Mit tehet a család szellemi leépülés esetén? A pszichiáter válaszol

A hozzátartozók sokszor elsőként figyelnek fel a demencia első jeleire idős családtagjuknál, ilyenkor rengeteg felmerülő kéréssel és megoldandó problémával szembesülnek. Válogatás a WEBBeteg Orvos válaszol rovatának kérdéseiből.

Mitől lehet feledékeny?

"Édesanyám (56 éves) állandóan elfelejti, hogy mit hova rak, és hogy egyáltalán volt-e a kezében, amit keresünk. Rákérdez 5 perce elhangzó dolgokra is. Az ő anyukájának ugyanilyen gondjai voltak, halála előtt pedig már a lányát sem ismerte fel. Bár igaz, hogy nagyon stresszes életet él."

Jelen esetben nemcsak a stressz okozza a tüneteket, hanem valószínűleg családon belül halmozódik a betegség, vagyis valamilyen szervi elváltozás állhat a háttérben. A leírt tapasztalatok alapján akár az Alzheimer-kór korai változata is elképzelhető, de biztosat csak kivizsgálás után lehet mondani.

Feltétlenül javasolt felkeresni a szakorvost, neurológust vagy pszichiátert, hogy diagnosztizálást követően a betegnek felírják a megfelelő gyógyszereket, amelyek lassítják a demenciával járó folyamatokat. A betegséget megállítani vagy visszafordítani nem lehet, de minél korábban kezdik el a kezelést, annál tovább megőrizhető a szellemi frissesség.

Természetesen a stressz csökkentése és a rendszeres napirend bevezetése is javíthat az állapoton, ez fontos szervi elváltozás és gyógyszeres kezelés mellett is.

Mit tehetünk, ha elutasítja a segítséget?

"Édesanyám 81 éves, rendszeresen nem találja az általa elrakott dolgait, tolvajra gyanakodik, illetve nem ismeri fel a saját ruháit. Egyedül él, és minden segítségnyújtást elutasít; mit tehetünk ilyen esetben?"

A következő lépések megtételéhez mindenképp pszichiátriai szakvéleményt kell kérni. Ha a beteg ellenállást tanúsít, nem akar orvosi vizsgálatot, érdemes valamilyen őt is zavaró, kisebb egészségügyi probléma ürügyén együttműködésre bírni. A szakrendelésen - a diagnózis felállítása után - általában gyógyszereket javasolnak, amelyek ha javítani nem is mindig tudják a páciens állapotát, de lassítják a további tünetek kialakulását.

A betegség óriási felelősséget ró a közeli hozzátartozókra, és fel kell készülni a demens hozzátartozó állapotának folyamatos romlására. Hosszú távon mindenképp megoldást kell találni a beteg ellátására. Nem hagyható egyedül, vagyis valakinek vállalnia kell az állandó felügyeletét. Ez lehet egy családtag, de az anyagi tényezők függvényében felfogadható szakképzet ápolószemélyzet is. Alternatívát jelenthet a páciens bentlakásos otthonban való elhelyezése, amelyhez - az eljárás időigénye miatt - a szükséges lépéseket érdemes minél korábban megtenni.

Mivel lehet enyhíteni a szellemi leépülés tüneteit?

A szellemi hanyatlás hátterében sokféle tényező állhat, megfelelő kezeléssel a tapasztalatok szerint csökkenthetők a panaszok, és lassítható a leépülés. Alzheimer-kór esetén a pszichiáter felírhat kolineszteráz-gátló szereket. Ezek növelik az acetil-kolin mennyiségét a szervezetben, ami egy agyi hírvivő molekula. Ha a probléma érszűkület miatt alakul ki (vaszkuláris demencia), az orvos értágító és agyi keringést javító gyógyszereket javasolhat. Sok beteg pozitívan nyilatkozott ezekről a szedésük után.

Nem csak gyógyszerekkel lehet segíteni a demens betegeken. A napirend bevezetése, az állandóság, illetve a váratlan események lehetőség szerinti elkerülése mind megkönnyítik a páciens életét.

• A környezetében fényképeket és olyan emlékeztetőket érdemes elhelyezni, amelyekhez érzelmi szállal kötődik.
• Ajánlott mellőzni az új programok szervezését, valamint az otthon elhagyását, mert ezek csak felizgatják és zavarttá teszik a beteget.
• Nem szabad több választási lehetőséget felkínálni neki, mert a betegségből eredő döntésképtelenség szorongást és ingerlékenységet okoz.

A hozzátartozók részéről a legfontosabb segítség a türelem.

További tanácsok

• Útmutató demens betegek viselkedésbeli változásaihoz
• Hogyan befolyásolja egy család életét a demens beteg?
• Demencia: otthoni ápolás vagy intézményben történő elhelyezés?

WEBBeteg
Szerző: Dr. Veress Dóra, pszichiáter