Krízis téma

A karácsony a családi ünnepségek, az egymásra figyelés, egymás megajándékozásának szinonimája is. A társadalmi ideológiák is azt a nézetet erősítik, hogy a karácsony túlnyomórészt a családi ünneplésről szól. Míg azonban az ünnepek számos lehetőséget kínálnak a rokonokhoz való kötődésre, karácsonykor a feszültséggel küzdő családi kapcsolatok, helyzetek is kiéleződhetnek.

Sokan tapasztalták már, hogy családtagjuk, barátjuk, munkatársuk élete olyan krízishelyzetbe jutott, amiből egyedül nem láttak kiutat, és a korábbi, stabilnak tűnő személyiségéhez képest megváltozott a viselkedése.

Az önismeret, a tudatos jelenlét mellett az egyik legfontosabb a megelőzésben az öngondoskodás és az önegyüttérzés. Az önmagunkkal kapcsolatos szeretetteljes figyelem és törődés megvalósítására utal az önegyüttérzés.

Minden krízishelyzetbe jutott ember leadja a figyelmeztető jelzést a környezetének, hogy bajban, rossz mentális állapotban van. Ennek egyik formája a túlzott zárkózottság, magányra vágyódás, illetve a fájdalom kinyilvánítása: „Nem bírom tovább a terheket, nem boldogulok, nincs értelme semminek, befejezem!”

Az idegösszeomlás vagy idegösszeroppanás egy közkeletű kifejezés, mindenki ismeri, és sajnos sokan meg is tapasztalták már maguknál vagy környezetükben azt az állapotot, amikor a korábbi megküzdési módjaik nem működtek kielégítően, énerejük, érzelmi tartalékaik kimerültek és ennek következtében kontrollvesztett állapotba kerültek, mentálisan összeomlottak.

Ha elmúlt negyven esztendős és még nem érte el a hatvan évet, vélhetően átélte már az életközépi krízis számos lelki változását, ami egy újabb életszakasz kezdete. Elsőként C. G. Jung foglalkozott ezzel a kérdéssel, felismerve azt: jót tesz a továbbfejlődésnek, a megváltozott életeseményünknek, ha tudjuk, milyen mélyebb értelme volt és lehet az életünknek.