Mérgező vegyi anyagok, amelyeket tudtunk nélkül fogyasztunk
megjelent:
A pandémia ablakként szolgált az egészségünkre való rátekintésben: látszólag egyre betegebbek vagyunk. A várható élettartam csökken, miközben nő a túlsúlyos vagy elhízott, cukorbeteg vagy prediabéteszes betegek száma, sokak anyagcsere-folyamatai nincsenek rendben.
Egy amerikai adat szerint ezenkívül az allergiás, gyulladásos és autoimmun betegségek aránya évente 3–9%-kal emelkedik, sokkal gyorsabban, mint a genetikai változás indokolná a populációban.
Az étrend és az életmód fő tényezők ezen tendenciák hátterében, de a környezeti toxinok és az endokrin rendszert károsító vegyi anyagok súlyosan alulértékelt hajtóerejei ezeknek a megbetegedéseknek. Az elmúlt években ezek a tényezők nagyrészt elkerülték a hagyományos nyugati orvoslás figyelmét, azonban egyre több bizonyíték támasztja alá hatásukat a termékenységre, az anyagcserére, és a rákos megbetegedések kialakulására.
Bár számos ipari vegyszert és toxint rákkeltőként azonosítottak, és később szabályozás alá kerültek, vagy betiltották, sok közülük továbbra is megmarad a környezetben, és továbbra is szabadon felhasználható. Ezért fontos tájékozottnak lenni ezekről a kitettségekről. Ebben a cikkben áttekintjük a leggyakoribb egészségkárosító vegyszereket és a hozzájuk kapcsolódó jelentősebb egészségügyi kockázatokat, valamint néhány általános útmutatást is adunk a kitettség minimalizálására vonatkozó bevált gyakorlatokkal kapcsolatban.
Mikroműanyagok
A „mikroműanyagok” kifejezés a műanyagok lebomlásából származó apró töredékek vagy részecskék, illetve háztartási vagy testápolási termékekből származó, 5 mm-nél kisebb átmérőjű mikrogyöngyök leírására szolgál.
A műanyaghulladék riasztó és pusztító méretekben halmozódik fel – a becslések szerint 2050-re tömeg szerint több lesz a műanyag, mint a hal az óceánokban. Ez több százezer tonna mikroműanyagot és több billió részecskét jelent a tengerekben. Egy nemrégiben készült tanulmány 22, egyébként egészséges résztvevőjénél kimutatta, hogy a többségüknél mikroműanyagok vannak jelen a véráramukban.
Az 1950-es évek óta tudjuk, hogy a műanyag-expozíció hozzájárul a daganatképződéshez állatkísérletek során, in vitro vizsgálatok pedig bebizonyították a mikroműanyagok sejtszintű toxicitását. Azonban az nem ismert még pontosan, hogy maga a műanyag mérgező-e vagy egyszerűen csak hordozóként szolgál más környezeti mérgek biológiai felhalmozódásához.
Tasha Stoiber, az Amerikai Környezetvédelmi Munkacsoport (EWG) vezető tudósa elmondta, hogy "A mikroműanyagokat széles körben kimutatták a tengeri halakban, és a tenger gyümölcseiben, valamint számos termékben is, mint például a palackozott vízben, sörben, sőt mézben és csapvízben is. A mikroműanyagoknak való kitettség elkerülése érdekében viszont jelenleg még nincsenek hivatalos tanácsok a halfogyasztással kapcsolatban.
Növekszik azonban a mikrogyöngyök testápolási termékekben való betiltására irányuló nyomás is.
Mit tehetünk?
Amíg az említett tilalmak nem lépnek életbe, tanácsos kerülni az egyszer használatos műanyagokat. A bevásárlásnál a műanyagzacskók helyett részesítsük előnyben az újrafelhasználható csomagolótasakokat, és a hálós filteres teák helyett pedig részesítsük előnyben a szálas teát vagy a papírfilteres variációkat.
Ftalátok
A ftalátok olyan vegyszerek, amelyeket az ipar elsősorban lágyítószerként, valamint az illatanyagok megkötésére alkalmaz. Jellemzően növelik a műanyagok rugalmasságát és élettartamát. Mivel azonban nem képeznek erős kémiai kötéseket, ezért a különböző termékekből hosszú ideig képesek felszabadulni. Gyakran megtalálhatók háztartási cikkekben, élelmiszerekben, flakonokban, ruhákban és műszaki cikkekben egyaránt, a számítógép műanyag részeitől kezdve a telefonkábelen át a kábelszigetelésekig, valamint csövek, autóalkatrészek, adalékanyagok, festékek, lőszerek és szerszámok műanyag részeiben is, ezenkívül a vinilalapú termékekben, mint pl. padlóburkolatok, zuhanyfüggönyök, emellett illatanyagokban, légfrissítőkben és parfümökben is.
| Veszélyesek és szinte mindenütt jelen lehetnek |
| Több olyan ftalát ismert – olvasható a Magyar Nemzeti Népegészségügyi Központ honlapján –, amely megzavarhatja a hormonrendszer összetett élettani működéseit, különösen a magzati, gyermek- és fiatalkori fejlődés idején. Befolyásolhatják a nemi fejlődést, a nemi működéseket, a termékenység és a spermiumszám csökkenéséhez, korai pubertáshoz, rejtettheréjűséghez, húgycső-rendellenességekhez, policisztás petefészekhez, endometriózishoz vezetve. Káros hatásúak lehetnek az idegrendszer fejlődésére (pl.: figyelemzavar, hiperaktivitás, autizmus spektrum zavar, tanulási nehézségek) és megzavarhatják az anyagcsere-folyamatokat, valamint elhízást okozhatnak. A legtöbb ftalát a szervezetbe kerülve az anyagcserének köszönhetően gyorsan lebomlik egyszerűbb összetevőkre, majd a kiválasztás során távozik a szervezetből. A vizeletből kimutatható a különböző forrásokból származó aktuális ftalátexpozíció mértéke. A ftalátok káros hatásának következtében az Európai Unióban számos ftalát már nem lehet műanyag árucikkekben, gyermekjátékokban, élelmiszerrel érintkező műanyagokban, illetve kozmetikumokban. A szabályozás kiemelt jelentőségű, és ugyan a fenti szabályozás következtében az újonnan előállított termékek már nem tartalmazhatnak ftalátokat, de előfordulhatnak még régebben gyártott, valamint az Unión kívülről származó termékekben is! Ezért még mindig előfordulhatnak:
Próbáljuk meg elkerülni! Tudatos odafigyeléssel ezek a kitettségek elkerülhetőek, hiszen javasolt műanyag helyett a természetes anyagból készült használati tárgyak és játékok, illetve a „PVC-mentes” („PVC free”), a „ftalátmentes” („phthalate free”) és az „illatanyagmentes” termékek választása. Kevesebb szépségápolási termék használatával is csökkenthető a kitettség, különösen a kismamáknak és kisgyermekes szülőknek fontos erre odafigyelniük. Mivel a házipor is tartalmazhatja ezeket a vegyületeket, ezért rendszeres takarítással, nedves kendővel történő portalanítással csökkenthető a mennyiségük. Hő hatására könnyebben kioldódnak, ezért kerülendő az ételek műanyag edényben történő melegítése. A gyakori és alapos kézmosás – főleg az étkezéseket megelőzően – ebből a célból is javallott. A legfontosabb a műanyagok jelölésének ellenőrzése, és a biztonságosnak tekinthető műanyagok használata. |
Az expozíció tehát belélegzés, lenyelés és bőrrel való érintkezés útján történhet leggyakrabban; az éhgyomri vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy az expozíció nagy része sajnos valószínűleg élelmiszerrel kapcsolatos.
Mit tehetünk?
A ftalátexpozíció elkerülése érdekében az ajánlások közé tartozik tehát a polivinil-klorid műanyagok (különösen az élelmiszer-tároló edények, a műanyag fóliák és a gyermekjátékok), valamint a légfrissítők és az illatosított termékek kerülése.
Biszfenol A (BPA)
A BPA egy kémiai adalékanyag, amelyet átlátszó, és kemény polikarbonát műanyagok, valamint epoxi- és hőpapírok készítéséhez is használnak. A BPA az egyik legnagyobb mennyiségben előállított vegyi anyag, hagyományosan sok átlátszó műanyag palackban, vagy műanyagpohárban megtalálható, valamint a konzervek belső felületén is.
Szerkezetileg a BPA ösztrogénutánzóként működik, és összefüggésbe hozták a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel, az elhízással és a férfiak szexuális diszfunkciójával is. 2012. óta tilos a BPA használata a cumikban és a cumisüvegekben, de vita folyik arról, hogy a helyettesítői (biszfenol S és biszfenol F) vajon biztonságosabbak-e, de sajnos úgy tűnik, hogy hasonló hormonális hatásúak, mint maga a BPA.
A ftalátokhoz hasonlóan a lenyelés nagy része étellel kapcsolatos. A BPA-t az Egyesült Államok reprezentatív vizsgálati populációjának több mint 90%-ában találták meg.
Mit tehetünk?
Az általános tanács, hogy kerüljük a polikarbonát műanyagokat, valamint lehetőség szerint kerüljük a hőpapírok, például jegyek és nyugták kezelését. Az ételeket és italokat javasolt üvegben vagy rozsdamentesacél-edényben tárolni. Ha műanyagot kell használni, válasszon polikarbonát-mentes és polivinil-klorid-mentes műanyagot, és az ételeket és italokat pedig soha ne melegítse újra műanyag edényben vagy műanyag csomagolásban. Ideális esetben kerülni kell a konzerv ételeket, különösen a tonhalkonzervet és a sűrített leveseket. Ha konzerv termékeket vásárol, azoknak ideális esetben BPA-mentesnek kell lenniük.
Dioxinok és poliklórozott bifenilek (PCB-k)
A dioxinok főként az ipari termelés melléktermékei; égetés, szemétégetés és tüzek után szabadulnak fel. A PCB-ket, amelyek szerkezetileg némileg rokonok a dioxinokkal, korábban olyan termékekben találták meg, mint az égésgátlók és a hűtőfolyadékok. A dioxinokat és a PCB-ket gyakran ugyanabba a kategóriába sorolják, mivel lassan bomlanak le, és a kibocsátás visszaszorítása után is a környezetben maradnak.
A tetraklór-dibenzodioxin, talán a legismertebb dioxin, ismert rákkeltő anyag. A dioxinok a fejlődésre, az immunrendszerre, valamint a reproduktív és endokrin rendszerre is negatív hatással vannak. A PCB-expozíció magasabb szintje továbbá a szív- és érrendszeri betegségek miatti halálozás fokozott kockázatával is összefüggésbe hozható.
Bár a dioxin-kibocsátás az 1980-as évek óta 90%-kal csökkent, a környezeti dioxinok és PCB-k azonban még mindig bejutnak az élelmiszerláncba, és felhalmozódhatnak a zsírszövetben.
Mit tehetünk?
A kitettség elkerülésének legjobb módja a hús-, hal- és tejtermékek fogyasztásának korlátozása, valamint a bőr és a zsír eltávolítása a húsokról. A húsban, tojásban, halban és tejtermékekben található dioxinok és PCB-k szintje körülbelül 5-10-szer magasabb, mint a növényi alapú élelmiszerekben. A kutatások kimutatták, hogy a tenyésztett lazac valószínűleg a PCB-vel leginkább szennyezett fehérjeforrás, a szárazföldi és fenntartható vízkultúra újabb formái azonban valószínűleg elkerülik ezt a kitettséget.
Rovarirtók
A modern monokultúrás mezőgazdaság terjedése egybeesett az ipari peszticidek használatának drámai megugrásával. Egy megdöbbentő adat, hogy az Egyesült Államok lakosságának több mint 90%-ának vizeletében és vérében rovarirtó szerek mutathatóak ki, függetlenül attól, hogy hol élnek. Amerikai kutatók úgy gondolják, hogy az expozíció élelmiszerrel kapcsolatos.
Egy nagy európai prospektív kohorszvizsgálat kimutatta, hogy alacsonyabb a rák kockázata azoknál, akik saját bevallásuk szerint gyakrabban fogyasztanak bioélelmiszert. A rákkockázat mellett a béta-hexaklór-ciklohexán (B-HCH) néven ismert peszticid relatíve megemelkedett vérszintje összefüggésbe hozható a magasabb mortalitással is. Ezenkívül a DDE (egy, az 1940-es és 1960-as években fokozottan használt klórozott peszticid, a DDT metabolitja, amely ma is jelen van a környezetben) kimutathatóan növeli az Alzheimer-típusú demencia kockázatát, valamint az általános kognitív hanyatlást.
Mivel ezek a klórozott peszticidek gyakran zsírban oldódnak, úgy tűnik, hogy felhalmozódhatnak az állati eredetű élelmiszerekben.
Mit tehetünk?
A vegetáriánus étrendet fogyasztó embereknél alacsonyabb a mérhető B-HCH-szint.
Az ajánlások szerint érdemes előnyben részesíteni a biotermékeket a hagyományos termékekkel szemben.
Per- és polifluor-alkil anyagok (PFAS)
A PFAS a fluorozott vegyületek egy csoportja, amelyet az 1930-as években fedeztek fel. Kémiai összetételük tartós szén-fluorid kötést tartalmaz, ami miatt "örök vegyszereknek" nevezik őket.
A PFAS az amerikaiak 98%-ának vérében kimutatható, de olyan távoli helyek esővizében is, mint Tibet vagy az Antarktisz. Még az alacsony szintű expozíció is összefüggésbe hozható a rák, a májbetegség, az alacsony születési súly és a hormonális zavarok fokozott kockázatával.
A PFAS tulajdonságainak köszönhetően nagyon magas hőmérsékleten is tartós, és víztaszító. Köztudottan a vegyszert szőnyegekhez és szövetekhez használták, a Dupont cég pedig teflonedények és -serpenyők tapadásmentes bevonásához. Bár a perfluor-oktánsavat (PFOA) 2013-ra kivonták a tapadásmentes edények gyártásából, a PFAS – a szintetikus vegyületek ezreiből álló család – továbbra is gyakori a gyorsételek csomagolásában, a víz- és foltlepergető ruházaton, a tűzoltóhabban és egyes testápolási termékekben. A PFAS ezeknek a fogyasztói és ipari termékeknek a lebomlása során, valamint a hulladékkezelő létesítményekből történő lerakás során kerül a környezetbe.
Az Amerikai Környezetvédelmi Munkacsoport megjegyzi, hogy riasztó módon akár 200 millió amerikai is ki lehet téve PFAS-nak az ivóvizében.
Mit tehetünk?
A PFAS által okozott expozíció elkerülése vagy megelőzése érdekében az ajánlások közé tartozik a csapvíz fordított ozmózisos vagy aktív szénszűrőkkel történő szűrése, valamint lehetőség szerint kerülni kell a gyorséttermi ételeket, a kiszállított ételeket, valamint a „vízálló”, „foltálló”, „tapadásmentes” címkével ellátott fogyasztói termékeket.
Ez is érdekelheti Mérgező anyagok hatásai a hormonrendszerre
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos
Felhasznált irodalom:
- Toxic Chemicals We Consume Without Knowing It (Medscape)
- Ftalátok (Nemzeti Népegészségügyi Központ)
- Mik azok a PFAS-ok, és miért veszélyesek az egészségemre? (Európai Környezetvédelmi Ügynökség)
