A húgyhólyagrák tünetei, kezelése és kilátások

A húgyhólyagrák elsősorban a 60-70 éves korcsoport betegsége, ritkán fiatalabb korban is jelentkezhet. A hólyagtumorok a felnőttkori rosszindulatú daganatok 2-3 százalékát adják.

Milyen tényezők növelik a húgyhólyagrák kialakulásának kockázatát?

A kutatók viszonylag kis jelentőséget tulajdonítanak az öröklött, genetikai tényezőknek, inkább a külső káros hatások összegződésének, s hosszú távú következményének tartják a húgyhólyagrákot.

Az öregedés tehát nem önmagában kockázati tényező, hanem a felszaporodó méreganyagok miatt. Ezek között különösen nagy szerepet tulajdonítanak a dohányfüstnek: a húgyhólyagrákok mintegy fele a jelenleg is aktív vagy egykoron dohányzó páciensekben alakul ki.

A dohányzás rákkeltő hatása hatványozottan nő a naponta elfogyasztott cigaretta mennyiségével és a dohányos évek számával. Tévhit az, hogy a dohányosok csak a tüdejüket károsítják: a dohányfüst több ezer összetevője, köztük a rákkeltő anyagok is bekerülnek a véráramba, s mivel a vizelettel választódnak ki, többek között a vese és a húgyhólyag nyálkahártyáját is roncsolják.

A húgyhólyagdaganatok mintegy negyedéért olyan ipari ártalmak tehetők felelőssé, mint egyes vegyipari alkotóelemek (anilinfestékek, benzidin, fenolszármazékok, aromás szénhidrogének, műanyagok, nitrátok, nitritek), az alumínium és szénbányászat ártalmai.

A veszélyeztetett munkakörökbe sorolják a kéményseprőket s az útépítőket is, előbbieket a koromszennyezés, utóbbiakat a kátrány és az aszfalt miatt, mindemellett a száraz vegytisztítást végzőknél is az átlagosnál nagyobb valószínűséggel jelenhet meg húgyhólyagrák, a szakirodalom a nyomdászokat és fodrászokat is megemlíti.

Egyes gyógyszerek hatóanyagai, valamint a hólyag egyes gyulladásos megbetegedései is fokozzák a veszélyeztetettséget. Többször felmerült ugyan károsító hatásuk, ám máig vitatott, hogy a túlzott koffein- vagy szacharinfogyasztás milyen hatással lehet a húgyhólyagra.

Milyen tünetek utalhatnak húgyhólyagrákra?

A betegség a kezdeti stádiumban teljesen tünetmentes. A mérsékelten előrehaladott stádiumú betegségben a vezető tünet a gyakori, fájdalmas vizelés, valamint a vérvizelés (haematuria). A gyakori vizelést a hólyagban növekvő, egyre nagyobb teret betöltő tumor okozza.

A véres vizelet mértéke és gyakorisága független a daganat stádiumától. A tünetek alapján a betegséget már viszonylag korai fázisában – a páciens jó általános állapotában, az áttétek kialakulása előtt – fel lehet ismerni.

A húgyhólyagrák diagnosztikája: hogyan fedezhető fel?

Húgyhólyagrákra nincs specifikus szűrővizsgálat.

Vizelési panaszok jelentkezése esetén nem szabad halogatni az orvoshoz fordulást. Célirányos vizsgálatokra van szükség, hogy kiderülhessen, mi áll a probléma hátterében. A panaszokat nemcsak daganat okozhatja: kiválthatja valamilyen fertőzés, gyulladás, prosztata- vagy vesebetegség is.

A tünetek előfordulásakor ezért átfogó urológiai vizsgálatokat végeznek. A férfiaknál ez kiterjed a prosztata végbélen át történő (rektális digitális) tapintásos vizsgálatára, nőknél egy kiterjedt nőgyógyászati vizsgálatra.

Panaszok jelentkezése esetén az ultrahang mellett több speciális vizsgálat is indokolttá válhat:

Intravénás urographia: A vérereken keresztül kontrasztanyagot juttatnak a szervezetbe, amely révén a röntgenfelvételeken a vesék, a vizelettároló és -elvezető rendszer szervei jól láthatóvá válnak.

Cytoscopia, hólyagtükrözés: A húgycsövön keresztül egy vékony, száloptikás eszközt vezetnek be a húgyhólyagba. Ezzel kettős eredményt érnek el: egyrészt az orvos tüzetesen képes megszemlélni a hólyag falát, másrészt a csövön keresztül egyúttal mintát is tud venni a szövetekből, azaz biopsziát végez. Amennyiben ez pozitív eredményt hoz, azaz a laboratóriumban a szövetekben kimutatják a rákos sejteket, újabb vizsgálatok válnak szükségessé, hogy kiderüljön a daganat stádiuma és kiterjedtsége.

Cystographia: a húgyhólyagot hólyagkatéteren át feltöltik kontrasztanyaggal, majd felvételeket készítenek a szervről.

A húgyhólyagrák típusai

A húgyhólyag daganatainak döntő többsége - 95-98 százaléka - hám eredetű, az azon felüli esetek a kötőszövetből származnak.

A hám eredetű tumorok kilenctizede átmeneti sejtes carcinoma. A laphámrák és az adenocarcinoma előfordulása tíz százalékban mutatható ki, az előbbinél sajnos mindkettőnek rosszabb a túlélési valószínűsége. A rák a hólyag bármelyik részén megjelenhet, ám leggyakrabban a húgyvezetékek közelében vagy az oldalfalon helyezkedik el, ugyan kisebb hányadban, de kialakulhat többgócú tumor is.

A húgyhólyagrák kezelése

A betegség kezelése összetett. A korai stádiumú daganat kezelésében leggyakrabban sebészeti beavatkozást hajtanak végre, továbbá a hólyag közvetlen daganatgátló gyógyszeres (kemo- vagy immunterápia) kezelése is szóba jöhet.

Előrehaladottabb daganatoknál a sebészetet vagy a sugárkezeléssel egy időben végzett kemoterápiát szokták alkalmazni. Daganatburjánzás esetén indokolt lehet a húgyhólyag teljes eltávolítása (cystectomia).

Gyógyulási esélyek

A húgyhólyagrákos betegek teljes gyógyulásának valószínűsége a jelenlegi felismerési arányok mellett 40-50 százalék, ez ugyanakkor elég korai diagnózis esetén akár 95 százalékra is növekedhet. Konkrét eset tekintetében a gyógyulás valószínűsége függ attól, hogy a daganat melyik formája jelent meg a szervezetben, s a tumort milyen stádiumban sikerült felfedezni.

A felületes hólyagtumorok gyógyulási esélye – még az esetleges kiújulás (recidíva) esetén is – jónak mondható. A diagnóziskor a hólyagtumorok többségét még felületes állapotában kimutatják, ám az esetek mintegy negyedében már csak akkor, amikor a tumoros sejtek átszűrték a hólyag izomzatát is – utóbbi esetben jelentősen kisebb a gyógyulás esélye.

Sokkal rosszabb a helyzet, ha kiterjedt nyirokcsomóáttétek vagy távoli szervekben is észlelhető áttétek alakultak ki, ez esetben az átfogó daganatterápia (palliatív kezelés) esetén is hónapokban, esetleg 1-2 évben határozható meg az élet meghosszabbításának időtartama.

Tovább Tudnivalók a húgycsődaganatról

(A rakgyogyitas.hu cikke.)