Mazsolák

Az apukák szemével nézve, a gyermek nevelése egy könnyed, játszi munka. ( tisztelet a kivételnek:) ) Azt hiszik, hogy minden milyen egyszerű. Hiszen csak gyerek! Jaa, kettő? Hát az sem probléma!!

Mostanság egyre többször mondom a férjemnek, hogy cseréljünk legalább egy napra, próbálja már ki milyen érzés. Számára egy természetes dolog, hogy mikor haza jön a munkából rend van, a ruhák vasaltak, az étel tányérban, az asztalon gőzölög, hogy neki már csak enni kelljen. Én persze, frissen, üdén, kívánatosan várjam itthon, és ne érzékeltessem azt, hogy ugyan már most TE foglalkozz egy kicsit a két gyerkőccel, míg én leszaladok a boltba!

Mivel még jó idő van, ismét előkerült a szekrény mélyéről a homokozó készlet. Az előző napokban Panniék már hoztak le vödröt meg lapátot, de csak vita volt belőle, ki játszon vele. Így most én is odatettem. A süti elfogyasztása után már sütöttek-főztek. Egyik vödörből a másikba lapátolták a homokot. Mikor megunták, csúszdázni mentek. Tomcsi imádja a csúszda aljára lapátolni a homokot, majd leseperni.

A játszin található három különféle állatfigurás libikóka, olyan hintaló féleség. Persze, ha Panni ráül valamelyikre, akkor Tomcsinak is ott van a helye. Szerencsére beéri egy másikkal is, nem feltétlenül az kell neki, amelyiken Panni ül. A közös hintát is kedvelik. Úgy fekszenek benne, mint egy szerelmespár. Még egymás kezét is fogják közben.

Most már kezd beállni életünkbe a rendszeresség. Ez azt jelenti, hogy amit az előző nap eltervezek, talán meg is tudom valósítani.

Az óra átállítás miatt, meg egyébként is, tényleg több időm marad, ha reggel hét órakor kelek. Előtte Ágicát megszoptatom, és utána már nem fekszem visssza. Mire rendbe szedem magam, beágyazom, összepakolok, Tomcsi ébred. Jobb esetben addigra lefőzőm a reggeli feketémet (általában koffein menteset, Ágicának a tejcsije miatt), és előkészítem a reggelit. Peluscsere, felöltöztetem Tomcsit, következhet a reggeli. Régebben noszogtatni kellett, hogy együnk. Mostanság Ő visz engem a konyhába, vagy a hűtőhöz, és hevesen mutogatni kezd valami ennivaló irányába. Igyekszem változatos étrendet biztosítani (főleg neki). Egyik reggel édes, másnap sós a reggeli. Az édes alatt tejbegrízt vagy rizset értek, vagy müzlit, reggeliző pelyhet, kalácsot, stb. Ma reggel szendvicset készítettem, amiből katonákat gyártottam. Így gyorsabban és több is fogy az ételből, mint egyébként.

A szombati nap a szokásos mederben zajlott. Reggeli után összepakoltam, és az évszakhoz nem megszokott időjárás miatt, babakocsival vágtunk neki az egyébként (lábbusszal) negyed órás útnak. Nem bánnám, ha ilyen telünk lenne!! Na jó, karácsonykor essen egy kis hó, mert az úgy az igazi! És Tomcsinak is szeretném megmutatni, milyen az mikor hull az a pelyhes hó! Minden hófehér, és imádom amikor a talpam alatt ropog a hó! Végre lehet szánkózni! A közelünkben van is egy nagy domb!

Képzeljétek, a múlt héten a játék boltban rákérdeztem a szánkóra. Úgy néztek rám, mint borjú az új kapura! Még nem rendeltek. Rendben van, hogy plusz húsz fokot mutat odakint a hőmérő, de mostmár csak NOVEMBER van! Vagy nem? Nem szeretnék az utolsó pillanatban, vagy hóesés közepette szánkó után rohangálni!

Szerencsére Ágica sem lázasodott be szuri után, mint ahogy annak idején Tomcsi sem. Bevallom őszintén, egy kicsit tartottam a dologtól, hisz egy szuri is szuri, nemhogy kettő!

Miután hazaértünk a tanácsadásról, egyből kicseréltem a pelusát, és mindkét oldalára (a szuri helyére) vizes ruhát (pamacsot) helyeztem, majd megszoptattam. Nem sokkal később már aludt is, mint a tej.

Ágica a múlt héten töltötte be a második hónapját, ezért következett az első szuri a doktor nénitől. Előre megkérdeztem Éva nénitől, hogy javasolja-e egyszerre a két szúrást. Az egyik ugyebár a kötelező két hónapos védőoltás, míg a másik a mostantól ingyenes pneumococcus elleni védőoltás. Mivel támogatta az ötletet, ezért beadattuk.

Apa korán reggel elindult dolgozni, Erzsi mama jött segíteni. Mama itthon maradt Tomcsival, amíg én lementem Ágicával a tanácsadásra. Tomcsinak is esedékes lenne a pneumococcus-os védőoltás, de nem akartam a két lurkót egyszerre beoltatni, mert akkor meg kellett volna osztanom a gondoskodási, ápolási időmet. Így most maximálisan Ágicára tudtam koncentrálni. A jövő héten viszont inkább csak Tomcsit fogom babusgatni (feltéve, ha igényli).

Szóval folytatom...Tegnap már nem volt annyi időm, hogy befejezzem a témát.

A vadasparkban tavaly is voltunk, akkor még csak hármasban, Tomcsival. Azóta is nagyon sokat változott, fejlesztettek rajta. Érdemes megnézni mindenkinek!

Kihasználva az időjárás-jelentés szerinti utolsó kellemesen meleg napot, úgy gondoltuk átugrunk Nyíregyházára, a Vadasparkba.

Még előző este összepakoltam a pelenkázótáskába valókat, hogy ne reggel töltsem vele az időt. Hisz meg kellett terveznünk előre a napot, belekalkulálni a Tomcsi ebéd utáni alvását, ami általában déltől háromig tart. Mivel már hamarabb sötétedik, és lehűl a levegő, jobbnak láttuk korábban indulni és inkább Tomcsit kicsit később altatni, mint másképp.

Itt van az ősz, itt van újra...

Tomcsi már húsz hónapos, Ágica pedig elmúlt két hónapos! Repül az idő! Szinte még most voltam állapotos! Ismét jön a tél, a hideg, nem szeretem idő! Tegnap óra átállítás volt. Tavaly nem emlékszem, hogy megéreztük volna Tomcsival azt az egy órát. Lehet, hogy még nyolc hónaposan nem volt nagy jelentősége az alvási időbeosztásában. Na de most....

Apának a nagybátyja 50 éves lett. Ez alkalomból nagy partyt szervezett a Tuba tanyán, szombat este. Mi is részt vettünk ezen az ünnepségen.

Úgy beszéltük meg a családdal, hogy miután Tomcsi felébred az ebéd utáni sziesztából, uzsonnázik, és indulunk.