A játszin II. rész
Mivel még jó idő van, ismét előkerült a szekrény mélyéről a homokozó készlet. Az előző napokban Panniék már hoztak le vödröt meg lapátot, de csak vita volt belőle, ki játszon vele. Így most én is odatettem. A süti elfogyasztása után már sütöttek-főztek. Egyik vödörből a másikba lapátolták a homokot. Mikor megunták, csúszdázni mentek. Tomcsi imádja a csúszda aljára lapátolni a homokot, majd leseperni.
A játszin található három különféle állatfigurás libikóka, olyan hintaló féleség. Persze, ha Panni ráül valamelyikre, akkor Tomcsinak is ott van a helye. Szerencsére beéri egy másikkal is, nem feltétlenül az kell neki, amelyiken Panni ül. A közös hintát is kedvelik. Úgy fekszenek benne, mint egy szerelmespár. Még egymás kezét is fogják közben.
Ma csatlakozott hozzánk egy nagymama, aki maga neveli az unokáját, Annabellát. A kis csaj augusztusban volt két éves, de kisebb, mint Tomcsi. Ők nem hoztak le játékot. Hát persze, hogy egyből a talicska és a lapát kellett neki! Tomcsi először engedte neki, hogy elvegye a talicskáját, de amikor a lapátot is ki akarta venni a kezéből, nyöszörögni kezdett. Olyan édes volt! Rám nézett a nagy boci szemeivel, és tőlem várta a megoldást. A szemeiből olvasva azt mondta: Anya, segíts!! A kislány nem engedett, úgy szorította a lapátot, és a talicskát is. Tomcsi ordítani kezdett. A nagymama, aki egy nagy hangú néni, rákiabált az unokájára, de nem történt semmi. Ezért megkért, vigyázzak addig a lányra, amíg felszalad a homokozó szettért. Elég nehezen tudtam igazságot tenni köztük, bevallom, egy kicsit részre hajló voltam....(szerintem ez így normális). Megbeszéltem velük, az egyikőjük tolja a talicskát,a másik pedig lapátolja bele a homokot. Talán két percig működött is. Utána valamelyiknek biztos, hogy nem tetszett valami. Hála az égnek, nem sokkal később megérkezett a nagymama a játékokkal. Még jó, hogy Ágica végig aludt. Még csak az hiányzott volna, hogy ő is rázendítsen!
Ez idő alatt Panniék átsétáltak a másik játszira, ugyanis a nagymamit nem igazán szeretik. Két dudás egy csárdában - szindróma. Amint Tomcsi ezt felfedezte, azonnal kiabálni kezdett Panni után. Érte mentem a babakocsiért, addigra már a kisfiam ott is volt Panni mellett.
A hőmérséklet ahogy egyre emelkedett, úgy vetkőztettem lefelé Tomcsit. (még jó, hogy rétegesen öltöztetem). Ki gondolta volna, hogy november elején ilyen meleg lesz! Én személy szerint örülök neki, mert Ágicának van lehetősége megerősödni a jó levegőn, sütkérezni a napon, azzal elég D vitamint magába szívni.
Dél elmúlt mikor nagy nehezen sikerült felcsábítanom Tomcsit, megígérve, hogy délután ismét lejövünk.