Mazsolák

Tomcsi még mindig nem szokott hozzá az új évhez. Még mindig keresi az ablakokban a világítós csillagokat. Hiányolja a villogókat. Azzal a ténnyel már megbarátkozott, hogy a Télapó elköltözött, és a Jézuskával együtt elvitték a karácsonyfánkat is. A kis keresztfiúnk, Máté még mutatja is, merre ment a Télapó (mutat az égbolt felé). Ha megkérdezzük tőle, mit mond a Télapó, akkor édesen utánozva azt feleli: HO-HO-HÓÓ!

Tegnap este is, mikor a szüleimtől jöttünk hazafelé, a kocsiból kiszállva gyors léptekkel igyekezett Tomcsi a lépcsőházunk felé, és a kis szemeivel kereste a világító karácsonyfát az ablakban, valamint a mászó Mikulást. Szomorúan vette tudomásul, hogy tényleg nincs ott! Eddig olyan lelkesen jött hazafelé, hogy azt megcsodálhassa, de most már szembesülhetett vele, hogy eltűntek.

Az új évben is szembesülnöm kellett azzal, hogy minden gyermek más. Legyenek pedig testvérek, vagy idegenek, nincs két egyforma gyerek. Ugyanúgy igaz ez a terhességre is.

Nálam már a pocakban is észrevehető volt a különbség. Minden ott kezdődött az első ultrahang felvételen. Míg Tomcsi csak feküdt mozdulatlanul, a lökdösődésre is csak egy apró mozdulatot tett, addig a kis huga, Ágica már azzal szórakozott, hogy a méhfaltól páros lábbal rúgja el magát. Mihelyst visszacsúszott, megint rúgott egyet. Ez a későbbiekben sem változott. Ágica akkorákat nyomott belém, azt hittem kiszakadok belülről. A való, kinti világban is, a szülést követő két percben már a cici a szájában volt.

2008-as év utolsó napja. Hogy eltelt ismét egy év! Mióta megszületett Ágica is, azóta még gyorsabban repül az idő!

Bevallom őszintén, nincs is időm unatkozni. Előfizetője vagyok a babás újságnak, de nem is emlékszem mikor ültem le utoljára, igazából csak úgy, olvasni! Ha valamelyik cikk mégis nagyon érdekel, azt vagy késő este, már félig aludva olvasom, vagy pedig a WC-n.

Az ünnep első napján kezdtük viszonozni a vendégszeretetünket, ugyanis mi indultunk körútra a családjainkhoz. Akik megjelentek nálunk karácsony előtt, felkerestük őket. Kezdtük anyósoméknál ebéddel. Ebéd után a lurkók aludtak egy nagyot mamáéknál, majd indultunk dédihez. Ott vacsoráztunk, valamint találkoztunk anyósom hugáékkal. Újabb ajándék áradat következett. Késő este mentünk haza, fürdés, alvás. Másnap az én nagyszüleimet látogattuk meg, dédimamánál ebéd, hurka-kolbász, majd otthon egy délutáni szunyóka nekünk is, majd következett a harmadik dédi.

A "legközelebbi" dédiéket még 24-én délelőtt, meglepetésként kerestük fel, hiszen nekik a házassági évfordulójuk is ezen a napon van! Nagyon meglepődtek, hogy így együtt mentünk át. Vártak minket, de délutánra készültek a finomabbnál finomabb húsokkal. Így egy kicsit mérges volt mamám, de hamar kiengeszteltük az ajándékunkkal. Készítettem egy falra akaszthatós képet, amelyen több fényképet is elhelyeztem a családunkról. Rajta volt a teljes család, azaz tizenhét fő! Mindenki a párjával, a közvetlen családja környezetében. Hasonló képet kaptak a többi dédik is, nyilván mindenki a saját családjáról. Mindenki meghatódott a meglepetéstől.

Szóval ott tartottam, hogy Tomcsi a karácsonyfa látványától alig jutott szóhoz. (ha belegondolok, ma pedig már le is bontjuk, mire felébred! :) )

A villogó fény nagyon megnyerte a tetszését. A későbbiekben is, ha azt akarta, hogy kapcsoljuk be, a kis szemével jelezte, ugyanis el kezdett gyorsan pislogni.

Sziasztok! Ismét itt vagyok! Bocsi a kimaradásért, de még most kezdek magamhoz térni, így ünnepek után....

Elkezdődött egy újabb év! Ebben az évben Tomcsi két éves lesz, míg Ágica pedig egy! Magamról már meg sem jegyzem a kort! Húú!

Végre elérkezett a várva várt nap! Egyenlőre, mi apával még jobban vártuk, illetve készültünk, mint a lurkók. Tomcsinak már a második karácsonya, míg Ágicának az első volt. Mindkettő még kicsi ahhoz, hogy átszellemülve készüljön rá, de ez nem is az Ő dolguk.

Előre elterveztük, hogy a fát akkor díszítjük fel, amikor a gyerekek alszanak, hiszen a karácsonyfát az ajándékokkal együtt a Jézuska hozza. Ez így is történt. Még ébren volt Tomcsi, mikor a színesebbnél színesebb díszeket tartalmazó doboz előkerült. Persze ezt Tomcsi nem láthatta!

Igaz, ma már 26-a van, de az ünnepek miatt csak most jutottam a számítógép közelébe.

Mivel a névnapom éppen szentestére esik, ezért közvetlenül az ünnep előtt szoktuk megtartani. Tavaly óta rendszeres a nagy családi buli. A lakásunk nem pont arra a célra lett megalkotva, hogy tizenkilenc fő (ebből három gyermek) kényelmesen ehessen, így sajnos csoportokat létrehozva tudunk összeülni.

A délutáni séta mostanság már sötétben történik, de nem a megszokott időjárás szerint. A sötétség adott az évszak miatt, de a szokatlan "meleg" meglepő. Én nem nagyon bánom, mert így 4-5 óra körül is le merem vinni a gyerkőcöket, mert nincs hideg. Szóval, ha az ebéd utáni alvásból felébred Tomcsi, meguzsonnázik, és lemegyünk sétálni. A séta általában itt a környéken, a házak között történik. A játszótéri haverok délután már nem nagyon szoktak lent lenni, velük inkább délelőttönként szoktunk találkozni. Annak ellenére mindig összefutunk valakivel.

A múltkori délelőtti séta alkalmával felfedezett Tomcsi egy mászó Mikulást az egyik erkélyen. Persze nem igazit! Annyira tetszett neki, hogy nem is akarta szem elől téveszteni. Csak állt, és bámulta.

A fürdés nálunk, mindkét gyermekünknél egy újabb ok a játszásra. Szerencsénkre, Tomcsi és Ágica is imád pancsizni.

Mostanában Tomcsiban láthatóan tudatosult, hogy a fürcsi után alvás jön. Ezért fürdési időben, ha már csak megemlítjük, hogy mi következik, már jelzi, hogy NEEEM!  Lefordítva azt jelenti, még nem akar aludni menni! Viszont, ha már a kádban van, onnan pedig nem akar kiszállni. Megint következik a már jól elsajátított szó: NEEEM!