A magány két típusa
megjelent:
Érezte már valaha magányosnak magát, akár egy zsúfolt szobában ülve? Világszerte minden harmadik felnőtt számára ismerős az elhagyatottság érzése. Napjainkra a magány olyannyira globális szintű problémává nőtte ki magát, hogy a WHO is felvette a fontos közegészségügyi problémák listájára.
A magányt általában egyféleképpen értelmezik, pedig valójában több dimenzióból áll. A mély, intim kapcsolatok hiányát érzelmi magánynak nevezik (angol nevének rövidítése: EL), a társadalmi kapcsolatok és a beilleszkedés nélkülözését pedig társadalmi magánynak (SL).
A szakemberek szerint az érzelmi magány az elhagyatottság érzésével és a kötődéssel kapcsolatos negatív tapasztalatokkal mutat összefüggést, hátterében gyakran gyermekkori élményeket találni. Szoros viszonyban állhat olyan mentális zavarokkal, mint a depresszió vagy a szorongás.
Ezzel szemben a társadalmi magány az élethelyzet változásaival (költözés, munkahelyváltás) hozható kapcsolatba, tágabb értelemben vett társadalmi elszigeteltséget jelent. A társadalmi támogatás, a gyakorlati segítség hiánya jellemző rá, ezért társas kapcsolatok által gyakran enyhül.
A nemek közti különbségek
A nőkre inkább az érzelmi, míg a férfiakra főleg a társadalmi magány jellemző. Ennek magyarázata valószínűleg az, hogy a nők a mély érzelmi kötődéseket tartják fontosnak, a férfiak pedig több, olykor felszínes társadalmi kapcsolatot tarthatnak fent.
Az életkori különbségek
Az életkort tekintve, érzelmi magánytól legtöbbször a fiatal felnőttek és az idősek szenvednek, míg a szociális magány főként a középkorúakat érinti és idős korra csökken az előfordulása. A közösségi média hatása egyértelműen megmutatkozik a fiatalok elszigetelődésében: az intim kapcsolatok átalakulása, illetve hiánya, a személyes találkozások csökkenése miatt folyamatosan nő az érzelmi magányban szenvedő fiatalok száma.
A magány káros hatásai
Tudományosan igazolt, hogy a magány káros: megannyi mentális és fizikai probléma okozója lehet, mindemellett bizonyítékot találtak a szerhasználattal való összefüggéséről is. A magányosság érzése jelentősen hat a halálozási kockázatra is. Egy idősek otthonában végzett tanulmány részeként öt éven keresztül gyűjtöttek adatokat az ott lakók egyedülléttel kapcsolatos érzéseiről, valamint egyéb egészségügyi paramétereiről. Az eredmények alapján kijelenthető, hogy az érzelmi magány előre jelezheti a korai halálozást. Sejtszinten a hátterében krónikus stressz reakciót azonosítottak, amely gyulladást vált ki és gyengíti az immunrendszert. A szociális magány esetében nem született az egészséget ilyen jelentős mértékben befolyásoló eredmény.
A magány két típusának kezelése különböző megközelítést igényel
Korábban a magány kezelésére irányuló programok csak korlátozott sikerrel működtek. Azóta már ismert, hogy két típusú magány létezik, melyek kezelése különböző megközelítést igényel.
Az úgynevezett viselkedésaktiváló technikák, társadalmi integrációs programok kiváló eredményeket hoztak a szociális magány enyhítésében, azonban az érzelmi magányra nem volt jelentős hatásuk.
Az érzelmi magány olyan terápiát igényel, amely a lelki kapcsolatok elmélyítésére, a gondolkodásmód átformálására fókuszál. A társas támogató csoportok szintén segíthetnek az érzelmi magány enyhítésében.
Fontos felismerni és tenni ellene!
Tekintve, hogy a magány egyre több embert érint, szűrése és felismerése lassanként sürgető problémává válik. Léteznek szűrővizsgálatok (akárcsak a depresszió esetében), melyek mind az alapellátásban, mind klinikai környezetben működőképesek. Közegészségügyi kezdeményezésekkel, közösségi programokkal, a veszélyeztettek személyre szabott kezelésével nemcsak az egyén, hanem a társadalom szintjén is jelentős eredmények érhetők el.
Tovább
- A családdal eltöltött idő egészségügyi előnyei
- Van-e bármilyen egészségügyi előnye a társasági életnek?
Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Kőműves Anikó, szakgyógyszerész, orvos- és egészségtudományi szakfordító
Felhasznált irodalom: Loneliness: Two types, two impacts, and what they mean for mental health (News Medical)
