• A krízist megélő emberek segélykiáltását komolyan kell vennünk!

        Szerző: WEBBeteg - Balogh Mária, újságíró

        Sokan tapasztalták már, hogy családtagjuk, barátjuk, munkatársuk élete olyan krízishelyzetbe jutott, amiből egyedül nem láttak kiutat, és a korábbi, stabilnak tűnő személyiségéhez képest megváltozott a viselkedése. A depressziós állapot felé sodródó, az adott élethelyzetét kilátástalannak tartó emberek egyre inkább elzárkóznak a külvilágtól, leépítik a baráti kapcsolataikat is. Saját börtönük foglyai lesznek hatalmasodó és megoldatlannak tűnő terheikkel.

        Hová forduljon az öngyilkosság gondolatát cipelő ember?

        - Lelki Elsősegély Szolgálat: 116-123 vagy 06 (80) 810-600 Ingyenesen hívható telefonszolgálat 0-24 óráig! E-mail: [email protected] Weboldal: https://sos116-123.hu/

         

        - Lelkisegély Szolgálat: 06 (80) 505-599 Ingyenesen hívható szolgálat!

        - Csellengők Segélyvonala: 06 (80) 205-520 Éjjel-nappal ingyen hívható!

        Mások kevesebbet beszélgetnek szeretteikkel. Elrévedezve, szinte kívülállóként élnek otthonukban, noha próbálnak parányi életigenlést mutatni. Súlyos problémáikat azonban nem képesek egyensúlyban tartani. Szorongva vegetálnak, nyugtatót szednek, míg mások az alkoholtól remélnek csöppnyi feszültségoldást. Úgy érzik, akkora a teher súlya, amit nem bírnak tovább cipelni. A megfelelési és teljesítménykényszer a munkahelyen, vagy a munka elvesztése feletti erős aggodalom, a lét- és családfenntartás ellehetetlenülésének réme napról napra egyre jobban aggasztja, majd inaktívvá, fásulttá teszi az öngyilkosság gondolatával viaskodó embereket. Köztük is többen vannak a férfiak és az egyedülálló nők, valamint a gyengébb idegzetű fiatalok. Gyakorta genetikai öröklődés, hasonló családi cselekmény is megfigyelhető az öngyilkosságot elkövetők életeseményében.

        Hirdetés

        Minden bajban lévő ember leadja a figyelmeztető jelet a környezetében valakinek, valamilyen módon. Tipikus jelek, mondatok: „Majd megtudjátok, ha nem leszek, hogy nem a levegőbe beszéltem!” / „Nem bírom tovább a rám nehezedő terheket, azt hiszem, befejezem...”/ „Miért nem lehet egy kis időt egymás figyelmére szánni? Kiszállok!”/ „Mindenki megy a maga útján, az ajtót sem nyitjátok rám, mintha nem is léteznék!”/ „Mindenkinek jobb lesz, ha már nem leszek, ez így nem élet!”

        Mások egyszerűen és csendesen, pillanatnyi végső elesettségben, elkeseredettségben eltűnnek, nem adnak életjelet magukról. A közönyös környezetnek sajnos egyre ritkábban tűnik fel, hogy valaki hiányzik mellőlük. Majd a hatósági értesítés, egy búcsúlevél, és egy élettelen test, vagy a gyászjelentés adja hírül, hogy az illető komolyan gondolta, és jelezte is a problémát. Sajnos hiába.

        A segélykiáltó mondatokra kevés ember képes empátiával reagálni. Nem hisznek a bajba jutottnak. Talán ki is gúnyolják, gyávának bélyegzik segítségnyújtás helyett. Teher a környezet számára a problémás, elakadt családtaggal foglalkozni. Általánosítani persze nem szabad, hiszen sokan vallják: családot megtagadni, kinyújtott kezet elengedni, ellökni vétek. Bűn.

        Mások hetekig nem keresik szüleiket, gyermekeiket, idős hozzátartozóikat, mondván, majd szól, ha baja van. Ha szól is, az addig amúgy is közönyös, flegma hozzátartozó további „süketséggel és vaksággal” viszonyul a segtíséget kérőhöz. Lekezeli, megveti az általa gyengeségnek titulált prolémája miatt. Ez is személyiségfüggő. – magyarázza Dr. Katona Tünde pszichiáter, majd hozzáteszi: – Legtöbbször épp a családtagok azok, akik megszégyenítik a vergődő, önmagában viaskodó, elkeseredett embert, és megdorgálják, kioktatják vagy lehurrogják: „...már megint a süket szöveget hajtogatod, nemhogy összekapnád magad, unom már évek óta ezt hallgatni!”

        A mélyponton lévő ember, főként akkor, ha depresszió, szorongás, pánik gyötri, nem tudja egyedül „összekapni” magát. Ez a legnagyobb ostobaság, amit mondhatnak neki. Ezzel könnyű lerázni, és a felelősséget hárítani. A temetésen pedig áll a gyásznép, és a szemét törölgeti sajnálkozva a dermedt csendben. Egyszerre álságos és szomorú az a visszafordíthatatlan állapot.

        - Itt jut eszembe, hogy a segélykiáltást „leadó” emberek, akik forgatják az életük kioltásának gondolatát, gyakran kimondják: „Ne a koporsómnál sírjatok, most segítsetek!”

        - Ez így van. Számos, gyászt feldolgozó terápiára érkező páciens mondta már ugyanezt, amiért életre szóló bűntudatot cipelnek. Nem tudják feldolgozni, hogy elengedték a segélykiáltó szerettük kezét. Nem mindenki érez lelkifurdalást. Vannak olyan személyiségtípusú emberek, akik rezdüléstelen arccal, viselkedéssel élik úgy a napjaikat, hogy családtagjukat, valamelyik szülőt hagyták az öngyilkosságba menekülni, pedig tudták, hogy a poklok poklát járja. Akik hanyagul, felelőtlenül nem figyeltek a segélykiáltásra, azoktól a tragédia után sem érdemes valódi részvétet, együttérzést várni. Ha csak nem azt veszítik el egyszer, aki valamiért mégis nagyon fontos és szeretett személy volt számukra. Akkor viszont összeroppannak az őket ért trauma hatására. Sokuk, csak ezt követően látogat ki a korábban elhanyagolt, öngyilkosság során elhunyt hozzátartozó sírjához. Átértékelik a lét és a nemlét között lévő alapvető lényeget. Sajnos későn. A segélykiáltást muszáj meghallani bármennyire is túlhajszolt, gyakorta értéktorzult, és közönyösségbe menekülő világban élünk.

        Tények az öngyilkosságról

        - A világon évente átlagosan 1-1,5 millió ember lesz öngyilkos.

        - Az elmúlt öt évben hazánkban 20 százalékkal csökkent az öngyilkosságok száma. Ennek ellenére naponta átlagosan hatan végeznek magukkal.

        - Az öngyilkosságban elhunytak egyharmadának életük során legalább egyszer már volt sikertelen kísérlete.

        - Az így elhunyt emberek 50-60 százaléka a tette elkövetése előtti hónapokban felkeres egy szakembert. Többnyire a háziorvost vagy a pszichiátriai szakrendelést. Az az utolsó kapocs az életben maradáshoz. Mivel a gyógyulás időigényes folyamat, ne halogassa a szakember felkeresését, kárjen segítséget minél előbb!

        - A világon szinte mindenhol kora tavasszal és karácsony környékén követik el a legtöbb öngyilkosságot. Kategorizálni mégsem lehet, hiszen sajnos ez bármikor megtörténhet.

        - Az öngyilkosok kétharmada az első kísérletbe bele is hal.

        - A segítségkérés, vagyis a „cry for help” jelensége a szuiciditásnál az utolsó reménysugarat jelenti a halálba menekülő számára. Igyekeznek közölni tervüket a környezetükkel, így remélnek segítséget. A környezet azonban sokszor érzéketlen marad.

        - Mit értünk pontosan az öngyilkosság kifejezés alatt? 

        - Azt, amikor valaki egy adott pillanatban ki akarja oltani a saját életét, s azt egyszer meg is teszi, és meghal. Számtalan érzés játszódik le a mindenre elszánt, elkeseredett emberben, de ahhoz, hogy tettét végre is hajtsa, bizonyosan már korábban is „játszott” a halál gondolatával, és késztetést érzett arra, hogy véghez is vigye a szándékát. Maga a cselekedet pillanata nehezen meghatározható. Az elme akkori állapotának egy erős defektusa, amit nem egyszerű definiálni. A civilek még mostanság is egyszerűen csak „filmszakadásnak” nevezik a saját életét kioltó ember tettét.

        Két típusát különböztetjük meg annak függvényében, hogy mennyire drasztikus az elkövetés módja. A violens módszerrel elkövetett öngyilkosság az, amikor önkezével vet valaki véget az életének. Felakasztja magát, lőfegyvert használ, leveti magát egy magas épületről, vagy végzetesen felvágja az ereit és elvérzik. A másik módszer a nem violens öngyilkosság, amikor felkészül tettére, és megfelelő mennyiségű és hatású pirulát vesz be ahhoz, hogy meghaljon. Egyetlen példát sem említhetek az erre a célra használt gyógyszerekből!

        Vannak, akik a lassú öngyilkosságot választják, ami nem tudatosul az érintettekben, de a rendszeres, drasztikus alkoholizálás, melyre egyesek gyógyszert is bevesznek, majd később már a kevesebb mennyiségű alkohol is „szög a koporsóra”, vagy épp a meglévő súlyos, krónikus betegségre felírt tabletták elhanyagolása is egy út az elmúláshoz. A cukorbetegeknél pedig a szigorú és szükséges étrend tudatos elhagyása, az orvosi előírások megszegése mind a lassú, de szinte biztos halálhoz vezethet a vészes egészségrombolás miatt. Ezt inkább önsértő magatartásnak hívjuk, nem közvetlenül sorolható a tipikus öngyilkosság meghatározásához.

        Az öngyilkossággal kapcsolatos tévhitek

        - Tévhit, hogy azok, akik beszélnek a halálukról, az öngyilkosságról, nem fogják megtenni.

        - Tévhit, hogy aki öngyilkossággal kísérletezik, őrült és gyenge ember.

        - Tévhit, hogy ha valaki elhatározta, hogy megöli magát, szándékától az sem tántorítja el, ha jóra fordul a sorsa, és talpra áll pszichiátriai betegségéből, vagy az életében zajló krízisből.

        - Tévhit, hogy azok követnek el öngyilkosságot, akik gyávák segítséget kérni.

        -Tévhit, hogy az öngyilkosságba menekülő nem szereti a gyermekeit, a barátait.

        - Az előbb azt említette, hogy a férfiak gyakrabban követnek el öngyilkosságot, mint a nők. Mi lehet ennek az oka?

        - A halállal végződő öngyilkosságban a férfiak élen járnak, ami nagyon elkeserítő. A hölgyek sokáig kísérleteznek, meg is teszik az életük kioltására a kísérletet, de többnyire sokadik alkalommal végződik halállal. Az okokat nehéz megmagyarázni, minden eset más. A nők talán fel akarják hívni a figyelmet arra, hogy nagy bajban vannak, figyeljen valaki rájuk, de fájdalmat éreznek örökre elhagyni szeretteiket. Rettegnek a haláltól, aztán sokan mégis kioltják az életüket.

        A férfiak hiába „erősebbek”, ha eluralkodik a depresszió, a kilátástalanság az adott életszakaszukban, vagy visszatérően jelentkezik, biztosra akarnak menni, nem akarják, hogy később sajnálják őket, ha mégis túlélnék. Hazánkban egyébként 100 ezer főt tekintve 38-40 az öngyilkosságot elkövető férfiak arány, míg a nőké 10-12 fő. Szomorú, hogy 50-60 éves kor között közel 73 ember vet véget az életének a 100 ezer főből, míg 75-85 esztendős kor körül több mint kilencvenen. Magyarországon a vezető halálok az öngyilkosság, ezt követik a közlekedési balesetek, a vízbefulladások, vagy az erőszak áldozatai.

        - A genetikai háttér mellett milyen tényezők játszanak szerepet abban, ha valaki eljut a visszafordíthatatlan cselekedetig, és kioltja az életét?

        - A pszichiátria egyértelműen a kezeletlen depresszió elhatalmasodását tekinti az öngyilkosság legfőbb okának. Így hát, elsődleges kockázati tényezőnek tekinthető a pszichiátriai zavar, amit egyre többen az ellehetetlenült anyagi helyzetükkel, életminőségük, párkapcsolatuk romlásával, hanyatlásával, betegségük nagyságával arányosan mind nehezebben viselnek, ebből alakulhat ki a depresszió, mint első számú pszichiátriai tényező az öngyilkosság mögött. A segítségre szoruló emberek nem mindig ismerik fel a betegségüket, így nem mindenki fordul szakemberhez, vagyis ilyen jellegű segítséget nem vesznek igénybe. A család számára viszont hatalmas teher a kezeletlen depresszióban szenvedő hozzátartozó. Előfordulhat, hogy még a kezelt depressziós beteggel is nagyon nehéznek tartják a közös életet. Mindenki a saját problémájára fókuszál, így a pszichiátriai problémával küszködő ember, még ha nem is súlyos az állapota, terhet jelent sajnos. A pszichiátriai zavarok sorában említem a szenvedélybetegségeket, melyeket szintén nagyon nehezen tolerál a család, továbbá a szkizofréniát, és az adott famíliában korábban már előforduló öngyilkossági kísérletet, vagy a halállal végződő esetet. Gyakorta előfordul, hogy a családban bekövetkezett öngyilkosságot nem tudja valaki feldolgozni, és ezért vet véget az életének. Nevezhetjük ezt bűntudatnak, de az örökletesség semmiképpen nem zárható ki.

        Ez is érdekelheti Depressziós beteg a családban - Hogyan segíthetnek a hozzátartozók?

        - Melyek azok az intő jelek, a kétségbeesett segélykiáltások mellett, amire fontos a környezetnek figyelmet fordítania a mentálisan, pszichésen bajba jutott emberek esetében?

        - Résen kell lenni, ha azt érezzük, hogy a rokonunknak, a barátunknak, a jó szomszédunknak, a munkatársunknak fokozatosan megváltozik a viselkedése. Többen azt vallják, hogy az öngyilkosság nem döntés kérdése, hanem egy küzdelmes, fájdalmas, traumákkal teli időszaknak az összessége, ami felemészti a maradék erőforrásokat, amikor minden út zsákutcának tűnik. Ne egy őrültet, egy rossz embert keressünk, de legyünk résen, ha a bajbajutott nem birkózik meg halmozott fájdalmával, negatív gondolatával, vagy épp halmozódó anyagi, lelki terhével. Erre mindig tesznek utalást, ahogy ezt korábban mondtam. Ha az agy megtelt csupa negatív gondolattal, az evésre sem figyel a szenvedő ember, vagy épp evésbe fojtja a kínokat, elnyomja ahelyett, hogy beszélne azokról, vagy szakemberhez fordulna.

        A szomorúak, lehangoltak, szétszórt figyelműek, a túl ingerlékenyek, mogorvák, vagy épp örökké alvásba menekülők, netán az álmatlansággal küszködők, a pánikrohamokat rendszeresen megélők, a túlzottan szorongók, a magukba zárkózók, a társaságot kerülők egyre látványosabban izolálják magukat, s egyszer csak olyan apátiába esnek, amiből egyedül nem tudnak talpra állni, „padlóra kerülnek”.

        Intő jel, ha többször szóba hozzák a halál gondolatát, ha eljátszanak a gondolattal, hogy miként „szállnának ki” a reménytelenségből, ha megtervezik a saját halálukat. Az pedig egyenesen azonnali segítségért kiált, ha arról mesélnek, milyen temetést kívánnak maguknak, vagy megadják, sőt, le is írják a bankszámlájuk kártyájának a PIN-kódját, telefonjuk PIN-kódját, közösségi oldalnak a jelszavát, adósságaikról adnak hírt, vagy épp az életbiztosítási kötvényüket jól látható helyen hagyják. Lehet, hogy nem beszélnek róla, csak cselekszenek, mielőtt véget vetnek az életüknek. Nem mindenki hagy búcsúlevelet.

        - Ha elzárkóznak, és lemorzsolódnak a barátok, a családtagok pedig kényelmesen távol maradnak, miként ismerhető fel a segélykiáltásuk?

        - A levertség, az életuntság szembetűnő, vagy épp a tartós távolmaradás, hallgatás, a kommunikáció megszakítása, még akkor is, ha olykor egy-egy pillanatra a derű is megcsillan a szenvedő ember szemében. Ha belecsúszott a depresszióba, akkor a derű nem tartós állapot. A markáns érzelmi szenvedés, a kilátástalanság érzése lassan, de biztosan a maradék energiájukat is elvonja. Ez is jól érzékelhető a közvetlen környezetben élők számára, ha csak szándékosan nem akarnak erről nem tudomást venni. Ha igazán segíteni akarunk a másikon, érdeklődjünk felőle, főként akkor, ha tudjuk, hogy több krízist is megélt már. Beszélgessünk vele, hívjuk fel telefonon, írjunk érdeklődő üzenetet, de ne oktassuk ki, ne kezeljük le, és lehetőség szerint mutassuk meg azt az utat, ahogyan eljuthat a szakemberhez, a pszichiáterhez. A depresszió gyógyítható.

        Idézet Pál Ferenc (Pál Feri), római katolikus pap, mentálhigiénés szakembertől:

        „Viktor Emil Frankl a lágerben azt tapasztalta, hogy azok tudtak életben maradni, akiknek a számára egészen egyértelmű volt, hogy az életnek még Auschwitzban is van értelme. Akik elveszítették ezt a meggyőződésüket, nagyon gyorsan legyöngültek és meghaltak. A Frankl által kidolgozott logoterápia kulcsa tulajdonképpen ez a mondat lett: - Az emberi életnek feltétel nélkül van értelme. Nemcsak akkor, ha valaki fiatal, hanem akkor is, ha öreg. Nemcsak akkor, ha egészséges, hanem akkor is, ha beteg. Nemcsak akkor, ha sikeres, hanem akkor is, ha kudarcos. Mindig, feltétel nélkül. A nagy kérdés tehát nem az, hogy van-e értelme az életünknek, hanem az, hogy hol találhatjuk meg, és mit kell tennünk azért, hogy ez a tény világos és tapasztalható legyen számunkra."

        Pál Feri és a pálferis közösség weboldala (többek között hanganyagokkal, videókkal) erre a linkre kattintva érhető el: palferi.hu

        „Az élet olyan nagy ajándék, hogy bűn belefáradni. Mindennap erre kell gondolni.” (Márai Sándor)

        A koronavírus-világjárvány és az öngyilkossági kísérlet

        Az amerikai járványügyi központ (CDC) közleménye bejárta a világsajtót, mely arra figyelmeztet, hogy a COVID-19-világjárvány okán sokkal több ember forgatja a fejében élete kioltásának gondolatát a világon, mint a járvány előtt.

        Ezzel párhuzamosan megnőtt a nyugtatók, az altatók, a drogok, a dohányzás és az alkoholfogyasztás mértéke. A felfoghatatlannak tűnő, és hatalmas áldozatokat követelő COVID-19-világjárvány sok embert egy beszűkült, zártabb világba kényszerít, ami növeli a szorongást, a félelmet, a pánikot, fokozza a stresszt, s ezzel együtt csökken a tolerancia és a pozitív életszemlélet képessége. A CDC tájékoztatása szerint az amerikai felnőttek mentális egészsége több mint 40 százalékkal romlott a pandémiát megelőző időszakhoz képest.

        Az öngyilkos gondolatok és az öngyilkosság-elkövetések száma idén júniusban kifejezett emelkedést mutatott szerte a világban, akárcsak a válásoké, és a munkahelyek elvesztésével együtt járó létbizonytalanság okozta depressziós kórképeké.

        Dr. David A. Merill pszichiáter tanulmánya szerint az öngyilkosságon való töprengésnek, gondolkodásnak két típusa van a koronavírus-világjárvány kirobbanása óta. Az aktív és a passzív viszonyulás. Az első azt jelenti, hogy az egyén arra gondol, hogy jobb lenne meghalni, így nem kellene tovább félelemben, szorongatott helyzetben élni. Ezt erősítik azok a hírek, amikor közismert emberek, politikusok, művészek, közvetlen családtagok esnek a vírus áldozatául. Ez arra világít rá a szorongó ember számára, hogy nincs kivétel, bárki belehalhat.

        A passzív állapot azt jelenti, hogy az öngyilkosság gondolatát fejükben forgatók már szinte pontos forgatókönyvet készítenek ahhoz, miként vessenek véget az életüknek. Ne feledjük, hogy ebben az esetben is, a koronavírus-járvány idején, az öngyilkosságra hajlamosak között a legnagyobb számban a különféle mentális betegségben szenvedő emberek és a súlyos depressziós zavarral együtt élők vannak. Pillanatnyi meggondolatlan, visszafordíthatatlan cselekedetre azonban ennél is többen hajlamosak.

        Ne feledjük! Figyeljünk és vigyázzunk egymásra és magunkra! Hiszen ma te vagy bajban, de holnap rám kerülhet a sor.

        Olvasson tovább!

        Forrás: WEBBeteg
        Balogh Mária, újságíró
        Szakértő: 
        Dr. Katona Tünde, pszichiáter

        Módosítva: 2020.11.02 13:03, Megjelenés: 2020.11.02 13:03
      • Cikkajánló

        Hüvelyfolyás terhesen?

        Hüvelyfolyás terhesen?

        Szponzorált tartalom

        Vegyük komolyan! A leendő anyukának a saját egészségére is fokozottan figyelnie kell! (x)

        Korai menopauza

        Korai menopauza

        Cs. K., fordító

        Mik a tünetei? Hogyan diagnosztizálják? Mire számíthat? Hogyan kezelhető?

        Az anyasebnek, az apasebnek gyógyulnia kell a stabil léthez

        Bizonyára sokan érezték már azt, hogy fiatalkorukban, majd a későbbiekben is képtelenek önálló életet élni, bennragadtak a szülők igényének kiszolgálásában, s bűntudatot éreznének, ha leválnának róluk. Sokan érzik azt, hogy egy anyát nem lehet magára hagyni, főként nem akkor, ha bajban van, ha beteg, ha kiszolgáltatott, magányos, lelkileg megerősítésre szorul. Nem szükséges ehhez fehér hajú, idős édesanyára gondolni.

        A krízist megélő emberek segélykiáltását komolyan kell vennünk!

        Sokan tapasztalták már, hogy családtagjuk, barátjuk, munkatársuk élete olyan krízishelyzetbe jutott, amiből egyedül nem láttak kiutat, és a korábbi, stabilnak tűnő személyiségéhez képest megváltozott a viselkedése. A depressziós állapot felé sodródó, az adott élethelyzetét kilátástalannak tartó emberek egyre inkább elzárkóznak a külvilágtól, leépítik a baráti kapcsolataikat is. Saját börtönük foglyai lesznek hatalmasodó és megoldatlannak tűnő terheikkel.

        Öngyilkosság - A sötétbe vivő út

        A pszichiátria egyik legproblematikusabb területe az öngyilkosság. Nem önálló betegség, mégis talán az egyetlen olyan pszichiátriai vonatkozású esemény, ami a beteg halálával végződhet.

        Öngyilkossági szerződés

        Az öngyilkosságnak ez a formája általában 2-3 embert érint, akik együtt, vagy külön helyszínen, de azonos időben halnak meg. A szerződő felek leggyakrabban házastársak, családtagok, szerelmi kapcsolatban élők, barátok, akik hasonló érzelmi problémákkal küzdenek.

        Öngyilkosság - Hogyan ismerjük fel az előjeleket?

        Hazánkban sajnálatos módon kiugróan magas az öngyilkosságok száma. Ismerjük fel az árulkodó jeleket és szükség esetén segítsünk bajba jutott ismerőseinken!

        Öngyilkosság - Megakadályozható lenne? Mit tegyünk?

        Ismeretes, hogy Magyarország a befejezett öngyilkosságok területén mindig előkelő helyen állt, bár az elmúlt 20 évben a statisztika javult. Ettől még továbbra is szem előtt kell tartani az öngyilkosság problémáját, amely sokszor tabu és a társadalom elítéli, megbélyegzi az öngyilkosságot elkövetőt.

        Öngyilkosságra hajlamosít a dohányzás

        Számos tanulmány szerint a dohányzók világszerte nagyobb valószínűséggel követnek el öngyilkosságot, és a szuicid cselekmények rizikója dohányzás intenzivitásával egyenes arányban nő. - hangoztatta Jo Geun-ho, a szöuli Eulji Hospital pszichiátere.

        Folyamatos felügyelet szükséges

        Az egészségügyi szolgáltatókkal szemben indított kártérítési perek egyik típusügye az olyan öngyilkossági eset, ami a beteg pszichiátrián történő nem megfelelő felügyeletével hozható összefüggésbe. Az ilyen betegeknél a bírói gyakorlat szigorú, folyamatos, állandó felügyeletet vár el.

      • Kérje ingyenes cikkértesítőnket! Amennyiben szeretne azonnali értesítést kapni a témában születő új cikkekről, adja meg az e-mail címét. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.