Hólyagfájdalom szindróma - Tünetek, okok és kivizsgálás

Az interstitialis cystitis - más néven hólyagfájdalom szindróma vagy fájdalmas hólyag szindróma - egy komplex, krónikus fájdalomszindróma, melyet a kellemetlen hólyagnyomás, hólyagfájdalom és az enyhétől az erősig terjedő medencei fájdalom kombinációja jellemez. Noha a betegség a férfiaknál és gyerekeknél is előfordulhat, az érintettek többsége nő, és hosszú távú, negatív hatással van az életminőségre.

Korábban egy nehezen körülhatárolható húgyhólyagbetegségként tekintettek az interstitialis cystitisre (IC/BPS), napjainkban már komplex fájdalomszindrómaként tekintünk rá, amelyben a hólyag, a kismedencei idegrendszer, az izomzat, az immunológiai folyamatok és a központi fájdalomfeldolgozás egyaránt szerepet játszhat. Sok esetben nincs klasszikus gyulladásos eltérés a hólyagban, a betegek jelentős részének teljesen normális lehet a hólyagtükrözése is.

A betegség tüneteinek súlyossága változik, egyesek tapasztalhatnak javuló időszakokat is. Bár manapság nem létezik olyan kezelési eljárás, mely megbízhatóan megszünteti az interstitialis cystitist, különféle gyógyszerek és egyéb terápiák enyhíthetik a panaszokat és javíthatják az életminőséget.

A hólyagfájdalom szindróma tünetei

Az interstitialis cystitis tünetei egyénenként változnak, de az idő múlásával, illetve allergia, menstruációs ciklus, szexuális aktivitás, stressz hatására is változhatnak. A betegség leggyakoribb tünetei a következők:

• Tartós, sürgető vizelési inger. A panaszok tipikusan a hólyag telődésével fokozódnak, vizelés után pedig átmenetileg enyhülhetnek. Ez fontos elkülönítő jel lehet például a túlműködő hólyag (hiperaktív hólyag) kórképpel szemben.
• Gyakori vizelés, gyakran kis mennyiségben, de az egész nap folyamán, sőt éjjel is. Súlyos esetben akár naponta 60-szor is vizelhet a beteg.
• Medencetáji fájdalom, vagy a hüvely és végbélnyílás közötti terület (gáttájék) fájdalma nők esetében, a herezacskó és végbélnyílás fájdalma férfiaknál.
• Kismedencei fájdalom szexuális együttlét során, illetve férfiaknál fájdalmas ejakuláció.
• Krónikus kismedencei fájdalom.
• Gyakran társul más krónikus fájdalomszindrómákkal, például irritábilis bél szindrómával, vulvodyniával, endometriózissal, fibromyalgiával vagy krónikus fáradtság szindrómával.

Egyesek csak a fájdalmat érzékelik, míg olyanok is vannak, akiknél a betegséget csak a gyakori, sürgető vizelési inger jelzi. A legtöbb betegnél azonban a fájdalom és a vizelési kényszer együttesen jelen van.

Noha a tünetek nagyon hasonlítanak a krónikus húgyúti fertőzés tüneteihez, a hólyagfájdalom szindrómában szenvedők vizeletében általában nincs baktérium. Ugyanakkor a tünetek súlyosbodhatnak, ha a hólyagfájdalom szindrómában szenvedő beteg húgyúti fertőzést is kap.

A tünetek hullámzó jellege szintén fontos. Sok beteg számol be úgynevezett flare-ekről, amikor a panaszok hirtelen rosszabbodnak. Ezeket kiválthatja stressz, menstruáció, szexuális együttlét, fertőzés, bizonyos ételek vagy akár hosszabb ülés is. A modern betegbeszámolók alapján különösen gyakori trigger a koffein, az alkohol, a csípős ételek, a citrusfélék és bizonyos mesterséges édesítőszerek.

A hólyagfájdalom szindróma okai

Az interstitialis cystitis valószínűleg nem egyetlen okból kialakuló betegség, hanem több, egymással összefonódó kórélettani folyamat eredménye. Ez magyarázza azt is, hogy a betegek tünetei és a kezelésekre adott reakciói nagyon eltérőek lehetnek.

A felnőtteknél a hólyag addig tágul, míg tele nem lesz, majd ezt követően, a kismedencei idegek segítségével jelzi az agynak, hogy eljött az ürítés ideje. Ez teremti meg a vizelési ingert a legtöbb embernél. Az interstitialis cystitisben szenvedőknél ezek a jelek valamiképpen összecserélődnek, így a beteg gyakrabban érzi a vizelési ingert, és gyakrabban ürít, de kevesebbet.

Az is valószínű, hogy a hólyagfájdalom szindrómában szenvedő betegeknél sérült a hólyag belső védőhámja, emiatt a vizelet káliumtartalma és más irritáló komponensei fokozottan ingerelhetik a hólyagfal idegeit.

Nemcsak a hólyag, hanem az egész fájdalomfeldolgozó rendszer fokozott érzékenysége állhat fenn. Ezt centrális szenzitizációnak nevezik. Ilyenkor az idegrendszer „felerősíti” az egyébként enyhébb ingereket is, ezért a hólyag normális telődése is fájdalmasnak érződhet. Ez magyarázhatja azt is, hogy miért társul gyakran más krónikus fájdalomszindrómákkal.

Feltételezhető, hogy az interstitialis cystitis kialakulásához hozzájárulnak bizonyos autoimmun reakciók, örökletes tényezők, fertőzések és allergiák is. Bár klasszikus bakteriális fertőzés rendszerint nincs jelen, egyes betegek hólyagfalában fokozott gyulladásos aktivitás, hízósejt-felszaporodás és gyulladásos mediátorok emelkedett szintje mutatható ki. A hízósejtek hisztamint és más gyulladásos anyagokat szabadíthatnak fel, amelyek hozzájárulhatnak a fájdalomhoz és a hólyag fokozott érzékenységéhez. Emiatt egyes betegek tünetei allergiás betegségekkel vagy autoimmun kórképekkel is összefügghetnek.

Sok betegben kimutatható a medencefenék izmainak krónikus feszülése, triggerpontjai és koordinációs zavara. A fájdalom és az izomfeszülés gyakran önfenntartó körként működik: a fájdalom reflexes izomfeszülést okoz, a feszes izmok pedig tovább fokozzák a fájdalmat és a vizelési panaszokat. Ez ma már a betegség egyik legfontosabb fenntartó tényezőjének számít.

A hormonális tényezők szerepét is egyre gyakrabban vizsgálják. A betegség nőkben lényegesen gyakoribb, és sok beteg menstruáció előtt vagy alatt tapasztal tünetrosszabbodást. Ez felveti az ösztrogén és más hormonális mechanizmusok lehetséges szerepét.

Kockázati tényezők

A betegséghez kapcsolódó leggyakoribb kockázati tényezők az alábbiak:

• Nem – A nőknél sokkal gyakrabban diagnosztizálják az interstitialis cystitist, mint férfiaknál vagy gyerekeknél. A férfiak is tapasztalhatnak olyan tüneteket, melyek hasonlítanak a hólyagfájdalom szindróma tüneteire, de azokat leggyakrabban prosztatagyulladás okozza.
• Életkor – A betegség leggyakrabban a 30-as és 40-es életéveikben járókat sújtja.
• Krónikus betegségek – Az interstitialis cystitis gyakran társul más krónikus betegségekhez, mint például irritábilis bél szindróma, fibromyalgia.

A hólyagfájdalom szindróma szövődményei

Az interstitialis cystitis számos szövődményt okozhat, ezek közül a leggyakoribbak a következők:

• Csökkent hólyagkapacitás – A betegség okozhatja a húgyhólyag falának megvastagodását, ezáltal csökken a hólyag kapacitása, kevesebb vizeletet tud tárolni.
• Alacsonyabb életminőség – A gyakori vizelési inger és az állandó fájdalom zavarhatják a társasági életben, munkában és egyéb hétköznapi tevékenységekben.
• Párkapcsolati problémák – A gyakori vizelés és fájdalom kihat a párkapcsolatra, és a szexuális intimitásra is negatívan hat. Lényeges, hogy a beteg partnere megértő legyen. Fontos, hogy a beteg képes legyen megbeszélni a problémát párjával, és közösen próbálják megoldani, – amennyiben szükséges – terapeuta segítségével. Megfelelő kezeléssel a nők szexuális fájdalma orvosolható, azonban a férfiak esetében néhány fájdalomcsillapító alkalmazása erekciós zavarokat okozhat.
• Érzelmi problémák – A krónikus fájdalom és a megszakított alvás mind a betegség velejárói, melyek érzelmi stresszt okozhatnak és depresszióhoz vezethetnek. Ugyanakkor a depresszió és a szorongás rontják a betegség tüneteit.
• Szociális elszigetelődés – Az interstitialis cystitis társas kapcsolatokra gyakorolt kedvezőtlen hatásait nem szabad alábecsülni, mert a beteget a normálistól teljesen eltérő életstílusra kényszerítheti. A túl sűrű vizelési kényszer megnehezítheti számára a színházba vagy moziba járást, de előfordulhat, hogy még a parkban sem tud zavartalanul sétálgatni. Felhagyhat a baráti találkozókkal, előbb-utóbb lehetséges, hogy már a családját sem látogatja. Sokan, ha nem biztosak benne, hogy képesek útközben illemhelyet találni, félnek elhagyni otthonukat, ezért inkább nem mennek sehova. Számos olyan beteg van, aki szinte soha nem mozdul ki otthonról.
• Megnehezítheti a munkavégzést – A gyakori vizelési kényszer megnehezíti a folyamatos munkavégzést, és előfordulhat, hogy a beteg kénytelen olyan munkahelyet keresni, ahol lehetősége van rendszeresen elérni a mosdót. Néhány munkakört lehetetlen ellátni úgy, hogy valaki folyton a vécére rohangál.

Felkészülés az orvosi vizsgálatra

Orvos valószínűleg kéri, a vizsgálat előtt pár nappal vezessen naplót arról, hogy milyen gyakran és mennyi vizeletet ürít, illetve mennyi folyadékot fogyaszt. Írja le az összes tünetet, amit tapasztal, még azokat is, melyekről úgy gondolja, nincs köze a betegségéhez!

Készítsen egy listát a szedett vitaminokról és táplálékkiegészítőkről, sok táplálékkiegészítő tartalmazhat olyan összetevőket, melyek irritálhatják a húgyúti szerveket.

Készítsen egy listát azokról a kérdésekről, melyeket fel szeretne tenni az orvosának. Legyen Önnél jegyzetfüzet és toll, hogy lejegyezhesse a hasznos információkat.

Vizsgálatok és diagnózis

Az interstitialis cystitist nehéz azonosítani, mivel a tünetei nagyon hasonlítanak más betegségek tüneteihez. A diagnózis lényege, hogy legalább 6 hete fennálló hólyaghoz köthető fájdalom vagy nyomásérzés áll fenn, negatív vizelettenyésztés mellett, más magyarázó ok nélkül.

Mivel a gyakori vizelési ingernek és az alhasi fájdalomnak számos oka lehet, a kezelőorvosnak ki kell zárnia az olyan betegségeket, mint a húgyúti fertőzések, a vesekő, a húgyhólyagrák, a különböző szexuális úton terjedő betegségek, az endometriózis, a hüvelyi fertőzés vagy prosztatagyulladás.

Az interstitialis cystitis diagnosztizálására alkalmazott vizsgálatok a következők lehetnek:

• Anamnézis: a modern kivizsgálás első lépése a részletes kórtörténet. Ma már külön hangsúlyt kap a fájdalom jellege, lokalizációja, a hólyag telődésével való kapcsolata, az étkezési triggerfaktorok és az életminőség romlása. Fontos az is, hogy a tünetek mennyire befolyásolják az alvást, a szexualitást és a pszichés állapotot.
• Teljes kismedencei vizsgálat, mely során az orvos megvizsgálja a külső nemi szerveket, a hüvelyt és méhnyakat, valamint kitapintja a belső kismedencei szerveket. Esetlegesen a végbélnyílás és végbél vizsgálatára is sor kerülhet.
• Vizeletvizsgálat, mely során húgyúti fertőzésre utaló jeleket keresnek. Ismételten negatív vizelettenyésztés ellenére fennálló „visszatérő hólyaghurut-szerű” tünetek felvethetik az IC/BPS lehetőségét. Sok beteg évekig visszatérő húgyúti fertőzés diagnózissal és ismételt antibiotikumkezelésekkel él, miközben a tenyésztések negatívak maradnak.
• Kálium-érzékenységi vizsgálat, mely során az orvos egyszerre alkalmaz a hólyagban vizet és kálium-kloridot. Ezután megkéri, hogy egy 0-5-ös skálán jellemezze a fájdalmat és vizelési ingert, amit érez. Ha több fájdalmat vagy erősebb vizelési ingert érez a kálium alkalmazása után, akkor Önnek interstitialis cystitise van. Normális hólyag esetében nem érez különbséget a két anyag használatakor.
• Hólyagtükrözés (cisztoszkópia), melyet az egyéb, hólyagfájdalommal járó betegségek kizárására használnak. A cisztoszkópia során egy apró kamerával ellátott cső (cisztoszkóp) segítségével vizsgálják meg a hólyagot. Az orvos folyadékkal (steril vízzel vagy sóoldattal) tölti fel a húgyhólyagot, így az orvos alaposan meg tudja vizsgálni a hólyagot, illetve annak kapacitását is. Ezt az eljárást általában érzéstelenítéssel végzik. Nem szükséges minden esetben rutin hólyagtükrözés, elsősorban akkor javasolt, ha bizonytalan a diagnózis, haematuria áll fenn, daganat vagy hólyagkő merül fel, illetve ha Hunner-laesio gyanúja áll fenn.
• Biopszia, mely a cisztoszkópia során történik. Ilyenkor az orvos a hólyagból, vagy húgycsőből apró szövetmintát (biopsziát) vesz, melyet mikroszkóp alatt tud megvizsgálni. Ennek célja a húgyhólyagrák, illetve egyéb ritka hólyagbetegségek kizárása.

Tovább A hólyagfájdalom szindróma kezelése

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Cs. K., fordító; Mayo Clinic
Aktualizálta: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász