Az Alzheimer-kór kockázatát növelő tényezők

Az Alzheimer-kór komplex betegség, amit az eddigi kutatások alapján több genetikai és életmód tényező kombinációja eredményez. Az életmódból adódó okok még egyéni hajlam esetén is nagymértékben meghatározzák, milyen életkorban jelentkeznek a tünetek.

Az Alzheimer-kór kialakulását több, az agy egészségét befolyásoló tényező eredményezi. A kutatók számos rizikófaktort azonosítottak, ám további kockázati tényezők meghatározása is elképzelhető. Meghatározó az életkor szerepe, azaz az évek számának növekedésével egyre gyakoribbá válik a betegség. Az azonban, hogy milyen életkorban jelentkeznek a tünetek és egy adott életkorban milyen a panaszok súlyossági fokozata, jelentős részben életmódunkól ered.

Nem módosítható kockázati tényezők

Életkor

Az Alzheimer-kór általában 65 éves kor fölött jelentkezik, ritkán azonban 40 éves kor előtt is találkozhatunk vele. A 65 és 74 éves korosztály kevesebb, mint 5 százalékánál alakul ki Alzheimer-kór, 85 éves kor felett azonban ez az arány már az 50 százalékot is eléri.

Nem

Az Alzheimer-kórban szenvedők között több a nő. Ez azonban nagyrészt annak eredménye, hogy a nők tovább élnek, mint a férfiak. Kutatók feltételezik, hogy a menopauza miatt csökkenő ösztrogénszint is hatással lehet a betegség előfordulására, ez azonban kisebb jelentőségű és még nem kellően bizonyított rizikótényező.

Genetikai hajlam

Nagyobb az Alzheimer-kór megjelenésének valószínűsége, ha valamely első fokú rokon (tehát szülő, testvér) ebben a betegségben szenved. Bár az Alzheimer-kór hátterében álló genetikai elváltozások még nincsenek teljesen felderítve, már azonosítottak néhány olyan családilag öröklődő genetikai mutációt, ami jelentősen növeli a kockázatot.

Az apolipoprotein E (APOE) gén egy bizonyos formája (APOE-e4 allél) esetén magasabb az Alzheimer-kór kialakulásának kockázata, a betegek 60 százaléka hordozza. Ez a génvariáció ugyanakkor meglehetősen elterjedt, a népesség nagy aránya (az Egyesült Államokban például a lakosság negyede) APOE-e4 génmutációval él, azaz a hajlam ellenére a hordozók többségénél nem alakul ki Alzheimer-kór. A gyakori, de csak a kockázatot növelő és nem betegséget okozó génvariációk közé tartoznak még például a TREM2, CLU gének mutációi is.

Léteznek olyan genetikai mutációk, amik ritkák, ám szoros összefüggésben állnak az Alzheimer-kór kialakulásával. Ezek nem csak hajlamosító tényezői, hanem bizonyítottan kiváltó okai is a demenciához vezető agyi elváltozásoknak. Ezek az APP (amyloid prekurzor protein), valamint a PSEN1 (preszenilin 1) és a PSEN2 (preszenilin 2) fehérjék bizonyos mutációi. A legveszélyesebb a PSEN1, ami gyakran igen fiatal korban jelentkező és gyors lefolyású Alzheimer-kórhoz vezet.

Életmód eredetű kockázati tényezők

Szív-érrendszeri kockázat

Ugyanazok a tényezők, amelyek a szívbetegség kockázatát növelik, növelik az Alzheimer-kór kialakulásának valószínűségét is, mivel rontják az agyi vérkeringést. Ide tartozik például a magas vérnyomás és a magas koleszterinszint, továbbá a nem megfelelően kezelt cukorbetegség. Rizikónövelő tényező a mozgásszegény életmód, az egészségtelen táplálkozás, a dohányzás és a túlzott alkoholfogyasztás, ezek ugyancsak károsan hatnak a keringési rendszerre és az agy vérellátására. Ezek a tényezők a demencia leggyakoribb két, gyakran együttesen jelentkező típusára, a vaszkuláris demenciára és az Alzheimer-kórra is hatnak.

Szellemi tevékenység

Nem elég a testet edzeni, fontos, hogy az agyunkat is folyamatosan kondicionáljuk. Egyes vizsgálatok szerint a szellemileg egész életükben aktív emberek kisebb eséllyel betegednek meg. Kutatók feltételezik, hogy minél többet használja valaki az agyát, annál több szinapszis (idegsejtek közötti kapcsolat, amelyben információátadás történik neurotranszmitterek segítségével) alakul ki, ami nagyobb tartalékot jelent az egyén számára a kor előrehaladtával (van miből veszíteni).

A szellemi tevékenység és mentális aktivitás körébe több tényező tartozhat:

• Végzettség: vizsgálati eredmények szerint minél alacsonyabb valakinek a képzettsége, annál nagyobb az Alzheimer-kór kialakulásának kockázata.
• Élethosszig tartó agytorna: tanulás, olvasás, fejtörők, idegen nyelv, szellemi játékok és munkavégzés.
• Társas kapcsolatok: a szociálisan aktív emberek, házasságban élők, családi kapcsolataikat ápoló személyek kockázata alacsonyabb, mint a magányosan élő személyeké. A fiatalkoruk óta egyedülállók körében különösen gyakori a betegség.

Toxikus hatások

Korábbi elméletek szerint bizonyos elemeknek (különösen fémeknek) kitett embernél könnyebben alakul ki Alzheimer-kór. Felmerült az alumínium, a réz és a vas is lehetséges veszélyeztető tényezőként, mert az Alzheimer-kóros embereknek az agyában fokozott lerakódást mutattak ki ezekből a fémekből.

A lerakódás azonban nincs közvetlen összefüggésben a szervezetbe jutott alumínium, réz, vas vagy más elemek mennyiségével. Léteznek olyan anyagcserebetegségek, amelyekben a rendellenes lerakódás több szerv - egyebek között az agy - károsodását okozza, már mérsékelt bevitel esetén is. A valódi ok tehát az anyagcserebetegségek szervkárosító hatása, az egyébként egészséges személyeknél pedig ezen anyagok bevitele nem növeli az Alzheimer-kór rizikóját.

Fejsérülés, egyes agyi kórképek

A fej súlyos traumája rizikófaktora lehet az Alzheimer-kórnak. Ide tartozhat a hosszabb eszméletvesztéssel kísért agyrázkódás, vagy rendszeres rázkódással járó behatások (például bokszolóknál). E kapcsolatot nem minden vizsgálat igazolta, és a hajlam fokozódása ellenére a fejsérülést elszenvedők többségét nem fenyegeti a korai demencia.

A neurodegeneratív folyamatokat, azaz az agyi hálózatok leépülését felgyorsíthatja az oxigénellátást akadályozó esemény (pl. poszt-stroke demencia) vagy a központi idegrendszeri gyulladás (agyvelőnyulladás). Számos krónikus vírusfertőzés (HSV, HIV) oki szerepét is vizsgálták kutatók: az eddigi eredmények szerint a kórokozóknak nincs meghatározó szerepük az Alzheimer-kór előfordulásában, legfeljebb a gyulladásos folyamatokon keresztül közvetve, más tényezőkkel együtt növelhetik kis mértékben a rizikót. A SARS-CoV-2 neurológiai tünetei az eddigi eredmények szerint átmenetiek.

Depresszió, pszichiátriai és neurológiai kórképek

A tartósan fennálló depresszió és más pszichiátriai betegségek ugyancsak fokozott kockázatot jelentenek. A kutatások jelenleg is zajlanak, de valószínűleg a bipoláris zavar, a skizofrénia, a poszttraumás stressz szindróma is rizikónövelő tényező. Ezen betegségek legtöbbször beszűkítik a betegek társas kapcsolatait és érdeklődését, de valószínűleg közvetlenül is károsítják az agyi struktúrákat.

Krónikus alvászavarok

Az elegendő mennyiségű és megfelelő minőségű alvás elengedhetetlen az agy egészségéhez. Alvás közben, elsősorban a mélyalvás szakaszában működik a leghatékonyabban az agyi idegsejteket károsító beta-amyloid fehérjék "eltakarítása", ezért a krónikus alvászavarok (pl. inszomnia) felgyorsítják a központi idegrendszer leépülését okozó folyamatokat.

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Dr. Zsuga Judit, neurológus, klinikai farmakológus