Biszfenol A (BPA) és kockázatai

A biszfenol-A (BPA) azért vált erősen vitatott molekulává az utóbbi évtizedekben, mert szerkezete ösztrogénszerű, és kísérleti adatok azt sugallják, hogy képes az ember hormonháztartásának befolyásolására. Az Európai Unióban jelentős korlátozásokat vezettek be a BPA alkalmazására bizonyos termékek esetében, ugyanakkor alacsony kitettség esetén, az engedélyezett mennyiségben még nem igazolódott káros hatása.

A biszfenol A (BPA) egy ipari vegyület, amelyet széles körben használnak polikarbonát műanyagok és epoxigyanták előállításához. Ezek az anyagok megtalálhatók étel- és italcsomagolásokban, fém konzervdobozok belső bevonatában, és számos további, mindennap használatos műanyag termékben.

Az elmúlt időszakban intenzív kutatások folytak annak megértésére, hogy a BPA milyen egészségügyi kockázatokat hordozhat, és hogy ezek mennyire jelentősek a mindennapi életben történő alacsony szintű kitettség esetén.

Mi a biszfenol A és hogyan kerül az emberi szervezetbe?

A biszfenol A - 2,2-bisz(4-hidroxifenil)propán - egy aromás vegyület, amelyet elsősorban polikarbonát műanyagok előállításához használnak. A polikarbonátok jellemzően átlátszó, ütésálló műanyagok, amelyek tartósak és hőállóak, ezért népszerűek csomagolóanyagokban és háztartási eszközökben. A másik fő felhasználási terület az epoxigyanta bevonatok, amelyek például fém konzervdobozok belső felületét védik a korróziótól és az étellel való közvetlen érintkezéstől.

Hő hatására, illetve mikrorepedések esetén a polikarbonátból és epoxi bevonatból BPA kis mennyiségben kioldódhat és az élelmiszerrel az emberi szervezetbe kerülhet.

A BPA-szintet az emberben általában vizeletben mérik, mivel az anyag gyorsan kiválasztódik. A vizeletminták alapján becsült átlagos expozíció jellemzően alacsony, de az újszülöttek, csecsemők és terhes nők különösen érzékenyek lehetnek, ezért erre a csoportra külön figyelmet fordítanak.

Hatásmechanizmus – Miért vált vitatottá?

A BPA szerkezeti hasonlóságot mutat az ösztrogén nevű hormonhoz, ezáltal képes kötődni az ösztrogén receptorokhoz és azokat részlegesen aktiválni. Emiatt a BPA-t gyakran endokrin diszruptorként (hormonrendszert károsan befolyásoló anyagként) is említik.

Állatkísérletek és epidemiológiai vizsgálatok eredményei

Az állatkísérletekben a BPA-t gyakran jóval magasabb dózisokban alkalmazzák, mint amit a mindennapi életben tapasztalható expozíciók során észlelünk. Ezekben a vizsgálatokban kimutattak olyan biológiai hatásokat, mint a szaporodási funkciók módosulása – például csökkent termékenység, alacsonyabb spermiumszám, romló spermiumminőség, illetve nőstényeknél a ciklus zavara és gyakoribb beágyazódási problémák –, bizonyos szövetek fejlődési eltérése (például az emlőszövet, a prosztata vagy az idegrendszer fejlődésének megváltozása), valamint viselkedésbeli változások, mint a fokozott szorongás, megváltozott aktivitási szint vagy tanulási zavarok. Ezek az eredmények mechanisztikus bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy a BPA képes befolyásolni a hormonrendszert szabályozó folyamatokat.

Ezzel szemben az epidemiológiai vizsgálatok sokszor ellentmondásos eredményeket mutatnak. Egyes tanulmányok összefüggést találtak magasabb BPA-expozíció és bizonyos reprodukciós paraméterek – például alacsonyabb spermiumszám, romló spermakép, hormonális eltérések, nőknél csökkent fogamzóképesség vagy a vetélés gyakoribb előfordulása – és a szexuális élet zavarai (erekciós zavar és libidócsökkenés) között. Emellett kapcsolatot írtak le anyagcsere-eltérésekkel is, például inzulinrezisztenciával, emelkedett vércukorszinttel, hasi elhízással vagy metabolikus szindróma kialakulásával. Ugyanakkor más vizsgálatok nem találtak egyértelmű, statisztikailag szignifikáns összefüggést. Az eltérő eredmények hátterében állhatnak a különböző mérési módszerek, a vizsgált populációk közötti különbségek, valamint az, hogy a BPA-val párhuzamosan más, hasonló hatású vegyületeknek való kitettség is jelen van.

A jelenlegi tudományos konszenzus szerint ugyan nem zárható ki, hogy a BPA bizonyos körülmények között egészségügyi kockázatot jelenthet – különösen fejlődési időszakban, embrionális, magzati és csecsemőkorban – az eddigi epidemiológiai bizonyítékok azonban nem egyértelműek.

Uniós szabályozás és nemzetközi gyakorlat

Az Európai Unió és más nemzetközi hatóságok az elmúlt években fokozatosan szigorították a BPA használatát, különösen a csecsemőkkel és kisgyermekekkel érintkező termékek esetében. A kockázatértékelés részeként az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) és más szervezetek meghatározzák az élelmiszerrel érintkező anyagokra vonatkozó tolerálható napi beviteli értékeket (TDI), amelyeket az új tudományos eredmények alapján rendszeresen felülvizsgálnak.

A BPA esetében az EFSA korábban 4 µg/ttkg/nap értéket állapított meg, amelyet 2023-ban jelentősen, több nagyságrenddel is csökkentett 0,2 ng/ttkg/nap szintre. Ez a markáns változás jól tükrözi, hogy az alacsony dózisú expozíciók kockázatának megítélése az újabb kutatások hatására folyamatosan finomodik.

Fontos kiemelni, hogy az EFSA és az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) álláspontja szerint a jelenlegi átlagos étrendi BPA-bevitel általában nem haladja meg a biztonságosnak tartott szinteket, vagyis a tipikus fogyasztói kitettség a jelenlegi korlátozások mellett az TDI értékeken belül marad. Ugyanakkor érzékeny élethelyzetekben – például terhesség idején vagy csecsemőkorban – a fokozott óvatosság továbbra is indokolt.

Az EU-ban több tagállami és uniós rendelet is tiltja vagy korlátozza a BPA használatát:

• Csecsemőtápszer cumisüvegek és egyéb babaélelmiszer tartó edények BPA mentesek.
• Epoxi bevonatok a konzervdobozokban bizonyos esetekben korlátozottak, különösen élelmiszereket tartalmazó csomagolás során.
• Az uniós REACH rendelet keretében a BPA figyelemmel kísért anyagnak számít, és egyes felhasználásai engedélyhez kötöttek, illetve korlátozottak vagy tiltottak lehetnek.

Ezzel párhuzamosan más szervezetek (például az Európai Környezetvédelmi Ügynökség) is hangsúlyozzák a BPA potenciális egészségügyi és környezeti kockázatait, és további korlátozásokat sürgetnek. Az is látható, hogy a különböző szakmai testületek – például az Európai Gyógyszerügynökség és egyes nemzeti hatóságok – eltérő megközelítést alkalmaznak a biztonságos beviteli szintek meghatározásában, ami jól mutatja, hogy a BPA kockázatának megítélése tudományos szempontból továbbra is összetett és részben vitatott kérdés.

Azonban nem minden esetben alkalmaznak szigorú korlátozást. Például az ipari, nem élelmiszer kapcsolatú műanyagok, például ruházati termékek esetében több országban sem kötelező a BPA mentesség, bár a gyártók egyre gyakrabban választanak más műanyagféléket a fogyasztói nyomás miatt.

Összegzés

A biszfenol A egy széles körben használt ipari vegyianyag, amelyre a hormonális működést károsító potenciális hatása miatt jelentős kutatási és szabályozási figyelem irányult az utóbbi években. Kísérletek során ösztrogénszerű aktivitást mutat, ami elméleti alapot adhat az endokrin rendszert befolyásoló hatásokra. Gyakorlati, epidemiológiai vizsgálatok azonban nem minden esetben találnak egyértelmű hatást a mindennapi élet során tipikus expozíciós szinteken. A tudományos konszenzus jelenleg az, hogy egészségügyi kockázata alacsony, bár bizonyos érzékeny csoportokban (terhesség, csecsemőkor) elővigyázatosság indokolt lehet.

A szabályozás – különösen az Európai Unióban – reflektál erre a bizonytalanságra: bizonyos felhasználásokat korlátoz, másokat engedélyezettnek tart, és rendszeresen felülvizsgálja a tudományos bizonyítékokat. Mindez azt szemlélteti, hogy a BPA kockázatértékelés nem fekete-fehér, hanem az újabb tudományos adatok összegzésén és a környezeti kitettség becslésén alapuló komplex döntéshozatalt igényel.

Tovább Káros vegyi anyagok a környezetünkben és ételeinben

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Sztankovics Dániel, biológus

Felhasznált irodalom:

• Commission Regulation (EU) 2024/3190 (EUR-LEX)
• Molina-López AM, Bujalance-Reyes F, Ayala-Soldado N, Mora-Medina R, Lora-Benítez A, Moyano-Salvago R. An Overview of the Health Effects of Bisphenol A from a One Health Perspective. Animals (Basel). 2023 Jul 28;13(15):2439. doi: 10.3390/ani13152439.
• Charkiewicz AE, Omeljaniuk WJ, Nikliński J. Bisphenol A-What Do We Know? A Global or Local Approach at the Public Health Risk Level. Int J Mol Sci. 2024 Jun 5;25(11):6229. doi: 10.3390/ijms25116229.