Az alvási apnoe kezelése

Az alvási apnoe minden esetben kezelést igényel, de enyhébb esetekben elegendő lehet az életviteli változtatás, többek között testsúlycsökkentés és a dohányzás elhagyása. Ha ezek nem elegendőek, az apnoe mérsékelten súlyos vagy súlyos, esetleg fokozott a betegségrizikó, számos orvosi terápia is rendelkezésre áll.

A kezelést meghatározó tényezők

Az alvási apnoe megfelelő terápiáját az apnoe típusa (obstruktív vagy centrális), a légzéskimaradás súlyossági foka, a betegséghez kapcsolódó panaszok, továbbá a beteg egyéb betegségei határozzák meg.

• Típus szerint: Obstruktív alvási apnoe esetén törekedni kell az alvás közben a légzést akadályozó tényezők kezelésére, ami enyhébb esetekben sokszor életmódváltoztatással, műtét vagy orvosi eszköz alkalmazása nélkül is megvalósítható. Centrális alvási apnoe esetében a légzés szabályozása működik rendellenesen, ezért az alapbetegség kezelésén túl a konzervatív módszerek nem megfelelőek.
• Súlyosság szerint: A szövődmények kockázata miatt már az enyhe fokú alvási apnoéval is foglalkozni kell, de légzést támogató eszközt általában középsúlyos vagy súlyos fokú apnoe esetén javasolnak. A súlyossági fokozat mérésére az AHI értéket használják, ami az egy óra alatti légzéskimaradásos epizódok számát jelöli. 5 alatt a mutató normális, 5-14 enyhe, 15-29 középsúlyos, 30 fölött súlyos.
• Panaszok: Amennyiben az apnoéhoz zavaró napközbeni aluszékonyság, koncentrálási nehézség, memóriazavar társul, akkor is indokolt az orvosi kezelés, ha az alvásvizsgálat során mért AHI érték alapján az apnoe enyhe fokozatú.
• Társbetegségek: Bizonyos szív- és érrendszeri betegségek fennállása (pl. pitvarfibrilláció, koszorúérbetegség, vérnyomáskiugrások) vagy korábbi előfordulása (stroke, szívinfarktus) esetén az apnoe veszélyes következményei miatt mindenképp szükséges a kezelés.

Életmódterápia és konzervatív kezelés

Amikor a legtöbb beteg orvoshoz fordul, sajnos az életmódváltoztatás önmagában már nem elegendő. Enyhe fokú (AHI 5-14) obstruktív alvási apnoe esetén, ha nem áll fenn más komoly panasz és nincs ismert rizikótényezője a betegnek, a kezelés első lépését ezek a változtatások jelentik. Az életmódváltás akkor is fontos kiegészítő terápia, ha más kezelési mód alkalmazására is szükség van.

Az életmódtényezők közül a legfontosabb a túlsúly csökkentése, a dohányzásról történő leszokás, az alkoholfogyasztás csökkentése, az alvási pozíció (háton alvás helyett oldalt vagy hason). Az egészséges táplálkozás és a rendszeres mozgás önmagában nem szünteti meg a légzéskimaradást, de segít a fogyásban és csökkenti az alvási apnoe negatív hatásait. Fontos a felső légúti panaszokat okozó betegségek (allergia, krónikus gyulladások) kezelése.

Részletesen Élet alvási apnoéval - Életmódtanácsok

CPAP-kezelés

A CPAP (Continuous Positive Airway Pressure, ejtsd szí-pap) eszköz folyamatos pozitív légúti nyomás biztosításával tartja nyitva a felső légutakat és biztosítja alvás közben is a megfelelő oxigénellátást. Mérsékelten súlyos vagy súlyos apnoe esetén elsődleges kezelési mód, de jelentős panaszok és társbetegségek fennállása, továbbá centrális alvási apnoe esetén orvosa enyhe fokú apnoe esetén is ajánlhatja. A berendezés egy alvás alatt az orra helyezett maszkból és egy olyan ágy mellé helyezett gépből áll, ami folyamatosan levegőt juttat be a légutakba.

A CPAP-készülék használatával nagyon eredményesen lehet az alvási apnoét kezelni, a betegek többsége jelentős javulásról számol be. Ehhez legalább az alvással töltött idő 70 százalékában érdemes használni az eszközt. Félévente kontroll indokolt, ha testtömege közben változott, a nyomás beállítását az új testtömeghez kell hozzáigazítani.

Hátránya, hogy nem minden beteg tudja megszokni a CPAP-készülékek használatát. Nehézségek esetén azonban ne mondjon le a készülék használatáról! A legtöbb beteg kis idő elteltével megszokni a maszk rögzítéséhez szükséges pántok nyomását és a nyomást. Lehet, hogy több maszkot kell kipróbálni a legkényelmesebbet megtalálásához. Beszéljen orvosával, és próbáljanak állítani a készüléken, illetve a maszkon, kényelmesebbé téve ezt.

Orális eszközök

A mandibula-előretoló sín egy szájba helyezhető protézis, ami az alsó állkapocs előre tolásával teszi lehetővé a garat nyitva tartását. Egyénre szabottan készített eszköz, leginkább fogvédőre vagy fogszabályozóra hasonlít. Létezik a nyelv pozícióját stabilizáló protézis is.

A CPAP általában hatékonyabb, az orális eszközöket inkább enyhe esetekben javasolják, vagy alternatívaként, ha a beteg kitartó próbálkozást követően sem tudja megszokni a CPAP-eszközt és a berendezés akadályozza az alvását. Természetesen csak obstruktív vagy kevert forma esetén hatékony, amennyiben az apnoe oka a légúti akadály.

Műtéti eljárások

Az alvási apnoe műtéti kezelésének célja az, hogy az orr, a garat területéről eltávolítsák azt a többlet szövetet, ami elzárhatja a felső légutakat, alvási apnoét eredményezve. Obstruktív alvási apnoe esetén az okok függvényében az alábbi sebészeti lehetőségeket kell mérlegelni.

Uvulopalatopharyngoplastica - Az eljárás során a sebész eltávolít egy szövetdarabot a garat hátulsó és felső részéről. Ez a műtéttípus akkor sikeres, ha a horkolást a garat ezen területén levő laza szövet remegése okozza. Kevésbé hatékony az alvási apnoe kezelésében azonban, ha az apnoét a garat mélyebb részén fekvő szövetek rendellenessége okozza. A műtétet általános érzéstelenítésben végzik.

A garat hátulsó felszínén levő szövetek lézeres (lézeres uvuloplasztika) vagy radiofrekvenciás eltávolítása (radiofrekvenciás ablatio) a horkolás kezelésére használatos eljárások, obstruktív alvási apnoe kezelésében azonban a sebészeti eljárás a hatékony.

Tonsillectomia (mandulaeltávolítás) - Jelentősen megnagyobbodott mandula esetén szükséges, gyakran a garati szöveteket érintő műtéttel együtt végzik el.

Orrműtétek - Önmagában ritkán okoz légzéskimaradást az orrsövényferdülés és az orrpolip, de fennálló obstruktív apnoe esetén rontják a tüneteket, ezért szükség esetén javasolható az orrsövényplasztika és az orrpolip eltávolítása.

Maxillomandibularis osteotomia (állcsontműtét) - Ezen eljárás során az állkapocs alsó és felső részét előbbre hozzák az arccsont többi részéhez képest. Ez megnöveli a nyelv és lágyszájpadlás mögötti területet, ezáltal csökkentve az elzáródás valószínűségét. Csak súlyos, anatómiai eredetű apnoe esetén javasolják.

Tracheostomia - Rendkívül ritkán alkalmazott eljárás. Akkor lehet rá szükség, hogyha már minden egyéb kezelési mód hatástalan volt és az alkalmazott kezelések ellenére életet veszélyeztető alvási apnoe alakult ki. Az eljárás során orvosa egy nyílást hoz létre a nyakban, és csövet juttat be a légcsőbe. Nyílását napközben lefedve kell tartani, azonban éjszaka ki kell takarni, ez által lehetővé válik a levegő akadálytalan áramlása a tüdőbe.

A centrális alvási apnoe kezelése

Az apnoe ezen formájának kezelésére kevesebb lehetőség áll rendelkezésre. Mivel nem légúti akadály okozza, a korábban ismertetett eljárások többsége felesleges, továbbá nem áll rendelkezésre gyógyszeres terápia sem.

Háttérbetegség kezelése - A centrális alvási apnoét szív-, illetve az izomműködést szabályozó idegrendszeri betegségek okozhatják, így ezek kezelése segíthet leginkább az apnoén is. A szívelégtelenség kezelésének optimalizálása akár meg is szüntetheti a centrális alvási apnoét. Amennyiben gyógyszermellékhatás áll a hátterében, a gyógyszerszedés orvosával történő átgondolása segíthet.

Oxigén terápia - Az alvás során alkalmazott oxigén terápia segíthet, centrális alvási apnoe esetén. Számos oxigénadagoló készülék és maszk áll rendelkezésre otthoni használatra is.

CPAP-terápia és variánsai - Ugyanaz az eljárás, amit az obstruktív alvási apnoe kezelésére is használnak. Itt is fontos, hogy ha a maszk kényelmetlen, vagy a nyomás túl erősnek tűnik, beszéljen orvosával, és módosítsanak a készülék beállításain vagy a maszkon. A légnyomás szabályozása alapján több változata ismert.

• Klasszikus CPAP-készülék - A készülék segítségével az orron keresztül a környező levegőnél nagyobb nyomású levegőt juttatnak a légutakba, ez által nyitva tartva azokat. A megfelelő nyomást általában kezelőorvosa határozza meg, de ma már elérhető automata szabályozású berendezés is.
• Kétszintű pozitív légúti nyomás (BiPAP) - A készülék a belélegzéskor egy magasabb nyomást, kilélegzéskor pedig egy alacsonyabb nyomást hoz létre. A kezelés célja, hogy a centrális alvási apnoéval együtt járó gyenge légzési tevékenységet felerősítsék. Bizonyos automatikus készülékek csak akkor juttatnak levegőt a légutakba, ha a készülék azt érzékeli, hogy a páciens néhány másodpercig nem vett levegőt.
• Adaptív szervoventilláció - Ezt a készüléket a centrális alvási apnoe és a komplex alvási apnoe kezelésében alkalmazzák. A készülék "megtanulja" a beteg szokásos légzésmintáját és ezt az információt eltárolja. Elalvás után a készülék a légzési mintázat segítségével normalizálja a légutak nyomását.

A fenti kezelések mellett lehet még hallani különböző más módszerekről is, például stimulációs implantátumok használatáról. Annak ellenére azonban, hogy számos segédeszközt és eljárást engedélyeztek már a hatóságok, egyelőre ezek használata nem terjed el és nem áll rendelkezésre elegendő tapasztalat ezek hatásairól.

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Dr. Zsuga Judit, neurológus, klinikai farmakológus