Az ekcéma okai és típusai

Az ekcémák általában elhúzódó, vissza-visszatérő megbetegedések. A kiváltó ok tisztázása és a kezelés hosszadalmas. A kellemetlenségek a pácienseket türelmetlenné és orvosukkal szemben bizalmatlanná tehetik.

Mi az ekcéma?

Az ekcéma, vagy orvosi szakkifejezéssel dermatitis, a leggyakoribb, számos ember életét megnehezítő, nem fertőző gyulladásos bőrbetegség. Több típusú ekcéma létezik, azonban a bőr gyulladásos tünetei a kiváltó októl függetlenül részben hasonlóak.

Ekcéma esetén a bőr eleinte kipirosodik (erythmea), viszket, apró hólyagok alakulnak ki rajta, majd a vakarás következtében apró sebek, pörkök, illetve hámlás jelenik meg. Ez az úgynevezett akut forma, amely ha nem ismert, vagy nem kivédhető ok miatt tartósan fennáll, akkor szubakut, majd krónikus formába mehet át. Ilyen esetben a bőr már tartósan gyulladt, vörös, hámlik, utcakövezetszerűen megvastagodik, rajta vonalas kivakarások, illetve pigmentációs eltérések (fehér vagy barnás foltok) jelenhetnek meg.

Az ekcéma kezelése legtöbbször hosszadalmas folyamat, lassan javuló és gyakran visszatérő betegség, ami az orvosi terápiás lehetőségek mellett a mindennapokban figyelmet, valamint sok türelmet igényel a beteg részéről.

Mi váltja ki az ekcémát?

Az ekcéma több különböző eredetű bőrgyulladás összefoglaló elnevezése. A folyamatot számos ok válthatja ki, ezeket aszerint lehet csoportosítani, hogy a tüneteket a bőrt érő külső (exogén) hatás idézi elő, vagy a bőrrel érintkező anyagoktól független, szervezeten belüli (endogén) folyamatok. Egyik formája sem fertőző.

Az exogén ekcémákat külső, környezeti hatások okozzák, amikor a bőrre kívülről rákerülő, a bőrel érintkező - kontakt - anyagok váltanak ki bőrgyulladást. Ez lehet irritatív anyag (pl. vegyszerek), amelyek egyéni hajlam nélkül, mindenkinél kiválthatnak gyulladásos reakciót a bőr sérülése következtében. Allergiás mechanizmussal kialakuló ekcémáknál ezzel szemben egyéni érzékenység esetén alakulnak ki a bőrtünetek, gyakori allergének pl. a fémek, vegyi anyagok, állati szőrök, porok, pollenek.

Az endogén ekcémák esetén egyedi hajlam, fogékonyság szükséges a bőrtünetek kialakulásához, a szervezet működésének. Ide soroljuk pl. az atópiás dermatitiszt, amely során az immunrendszer reakciói idézik elő a bőrgyulladást. Endogén eredetű ekcémát okozhat ezen kívül a túlzott faggyútermelés (szeborreás ekcéma), illetve a szervezetben vagy a bőrön elszaporodó baktériumok, gombák antigénjei is.

Az ekcéma típusai

A csecsemő- és gyermekkorban kialakuló ekcémák leggyakoribb típusa az atópiás és a seborrheás dermatitis, a felnőtt korban kialakuló ekcéma legtöbbször kontakt dermatitis. A különböző eredetű ekcémák tünetei átfedést mutatnak egymással, ugyanakkor nagyon fontos a kiváltó ok azonosítása, mivel ez meghatározza a kezelést is. Az öndiagnózis esetén fennáll a téves kezelés lehetősége, ezért mindenképp érdemes bőrgyógyászhoz fordulni a kivizsgálás és a megfelelő kezelés érdekében.

Szeborreás ekcéma

A szeborreás dermatitisz (seborrhoeás dermatitis vagy szeborreás ekcéma) csecsemőkori formája hat hónaposnál fiatalabb csecsemőkben fordul elő, nem különíthető el egyértelműen az atópiás bőrgyulladástól. A fejbőrön sárgás, zsíros tapintatú felrakódás (“koszmó") keletkezik, alatta piros kiütések jelentkeznek, melyek az arcra, ritkán a törzsre is ráterjedhetnek. Legtöbbször kezelés nélkül is elmúlik, legkésőbb a nyolcadik hónapra. Célszerű a felrakódásokat leválasztani karbamid tartalmú samponok, testápolók segítségével, a tünetek enyhítésére használatosak továbbá bőrnyugtató és a bőr kiszáradását megelőző krémek is.

Felnőttkori formájának enyhébb eseteiben a hajas fejbőr korpás hámlása az egyetlen tünet. Kifejezettebb formáját a fejbőr viszketése, gyulladása kíséri, az arcon pedig bőrpír jelentkezhet. A kezelés célja felpuhítani és leválasztani a korpás hámpikkelyeket, megnyugtatni az irritált hajas fejbőrt és megelőzni a hajas fejbőr kiszáradását. Sokszor elegendő valamely “korpásodás elleni" sampon használata, azonban ha a tünetek nem múlnak, kérjük ki bőrgyógyász vagy kozmetológus tanácsát.

Atópiás ekcéma

Az atópiás ekcéma vagy atópiás dermatitisz a betegség kisgyermekkorban leggyakoribb formája, egyben a leggyakoribb gyermekkori bőrbetegség. Az esetek többségében felnőttkorra megszűnik, azonban részben élethosszig fennállhat. A bőr gyulladásának oka a genetikailag meghatározott immunválasz, tünetei nem az allergénnel érintkező bőrfelületen jelentkeznek.

Atópiás hajlamú gyermekeknél (amit jelezhet a családban előforduló allergiás betegség, a száraz bőr) gyakran együtt jelentkezik ételallergiákkal, és sokszor az olyan későbbi atópiás (allergiás hajlamon alapuló) betegségek előfutára, mint az allergiás asztma, pollenallergia, de megmaradhat allergiás kontakt ekcéma formában is. A bőr védőfunkciójának károsodása miatt gyakran alakul ki fertőzés, pl. ótvar.

Kezelésének kulcsa a rendszeres és körültekintő bőrápolás, a viszketés tüneti kezelése, valamint a bőrpanaszok kortikoszteroid kenőcsökkel történő gyulladáscsökkentő kezelése.

Kontakt ekcéma

A felnőttkorban kialakuló ekcémák leggyakoribb típusa a kontakt dermatitisz, amikor a bőrtünetek valamilyen bőrgyulladást kiváltó anyaggal történő közvetlen érintkezés (kontaktus) hatására jelentkeznek. Kezelésükben elsődleges a provokáló anyag kerülése. A provokáló tényező alapján két csoportja lehet:

• Irritatív kontakt dermatitis - Elsősorban vegyi anyagok (savak, lúgok, zsíroldó anyagok) okozzák. A behatás erősségétől és időtartamától függ a gyulladás mértéke, bárkinél kialakulhat.
• Allergiás kontakt dermatitis - A bőrtüneteket a bőrre kerülő allergén váltja ki, ami a bőrben - meglévő egyéni érzékenység esetén - allergiás reakciót válthat ki. Gyakori allergén a fém (fémallergia), állati szőr, pollenek, bizonyos kozmetikumok, sőt ide sorolható a napallergia is. Gyakran szerzett érzékenység, amikor kezdetben nem lép fel allergiás reakció, ám tartós érintkezés hatására szenzibilizáció alakul ki, azaz a szervezet érzékennyé válik az adott anyagra.

Diszhidrotikus ekcéma

A diszhidrotikus ekcéma (dyshidrosis, pompholix) a kéz és láb ekcéma formája, a verejtéktermelő mirigyek rendellenes működésével függhet össze. Tenyéren, talpon és az ujjak egymás felé néző felszínén megjelenő apró, víztiszta hólyagok és gyulladás jellemzi, erős viszketés kíséri. Lehet egyéb bőrgyulladás (pl. atópiás ekcéma) részjelensége. Kiújulásában kiemelt szerepet játszhat a stressz, az izzadás.

Kezelése nehéz, hosszú tünetmentes periódusok után is visszatérhet. Gyakori a másodlagos bakteriális felülfertőzöttség, mely nyirokérgyulladás útján az egész szervezetet érintheti. Kezelésében borogatás, kortikoszteroid tartalmú krémek és kenőcsök, illetve - bakteriális vagy gombás érintettség esetén - antibiotikumok és gombaellenes szerek jönnek szóba.

Ekcéma kézfejen

Nummularis ekcéma

A betegségre a kerek (érmeszerű), gyulladt, élénkvörös, hámló és hólyagos bőrelváltozások jellemzőek, kínzó viszketés kíséri. Időskorban és száraz bőrű egyéneknél gyakoribb, elsősorban a végtagokon alakul ki. Az életkor előrehaladtával a faggyúmirigyek működése csökken, ezért gyakoribbá válik a bőrszárazság, a száraz bőrbe könnyebben bejutnak az allergének és a kórokozók, gyulladásra hajlamosabbá válik.

A bőr kiszáradását meg kell előzni, ezért az elváltozások speciális kezelése mellett a bőr hidratálása is ajánlott. A kezelés célja a bőr megfelelő zsírtartalmának biztosítása krémek, kenőcsök segítségével. Kerülendőek a bőrt szárító szappanok és borogatások, továbbá ülőfürdő helyett zuhanyozás javasolt.

A hámfosztott területeken gyakori a felülfertőződés, baktériumok megtelepedése. Ennek kezelésében javasolt a hámpörkök eltávolítása borogatással, ezután a baktériumfertőzés megszüntetése antibakteriális kezeléssel, a bőrgyulladás pedig kortikoszteroid tartalmú krémekkel, kenőcsökkel szüntethető meg.

Stasis ekcéma

Az úgynevezett vénás eredetű ekcéma (stasis ekcéma, stasis dermatitis) krónikus vénás elégtelenség talaján kialakuló ekcémaforma, így az alsó végtagon visszértágulatok, pigmentáció, bőrmegvastagodás jelei láthatók. A lábszáron, a bokák körül a bőr élénkvörössé és hámfosztottá válik, melyek felülfertőződnek. A vénás eredetű ekcéma gyakran lábszárfekély bevezető betegsége.

Kezelésében a vénás keringés javítását kell elsősorban elérni (kompressziós kötések, láb mozgatása, felpolcolása). A felülfertőződés megszüntetésére és megelőzésére fertőtlenítő borogatás, a gyulladás csökkentésére helyi kortikoszteroidok jótékony hatásúak.

Az ekcéma nem minden formája szűnik meg spontán módon vagy gyógyítható véglegesen. A kiváltó okok elkerülésével, valamint a gyulladás - általában helyi szteroid készítményekkel történő - megszüntetésével tünetmentes állapot érhető el.

Forrás: WEBBeteg
Szerzőink: Dr. Horváth Balázs, Dr. Bodnár Edina, bőrgyógyász