Amikor a betegség okoz lelki problémákat

A depressziót és a szorongást pszichés megbetegedésként tartják számon, ám bizonyos esetekben szervi idegrendszeri zavarok, betegségek is okozhatják.

Melyek a leggyakoribb, szorongást előidéző betegségek?

Az élettani okokon kívül az organikus neurológiai betegségek gyakran jelentősen befolyásolják a betegek életminőségét, amely jelentős szorongást és hangulatzavart okozhat. Ezek közül kiemelkedik a két leggyakoribb agyi eredetű betegség, ami jellemzően depresszióval és szorongással jár együtt: a stroke és az epilepszia.

A stroke következményei kiválhatnak depressziót

A stroke maradványtünetei jelentősen megváltoztatják úgy a beteg, mint családtagjai életvitelét. A „derült égből villámcsapásszerűen” bénulással jelentkező betegségnél az első 6 hónapban jelentkező post-stroke depresszió kialakulása törvényszerű és szervi eredetű. A stroke-ot elszenvedett betegek többsége a megfigyelések szerint szociálisan izolálódik, a családi kapcsolatok 52 százalékban elromlanak. Ezekre a tényezőkre is visszavezethető, hogy a stroke-os betegek közel 30 százaléka szorong vagy depressziós. 

A klinikai kórképet az organikus agyi károsodás és a pszichés reakció együttesen határozza meg. A betegnek számot kell vetnie a képességei egy részének elvesztésével, mindeközben a környezetének el kell fogadnia az új realitást, és együtt új életvitelt kell kialakítaniuk. A betegek egyharmada a stroke-ot követően még 2-3 évig sem tudja érzelmileg feldolgozni az így kialakult deficitállapotot.

Az epilepszia egy életen át tartó lelki terhet jelent

A második, az életminőséget jelentősen befolyásoló betegség az epilepszia, ami általában gyermekkorban kezdődik. A betegség befolyásolja a gyermek egész életét, például szoros keretek közé szorítja a pályaválasztást.

Az epilepszia előzmények nélkül fellépő rohamokkal jár, a  beteg elesik, gyakran komolyan megsérül, amely gyakran veszélyes állapot, így a beteg kiszolgáltatottá válik. Az együttélés ezekkel a rohamokkal igen nehéz, lelkileg nagyon megterhelő. Az epilepsziában szenvedő fiatal rengeteg előítélettel találkozik betegségével kapcsolatban, miközben szülei gyakran túlóvó magatartást tanúsítanak irányában. Az epilepsziás gyermek érzi, hogy nem egyenlő a többi gyerekkel - felmentik a tornaóra alól, nem mehet osztálykirándulásra, sokat hiányzik, állandón gyógyszert szed, a környezete egy része sajnálja vagy irtózik tőle. Mindez negatívan befolyásolja a gyermek lelki állapotát is, hiszen nem fog merni úgy élni, ahogy ezt képességei lehetővé tennék. A félelem a rohamtól, sérülésektől szorongást idéz elő, és minden egyes roham egyre elkeseredettebbé, kilátástalanabbá teszi a beteg életét. Az epilepsziások körében 10 százalékkal gyakoribb a depresszió.

Az organikus eredetű szorongást és depressziót gyógyszerekkel lehet kezelni, de megfelelő kognitív képességek mellett egyéb, nem gyógyszeres terápiák is sikeresek lehetnek. 

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Kerekes Éva neurológus és gyermekneurológus