• Mazsolák

        kranki blogja

        Mostanság ez a kérdés foglalkoztat. Persze Tomcsival kapcsolatosan. Tegnap számoltam meg fogmosás közben (ha azt lehet annak nevezni, hogy minket utánozva a kis fogkeféjét dörzsöli a fogacskáihoz), hogy mennyinél is tartunk: 16 darab. Azaz már csak az utolsó négy darab hiányzik!

        Tomcsinál szerencsére a fogzás viszonylag könnyen, gyorsan zajlott. Nem lázasodott be. Onnan vettük észre, hogy bújik a következő, hogy a széklete valamivel lágyabb lett és az orra, nyála elkezdett csorogni. Először azt hittük megfázott, de a harmadik fogacskánál már biztosan kijelenthettük, hogy egy újabb fog érkezik!

         Ezúttal is folyik az orra, és a nyála. Szóval várható az utolsó négyes! Vagy most tényleg megfázott? Kicsit köhög is. Bár szerintem ez csak az orrváladék miatt van. Legalább is remélem. Hallottam, hogy várható az influenza vírus, és veszélyesebb, súlyosabb lesz, mint eddig. Szedem a vitaminokat, sok zöldséget és gyümölcsöt eszek, valamint adom a családomnak is.

        Tegnap éjszaka nem valami sokat aludtunk. Tomcsinak eldugult a kis orrocskája, és nem kapott levegőt rajta. Hatalmas ordításba kezdett. És ezt félóránként ismételgette.. Ha nem ő sírt fel, akkor Ágica ébredt fel, hogy éhes. Ő volt a könnyebbik eset, mert rajta egyszerűbb volt segíteni: csak kicseréltem a pelust, majd a cicit a szájába tettem. Negyed- vagy fél óra elteltével, a büfik után ő már aludt is tovább. Újabb három-négy óra pihenés következett részéről.

        Viszont szegény kisfiúnkon nem igazán tudtunk könnyíteni. Előkerült megint a közutálatként számon tartott ORRSZÍVÓ. Először csapra szerelhetőt vettünk, azt mondták az a legjobb. Nekünk nem vált be, így hát elektromosat szereztünk be. Ez mobilabb, és egyébként is jobb. Már a látványa is sírást vált ki Tomcsiból. De, ha muszáj, akkor muszáj! Manapság annyi erő van a gyermekben, hogy két emberes lett az orrszívás. Az egyikünk lefogja, míg a másikunk szívja. Nagyon sajnáljuk, mert ordít a drágaságunk, de utána egy darabig legalább kap levegőt az orrocskáján. Ezután megnyugtatjuk, beadunk neki egy adag Panadol szirupot, majd visszaalszik. Sajnos nem sokáig. Apa megpróbálta ülve, az ölében altatni. Egy darabig jónak bizonyult, hisz függőleges állapotban könnyebben kapott levegőt. De ez sem tartott ki reggelig.

        Mondtam apának, hogy aludjon egy kicsit, felváltom én - hisz neki reggel menni kell dolgozni, és mint területi vezető, sokat van úton, nem igazán jó, ha nem pihente ki magát....tudjátok az a sok baleset!

        A férjemmel úgy beszéltük meg, hogy ő kel fel Tomcsihoz, rendezi. Nekem csak Ágicával kell foglalkoznom, utána meg pihenjek nyugodtan. Megmondom őszintén jól esett apától, de mint édesanya erre nem vagyok képes! Mindkét gyermekem minden rezdülésére, fordulására automatikusan felébredek! Szeretném az összes fájdalmukat magamra vállalni!

        Gondolom, ezt hívják ANYAI ÖSZTÖNnek!

        Most ebéd után Tomcsi aludt egy nagyot, nem sírt fel csak egyszer, akkor is ivott. Bízom benne, hogy a ma esténk már jobb és nyugodtabb lesz. Ha igen, akkor megint csak a fog viccelt meg minket! 

         


        3 nap után végre hazamehettünk. Végre a saját ágyamban aludhatok!

        Szerencsére itthon sem változott a helyzet.Tomcsi ugyanolyan kedvesen nyúl a kishugához, mint a kórházban. Az első fürdetés is nyugodtan zajlott, Tomcsi nézte, hogy mosdatjuk meg a testvérét. Még a fürdőjátékait is felajánlotta neki, szépen sorban hozta a játékokat és be akarta dobni a kiskádba. Nem értette, miért nem engedjük neki, hogy odadobja és a hugit miért nem érdekli a sok szebbnél szebb játék?

        Féltünk, hogy féltékeny és irigy lesz. De eddig nem adta jelét ennek. Lehet, hogy még kicsi ehhez, és nem fogja fel a dolgokat? Én valószínűnek tartom. Úgy veszem észre, hogy Ágicát is egy játék babának tekinti, szeretne vele játszani. Nem csoda, a sok elemes, világító, hangot adó, jövő-menő, ugráló játéksereg után, neki Ágica is hasonló dolgokat csinál! Talán jobb is így! Nekem mindenféleképpen könnyebb! A szoptatást is imádja nézni. Odabújik hozzám, és figyelemmel kíséri ahogy a tesó szopcsizik. Már várom mikor jön el az a pillanat, hogy ki is akarja próbálni, meg szeretné kóstolni!

        A nagymamám mesélte, hogy apukám és keresztanyukám között 21 hónap korkülönbség van, és édesapámat nagyon érdekelte a szoptatás titka. Egyszer nagymamám (mikor már unta a nyavalygást), édesapámat is odaengedte a másik melléhez. Ez volt az első és utolsó próbálkozás apukám részéről.....többet már nem kíváncsiskodott! Vajon nem ízlett neki? Nem tudom, de az a lényeg, hogy a kíváncsisága ki lett elégítve, és attól kezdve már nem volt érdekes a dolog!

        Nagyon sok olyat olvastam és hallottam, hogy a nagyobb gyermek megáll vagy lelassul a fejlődésben a kisebb testvér megléte miatt. Sokan a szobatisztaságról is visszaszoknak a pelenkára, a figyelem felkeltése miatt. Észreveszik, hogy velük kevesebbet foglalkoznak, és így próbálják felhívni magukra a figyelmet. Mi próbálunk tanulni ezekből, és odafigyelni, hátha sikerül elkerülni a bakikat.

        A nap bármelyszakában, ha Tomcsi meghallja Ágicának a hangját, akkor szól nekünk. Beszéd híján a mutatóujját felemeli, és azt mondja: HAA! Ha éppen arra jár, beszalad hozzá és megnézi mi újság van vele. Most már rájött, hogy fel tud állni a kiságy szélére, így jobban belát a hugihoz, nem kell ölbe kérezkednie! Mikor a játszótérről feljönnek, akkor is az az első, kabátostól cipőstől, hogy berohan Ágica szobájába és odapillant minden rendben van-e.

        Nagyon meglepődik, ha éppen nincs az ágyában, mert például pont szoptatom a másik szobában. Akkor jön, és mutatja, hogy nincs a hugi! Hát nem zabálni való?

        Alig várom, hogy el kezdjen beszélni a mi nyelvünkön, biztos sok handa-banda lesz közte! Pillanatnyilag a maga kis nyelvén magyaráz, amihez nem kaptunk még értelmező kéziszótárt! Ezért nem mindig értjük mit akar mondani. De ekkor bejön a mutogatás, és minden világos lesz! Kivéve, ha a konyhában, a kis etetőszékében ül, és rámutat a konyhapulton valamire.....a bőség zavara! Ezt kéred? Nem? Akkor ezt? Nem? Azt? Egészen addig rázza a kis fejecskéjét, míg meg nem találjuk az óhajtott tárgyat! Haláli!

        Már a játszótéren is tapasztaltuk, hogy néha gondol egyet Tomcsi, és ami éppen a kezében van, azzal odacsap a mellette állóra. Sajna, ezt mostanság kezdi eljátszani velünk és Ágicával is. Odasomfordál hozzánk és egy váratlan pillanatban már le is csap. Bízom benne, ez is elmúlik olyan gyorsan, mint a harapdálása! Az is kellemetlen volt!

        Sokan meglepődnek, hogy milyen kevés a korkülönbség a két pici között, de eddig még nem éreztük ennek a hátrányát! Sőt! Szerintünk jobb, mint a nagy korkülönbség! De ízlések és pofonok! Kinek a pap, kinek a papné! Szóval mindenki maga dönti el, hogy szerinte mi a jobb! Nekünk így TÖKÉLETES!

         

         


        Egy gyors bemutatkozással, vagy emlékeztetővel kezdeném:

        A férjemmel áprilisban voltunk két éves házasok. Tomcsi, a kisfiúnk 2007. február 14-én született. Ágica, a kishúga pedig 2008. augusztus 22-én látta meg a napvilágot. Szóval a két kicsi között másfél év és 8 nap korkülönbség van!

        Sokan kérdezik, hogy besikerült-e a hugi? Nem, nem besikerült, igenis terveztük és AKARTUK ŐT! Így beszéltük meg apával, hogy nem szeretnénk nagy korkülönbséget a két gyerkőc között. Én sem vagyok már húsz éves, jobb "letudni" így egyben a kettőt! Reméljük, nekik is jobb lesz, összenőnek és olyanok lesznek, mint az ikrek!

        Azért is mertünk így belevágni, mert szerencsénkre van segítségünk: mindkét nagymama nyugdíjas, és bármikor tudnak vigyázni Tomcsira, és besegíteni a házimunkába. Ezért napközben nekem csak Ágicával kell foglalkoznom! Sokan irigyelnek is emiatt engem!

        A mamákon felül van a közelben egy dédipapa, aki korát meghazudtolva (82 éves! ) imád a dédunokájával játszani és vigyázni rá! Tomcsi is odáig van érte!

        A terhességem alatt már szoktattuk a fiúnkat a gondolathoz, hogy nemsokára érkezik egy kis testvér. Sokszor mondtuk, és mutattuk neki a pocakomat, hogy ott van benne Ágica, a kis húgod. Később a kiságyat, a babakocsit és a többi apróságot is. Nem tudom mennyit és mit értett meg belőle, de már akkor is jött integetett a kiságyának, a babakocsinak és megsimogatta a pocakomat.

        Végre elérkezett a nagy nap, mikor is megszületett Ágica (ráadásul pont az én születésnapomon). A két fiú kettesben töltötte a hétvégét otthon, de minden nap bejöttek hozzánk a kórházba meglátogatni.

        Emlékszem az első találkozásra....bent feküdtünk a kórházi ágyon Ágicával, mikor is kopogtattak a kórterem ajtaján. Felismertem a kopogást,azaz dübögést: ez csak a kisfiam lehet! És igen, Ő volt az!

        Kinyílt az ajtó, ő ott állt megilletődve, nem mert bejönni! Apa tuszkolta be. Odaszaladt hozzám és nézte, hogy ki van a kezemben. Itt van Ágica! - mondtuk neki. Mire megsimogatta a karomban tartott apróságot. A boldogságtól könnybe borult a szemem. (ahogy figyeltem, a férjemnek is)

        Pár perc csodálkozás után Tomcsi megunta és elkezdte felfedezni a kórtermet. Először rájött, hogy amiben az újszülöttek vannak, annak kereke van és lehet tologatni. Majd az ágy végén található kis szekrény fiókját kezdte húzogatni. Végül az én szekrényemben talált a fogához való rágcsálnivalót, és azt kezdte el majszolgatni. Néha vetett egy pillantást ránk, majd odalépett és megkínálta a testvérét a kis kezében lévő ennivalóval. Hát nem tündéri! Igazi jó testvér!

        Szóval ez volt az első személyes találkozás a mazsoláinknak. Remélem, ez a SZERETET, ha hazamegyünk a kórházból akkor is megmarad!

         


        A lista folytatódik a következő oldalon, kérjük lapozzon!

      • Blog leírása

        Az életünk értelmei:
        Tomcsi és Ágica a két kis mazsola, akik mellett nem ismert az a fogalom: UNALOM!
        Látogatás: 56370 alkalommal

        A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

      • Hirdetések
      • Saját oldal

      • Hirdetés