Erzsi mamánál
A szombati nap a szokásos mederben zajlott. Reggeli után összepakoltam, és az évszakhoz nem megszokott időjárás miatt, babakocsival vágtunk neki az egyébként (lábbusszal) negyed órás útnak. Nem bánnám, ha ilyen telünk lenne!! Na jó, karácsonykor essen egy kis hó, mert az úgy az igazi! És Tomcsinak is szeretném megmutatni, milyen az mikor hull az a pelyhes hó! Minden hófehér, és imádom amikor a talpam alatt ropog a hó! Végre lehet szánkózni! A közelünkben van is egy nagy domb!
Képzeljétek, a múlt héten a játék boltban rákérdeztem a szánkóra. Úgy néztek rám, mint borjú az új kapura! Még nem rendeltek. Rendben van, hogy plusz húsz fokot mutat odakint a hőmérő, de mostmár csak NOVEMBER van! Vagy nem? Nem szeretnék az utolsó pillanatban, vagy hóesés közepette szánkó után rohangálni!
Visszatérve az indulásra. A fiúk - szokásukhoz híven - most sem bírták megvárni míg mi is elkészülünk, úgyhogy ők előbb elindultak. Tomcsi útközben többször megáll, hisz annyi érdekes, új dolog van a világon. A sok színes falevél, a járókelők, stb.
Mindezeket leszámítva mégis előbb odaértek, mint mi, Ágicával. Nem baj, olyan jó volt a napsütésben sétálni! Most nem kellett csak a babakocsira koncentrálnom, már-már szokatlan volt, és hiányzott Tomcsinak a kicsi keze!
Mamáék a héten laminált padlólapot vettek, amit éppen akkor rakott lefelé papa, Tomcsi nagy örömére. Eleinte papa nem nagyon vonta be a munkafolyamatba, addig a kisunoka csak, mint kívülálló szemlélte a dolgokat.
Ebédre megérkeztek Ágicának a keresztszülei is, azaz az öcsém és a felesége. Már a lépcsőházban megérezték a finom aranygaluska illatát! HMMM!
Közösen megebédeltünk, majd mivel nagyon elszaladt az idő, Tomcsit betettük a kiságyába aludni. Igen ám, de a nagynéni el kezdett vele labdázni. Mire ő annyira felpörgött, hogy utána nem akart lefeküdni. Próbáltam figyelmeztetni őket, hogy nem most kellene, de süket fülekre találtam. Megértem a sógornőmet is, szegény nagyon sokat dolgozik, ezért nincs sok szabadideje a lurkókkal foglalkozni. Nekik még nincs gyermekük, de látom rajta, hogy szuper édesanya lesz! Szóval megértő voltam, hagytam őket egy kicsit "tombolni", utána pedig édesanyám alig tudta elaltatni Tomcsit!
Amíg anyukám Tomcsival foglalatoskodott, addig én Ágicát szoptattam, majd vele együtt én is ledőltem aludni. Nagyon jól esett!
Ébredésünk után meguzsonnáztunk, azt követően pedig Tomcsi papával bevonult a nagyszobába dolgozni. Néha-néha belestünk rájuk, papa rakta, Tomcsi nézte. Mikor papa vágott, akkor Tomcsi is darabolt. Ha kalapált, akkor a kicsi kopácsolt. Annyira lelkes volt! Olyannyira, hogy este sem akart hazajönni! Miután szóltam neki, hogy megyünk, sírva elszaladt tőlem. Ilyet eddig még nem csinált! Egyedül a játszótéren volt néha olyan , hogy nem akart feljönni.
Úgy tudtunk elindulni, hogy a csavarhúzó az egyik kezében, míg a másikban valami doboz, amit csavarozgatott. (ekkor elhatároztam, mi lesz a karácsonyi ajándéka).
Ágicával semmi gond nem volt, evett és aludt.