A vadasparkban (folytatás)
Szóval folytatom...Tegnap már nem volt annyi időm, hogy befejezzem a témát.
A vadasparkban tavaly is voltunk, akkor még csak hármasban, Tomcsival. Azóta is nagyon sokat változott, fejlesztettek rajta. Érdemes megnézni mindenkinek!
A pingvinek és fókák hatalmas üveg vitrinben úszkáltak, megcsodálhattuk őket a parton és a vízben úszkálva egyaránt. A hatalmas oroszlánfókától még Tomcsi meg is ijedt, hátralépett kettőt, ahogy odaúszott hozzánk. A jegesmedve egy gumiabronccsal játszadozott, Tomcsinak nagyon tetszett.
Ezután elsétáltunk a zsiráfokhoz. Az egyik odamerészkedett a korláthoz, ami nekünk a derekunkig ért. Elővettem a táskámból a kukit, amit jó előre odakészítettem a kisfiúnknak rágcsálni. Gondoltam, megkínáljuk vele a zsiráfot. Ízlett neki! Tomcsi bátor volt apának az ölében, nem úgy, mint én. Mikor közeledett felém a zsiráf, hátrébb léptem. A két fiú jót nevetett az egészen! Ahogy tovább haladtunk, felfedeztük a táblát: Az állatok etetése TILOS!
Sajnos, nem mi voltunk az egyetlenek, akik megszegték a szabályt.
A továbbiakban már Tomcsi követelte, vagy szolgálta ki magát az etetés terén. Főleg mikor a kismajmokhoz értünk, és látta, hogy a többiek is azt csinálják (ráadásul felnőttek!). A majmok kidugták a kis karjukat a rácson, és úgy vették el a kisfiúnk kezéből az ennivalót. Ő pedig bátran osztogatta nekik. Minden elvett kuki után mondta: EEEL!
A baromfiudvar látogatásánál a háziállatok hangját kezdte utánozni, amit látott, már mondta is. Egy kiscica szabadon kószált, őt megszerettük volna simogatni. De ahogy odasomfordált hozzánk, Tomcsi felállt, elkezdett nyávogni és elijesztette. A tyúkokat és libákat is jól tartottuk.
Én csak fényképezni tudtam. A képekből szeretnék Tomcsinak egy külön albumot készíteni az állatokról, hátha a személyes látvány nagyobb hatást, emlékeket vált ki belőle. Úgy vettem észre imádja a fényképeket nézegetni, főleg, ha Ő és a családja van rajta!
Az órámra pillantva gyorsan rá kellett döbbennünk, hogy indulnunk kellene hazafelé, mert Tomcsinak aludni, Ágicának pedig ennie kell!
Még jó, hogy magunknak készítettem otthon kis szendvicseket, mert a túra közben bizony mi is megéheztünk. Jól esett egy kis hazai koszt!
Tomcsi lépten nyomon lufit látott. Mi erre is felkészültünk: vittem magammal! Apa felfújta neki, és máris az övé volt a legszebb,egyedi léggömb! Kérdezték is, honnan vettük?
A mai világban sajnos minden olyan drága, muszáj takarékoskodnunk, mivel sok helyet meg szeretnénk mutatni a gyermekeinknek, amellett, hogy mindent megadunk nekik!