. Ugyanakkor azt is hangsúlyozzák, hogy a hétköznapi lakossági expozíció általában jóval alacsonyabb annál, mint amely állatkísérletekben súlyos egészségkárosodást okozott.

Összegzés

A ftalátok napjaink egyik legtöbbet vizsgált környezeti vegyületcsoportját alkotják. Bár az interneten gyakran mindenféle betegség kizárólagos okozójaként említik őket, a tudományos bizonyítékok ennél jóval árnyaltabb képet mutatnak.

A legerősebb bizonyítékok jelenleg arra utalnak, hogy egyes ftalátok befolyásolhatják a hormonrendszert és a reproduktív fejlődést, ezért különösen fontos a várandós nők és a kisgyermekek expozíciójának csökkentése. Az elhízással, daganatokkal, szív-érrendszeri betegségekkel vagy idegrendszeri eltérésekkel kapcsolatos eredmények ugyan figyelemre méltók, de ezek többsége további megerősítésre szorul.

A legfontosabb üzenet ugyanakkor nem az, hogy minden műanyag veszélyes, hanem az, hogy érdemes tudatosan választani. A korszerű európai szabályozásnak köszönhetően a legkockázatosabb ftalátok használata jelentősen visszaszorult, a mindennapi expozíció pedig egyszerű életmódbeli lépésekkel tovább csökkenthető. Így a legtöbb ember számára nincs ok pánikra, de a megelőzés és a körültekintő fogyasztói döntések továbbra is indokoltak.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Sztankovics Dániel, biológus

Hivatkozások:

• EFSA Panel on Food Contact Materials, Enzymes and Processing Aids (CEP); Silano V, Barat Baviera JM, Bolognesi C, Chesson A, Cocconcelli PS, Crebelli R, Gott DM, Grob K, Lampi E, Mortensen A, Rivière G, Steffensen IL, Tlustos C, Van Loveren H, Vernis L, Zorn H, Cravedi JP, Fortes C, Tavares Poças MF, Waalkens-Berendsen I, Wölfle D, Arcella D, Cascio C, Castoldi AF, Volk K, Castle L. Update of the risk assessment of di-butylphthalate (DBP), butyl-benzyl-phthalate (BBP), bis(2-ethylhexyl)phthalate (DEHP), di-isononylphthalate (DINP) and di-isodecylphthalate (DIDP) for use in food contact materials. EFSA J. 2019 Dec 11;17(12):e05838. doi: 10.2903/j.efsa.2019.5838.
• Zhang YJ, Guo JL, Xue JC, Bai CL, Guo Y. Phthalate metabolites: Characterization, toxicities, global distribution, and exposure assessment. Environ Pollut. 2021 Dec 15;291:118106. doi: 10.1016/j.envpol.2021.118106.