Az öngyilkosságra készülők üzennek a környezetüknek

Szerző: WEBBeteg - Balogh Mária, újságíró

Minden krízishelyzetbe jutott ember leadja a figyelmeztető jelzést a környezetének, hogy bajban, rossz mentális állapotban van. Ennek egyik formája a túlzott zárkózottság, magányra vágyódás, illetve a fájdalom kinyilvánítása: „Nem bírom tovább a terheket, nem boldogulok, nincs értelme semminek, befejezem!”

Ismerősek ezek a mondatok? Hallották már a környezetükben élő serdülőktől, megkeseredett fiataloktól, felnőtt emberektől? S vajon mit tettek a krízishelyzetbe jutott embertársunk segélykiáltását hallva? Sokan sajnos közönyösen tovább mennek, s eszükbe sem jut, hogy a válságban lévő emberek a saját börtönük foglyaivá váltak hatalmasodó terheikkel. Egyre súlyosbodó testi, lelki, mentális gondjaikat képtelenek megoldani, s a megváltó megoldást megtalálni. Végső elkeseredésükben a saját életük ellen fordulnak. Ebből a lelki mélységből, gyakorta depressziós állapotból egyedül nem képesek erőre kapni.

Ezeken az elérhetőségeken kérhet segítséget

Lelki Elsősegély: 116-123 Ingyenesen hívható a nap 24 órájában bármely telefonszolgáltatótól, előhívó szám nélkül! E-mailre 72 órán belül válaszolnak: [email protected]

Csellengők Segélyvonala: 06 (80) 205-520 Éjjel-nappal ingyenesen hívható!

Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány: A 12-23 éves fiatalok hívását várják a szakemberek a 116-111-es ingyenesen hívható telefonszámon, mely minden hálózatból hívható, előhívó szám nélkül!

A segélykiáltó mondatokra, a megváltozott, deprimált viselkedésre, hangulatingadozásra, az önértékelési zavarok erősödésére, a túlzott szorongásra, a félelmekre nagyon kevesen képesek empatikusan figyelni. Az elmúlt évekhez hasonlóan még mindig teher a legtöbb család számára az elakadt, problémás, lelkileg meggyengült emberrel foglalkozni. A felnőtt gyerekek arra hivatkoznak, hogy nem ők a szülők, így nem pátyolgatják anyjukat, apjukat, testvérüket. A pénz után rohanó, dolgozó szülők pedig alig találkoznak csemetéikkel. Vannak persze olyan helyzetek is, amikor szeretnénk segíteni a válságban lévő barátnak, rokonnak, de ők ellenállással, tagadással reagálnak.

A gondolat azonban egyre erősödik, hogy senki nem kíváncsi rájuk, s nincs is, aki szívesen beszélgetne velük. Így suhannak el a családtagok egymás mellett, míg bekövetkezik a tragédia, az öngyilkosság.

Nyilván nem értik, ha a hétköznapok szürke rutinjában elvész az érdeklődés, a figyelem, a gondoskodás, s alapvetően a beszélgetés, a kapcsolattartás létfontossága. A felmérések, a tapasztalatok azt mutatják, hogy épp a családtagok azok, akik leginkább kirekesztik, megszégyenítik a magában viaskodó, útját kereső, gyakorta már depressziós embert. S nem ritka sajnos az iskolákban történő diákcsínynek látszó, mégis gonoszkodó, a gyengébbet megalázó, kiközösítő, megszégyenítő, agresszív bánásmód és viselkedés.

- Melyek azok a tipikus, figyelemért kiáltó jelzések az öngyilkosságot fontolgató fiatal vagy felnőtt részéről, amire a környezetnek szinte kötelessége figyelni?

- A megváltozott viselkedés, a befelé fordulás, a kiégettségre jellemző tünetek, érdektelenség, céltalanság, szomorúság, lehangoltság, dekoncentráltság, ingerlékenység, szorongás, a folyamatos önértékelési zavar. Az egyik legjellemzőbb figyelmeztető jel, hogy gyakran szóba hozzák az elmúlást, a halált mint megváltást, s ezzel összefüggő filmeket néznek, amitől nem riadnak meg, inkább bátorságot és ötleteket merítenek.

Nagyon helytelen, ha tartósan elzárkóznak az illetőtől a családtagok, nem keresik, nem érdeklődnek iránta, kirekesztik a családi közösségből, rendre bírálják, éreztetik vele gyengeségeit. Mindezt gyakran szó nélkül hagyja az elmúlásra készülő ifjú vagy felnőtt. Sokszor csak egy nagy és egyben utolsó kifakadás során sérelmezi a vele történteket. Ezzel párhuzamosan a lemondása, lelki terhe és csalódottsága egyre erősebbé válik – feleli érdeklődésünkre dr. Tóth Enikő pszichiáter, s hozzáteszi: – Egyes felmérésekből az is kiderül, hogy az öngyilkosságra készülő viselkedése nem egy döntés, hanem küzdelmes traumákkal teli időszaknak az összecsapása, a kilátástalanság érzésének elhatalmasodása, amikor a szenvedő ember nem találja egymaga a kiutat. Ennek felismerésére sincs türelme a családnak, talán egy igaz, jó barátnak igen.

- A világhálón való, szinte személytelen, érzésektől gyakorta mentes, vagy félreértéseket generáló szavak, mondatok, vélhetően tovább gyengítik a megerősítésre, személyes beszélgetésre vágyó embert.

- Sajnos a világhálón való kommunikálás egyre inkább redukálja a személyes találkozásokat, így a korábbi baráti összejövetelek, beszélgetések is ritkán adnak alkalmat arra, hogy a segélykiáltás tipikus jelei felfedezhetőek legyenek. Akinek jó a „lelki szeme” és ismeri a bajban lévő személyt, képes a tekintetéből olvasni, ha egyáltalán a szorongás miatt képes szemkontaktust tartani a másikkal és bizonytalankodás, kishitűség nélkül beszélgetni. Ez mind jelzés lehetne, hogy valami nagy baj van. A mázsás lelki terheiket cipelők egy idő után nem szívesen mennek társaságba, kívülállónak érzik maguk. Ez is intő jel lehetne, ha a korábban létező személyes találkozások, barátságok nem szorulnának az okostelefonok és a számítógépek képernyői mögé.

- Mit tehetünk, mit tehet a család, a barátok az elidegenedés ellen?

- Ha valakinek segíteni akarunk, de érzékeljük távolmaradását, elszigetelődését, negatív, depresszív posztjait a közösségi oldalakon, mindenképpen legyen annyira fontos az illető, hogy meglátogatjuk, elhívjuk egy közös programra, s figyelünk a gondolataira, szándékaira. Az utolsó csepp a pohárban általában egy jelentéktelen esemény, ami a legváratlanabb, legrosszabb lelkiállapotban érte az illetőt. Ilyenkor, sajnos, az egyébként régóta fontolgatott öngyilkosságot szinte abban a pillanatban elköveti. Nincs rá magyarázat. Jelzések viszont voltak, míg élt. Nem szeretnék felsorolni egyetlen módszert sem, amit ilyenkor alkalmaznak a diákok, ifjak vagy a felnőttek.

- Nehéz eldönteni, hogy a szülőknek vagy a pedagógusoknak könnyebb-e felismerniük a megkeseredett, magányba, az öngyilkosság gondolatába menekülő ifjút.

- A szülőnek kötelessége a gyermeke testi, lelki épségének az óvása, s ha bármi változást érzékel, azt jelezze a gyermeke felé, és ne nyugodjon bele abba, ha a csemete erről nem kíván beszélni. Ez úgy derül ki, hogy a gyermek vagy az ifjú viselkedése egyre hanyatlóbb, szorongóbb, mintha nem a régi önmaga lenne. S ha ezt tartósan érzékeli a szülő, bizonyos, hogy valami mélyen nyomasztja. Ilyen esetben csak az őszinte, de nem kierőszakolt beszélgetés segíthet. S ha ez megreked, feltétlenül szakemberhez kell fordulni, ahol többnyire bátrabban kitárulkoznak a gyermekek is. A prevenció mindennél fontosabb, ami azt üzeni a szenvedőnek, hogy figyelek rád, nem vagy egyedül.

- Milyen szerepük van a pedagógusoknak az iskolákban?

- Az iskolában, sőt már egyes óvodákban is, a pedagógusok aktív jelenléte, figyelme tragédiákat előzhet meg. Senki nem lehet annyira elfásult, hogy ne vegye észre a diákja lelki „leépülését”. A „Békésiskola” program újszerű kezdeményezés. Lényege, hogy nemcsak a bántalmazó, agresszív egyénekkel szükséges beszélgetni, illetve az áldozatokkal, aki a testi-lelki bántalmazás célpontja, hanem a passzív szemlélőkkel is. Az intézményvezetőknek s minden pedagógusnak kötelessége, hogy a bántalmazó, agresszív diákokat azonnal kiemeljék a többiek közül.

A szemlélődő diákokat is a tanrendbe beépített órákon kell megerősíteni és felkészíteni arra, hogy mit tehetnek bántalmazott társaikért. Ehhez precíz programok és a közvetítésére alkalmas tanárok kellenek.

Az iskolai pszichológusnak más a feladata. Sajnos nagyon kevés idő jut egy-egy bántalmazott, frusztrált gyermekre iskolai keretek között.

- Szomorú esetekről is egyre gyakrabban hallunk. A tizenéves fiú, akit szó szerint az öngyilkosságba gúnyoltak, aláztak az osztálytársai néhány hónapja. A más nemzetiségű fiatalember, aki középiskolás korától cipelte a megaláztatást kizárólag ázsiai származása miatt.

- A középiskolás fiú esete nagyon friss, nehéz beszélni róla. Találkoztam az édesanyjával. A fiú zárkózott, csöndes habitusa miatt lett a bántalmazók célpontja, akik telefonos kamerán rögzítették brutális tetteiket. Erről az anya már nyilvánosan beszámolt, ezért ennyit elmondhatok. A fiú előzetesen nem tudatta senkivel, semmilyen módon, hogy mire készül, noha „reszketett szándékától” a levegő az iskolában is, otthon is. Úgy érzékeltem, senki nem gondolta, hogy képes lesz kioltani a saját életét. Végső elkeseredésében megtette, mert vélhetően szégyellt beszélni róla. Sok esetben a genetikai hajlam is megjelenik a szuicid, önkezűleg történő életkioltások során.

- Mi a helyzet a rasszizmusra emlékeztető megaláztatásokkal?

- A színes bőrű, vagy ázsiai, keleti országokból hazánkban élő családok gyermekei olykor épp olyan áldozatokká válnak, mint a korábban megbélyegzett, kiközösített, külön ültetett cigány tanulók. (Erre most is van példa, de a magyar áldozatok száma is magas.) Az ázsiai fiatalember, akire utalt, végigszenvedte a középiskolát, lehajtott fejjel járt, hogy ne köpjenek az arcába, csak mert nem európai. Hosszas szorongás, depresszió után járt pszichológushoz, és az eredményes kezelésnek köszönhetően az érettségire már emelt fővel ment. Ez a fiú ma már az egyetemet is elvégezte. Nem sokkal ezután létrehozott egy olyan szervezetet, ahol a sorstársaival, szakemberek meghívásával, beszélgetésekkel, a megoldások keresésével eredményes volt a kezdeményezése. Nincs információm arról, hogy ez a segítőkör működik-e még.

Tények az öngyilkosságról

- A világon évente 1,5 millió ember lesz öngyilkos.

- Hazánkban évente mintegy 30 fiatal vet véget az életének.

- Itthon az elmúlt években mintegy 20 százalékkal csökkent az öngyilkosságok aránya, de a COVID-19-világjárvány, a poszttraumás stressz jelentősen emelte a szorongók, a pánikbetegek, a depressziótól szenvedők, az öngyilkosságot elkövetők számát.

- Szakambulanciákat hoztak létre, a háziorvostól lehet beutalót kérni.

- A férfiak hamarabb vetnek véget az életüknek, mint a nők.

- Az öngyilkosságot elkövetők fele járt szakorvosnál tettük előtt. Rájuk jellemző, hogy az utolsó pillanatban kértek segítséget, és azonnali eredményt vártak a terápiától. Ám a gyógyuláshoz idő kell, ezért is érdemes mielőbb szakszerű segítséget kérni és türelmesnek lenni, hinni, bízni a gyógyulásban, mert van kiút és létezik segítség.

- Az öngyilkosságban elhunytak 60 százaléka egyszer már megkísérelte élete kioltását.

- Az öngyilkosok kétharmada az első kísérletbe belehal.

- A segítségkérés, a kiáltás, a „cry for help” a szuiciditás előtt az utolsó reménysugár a halálba menekülőnek.

- A 15-29 évesek közt a második leggyakoribb halálozási ok az öngyilkosság! Ennek kockázatát a kezeletlen depresszió, a drog- és az alkoholfogyasztás növeli.

- Az öngyilkosságot elkövetők 80 százaléka tettük előtt valamilyen formában (általában burkoltan, vagy esetleg egyértelműbben) jelezte szándékát!

Tovább

WEBBeteg.hu logóForrás: WEBBeteg
Balogh Mária, újságíró
Szakértő: D
r. Tóth Enikő, pszichiáter

Hozzászólások (0)

Cikkajánló

Felfekvés Felfekvés

Hogyan kezelhető? Mit lehet tenni a sebgyógyulás érdekében?

Fogamzásgátlás Fogamzásgátlás

Érdemes átgondolni, milyen módszert részesítünk előnyben!

COVID-os volt, és még mindig...

Szakemberek kezdik végre megtalálni annak magyarázatát, hogy a koronavírus fertőzést, majd betegséget követő elhúzódó állapot hogyan és...

Szomatoform vegetatív diszfunkció...

A szomatoform rendellenességek közé összefoglalóan olyan pszichológiai állapotok sorolhatóak, amelyek során egy személy olyan testi tüneteket...

Öngyilkosság - Hogyan ismerjük fel...

Hazánkban sajnálatos módon kiugróan magas az öngyilkosságok száma. Ismerjük fel az árulkodó jeleket és szükség esetén segítsünk bajba jutott...

Az öngyilkossági rizikót növelő...

Az alábbi cikkben röviden összefoglaljuk, hogy melyek a befejezett öngyilkosság valószínűségét növelő, és melyek az ezt csökkentő, vagyis...

Mit tehetünk, ha ismerősünk...

Mit tehetünk laikusként, ha környezetünkben, szeretteink körében valaki az öngyilkosságot fontolgatja?

Öngyilkosság - A sötétbe vivő út

A pszichiátria egyik legproblematikusabb területe az öngyilkosság. Nem önálló betegség, mégis talán az egyetlen olyan pszichiátriai vonatkozású...

Öngyilkossági szerződés

Az öngyilkosságnak ez a formája általában 2-3 embert érint, akik együtt, vagy külön helyszínen, de azonos időben halnak meg. A szerződő felek...

Öngyilkosság - Megakadályozható...

Ismeretes, hogy Magyarország a befejezett öngyilkosságok területén mindig előkelő helyen állt, bár az elmúlt 20 évben a statisztika javult. Ettől...

Kérje ingyenes cikkértesítőnket!
Amennyiben szeretne azonnali értesítést kapni a témában születő új cikkekről, adja meg az e-mail címét. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.