Tévhitek a gerincproblémákkal kapcsolatban
Több éve járok orvoshoz, masszőrhöz, csontkovácshoz, kipróbáltam az összes gyógyszert és kezelést, mégis állandóan fáj a nyakam/derekam. Úgy tűnik, az én problémámra nincs megoldás.
Ismerős érzés? Nos, az alábbiakban összefoglaltam a leggyakoribb, gerincproblémákkal kapcsolatos tévhiteket. Bármilyen furcsa is, sokszor e téves elképzelések eredményezik azt, hogy sokan éveken át szenvednek a fájdalomtól, holott a legtöbb problémára létezik megoldás.
1. Hogy én milyen peches vagyok! Biztos örököltem a hajlamot, már a szüleimnek is folyton fájt a nyaka/dereka!
Ha a sorsot vagy a genetikát hibáztatjuk, úgy tűnhet, hogy nincs beleszólásunk a betegség alakulásába, csupán elszenvedjük azt. Valójában az esetek jó részében szó nincs pechről. A krónikus mozgásszervi problémák kialakulásáért általában nem a sors, nem is a szülők, hanem saját magunk, azaz életmódbeli hibáink felelősek.
A mozgás hiánya, az ülőmunka, a rosszul megválasztott vagy túlzásba vitt sport, az egyenlőtlen, féloldalas terhelés, a hibás testtartás és a rossz mozgásminták illetve a stressz mind-mind komoly gerincbetegségek kialakulásához vezethetnek. Természetesen léteznek veleszületett betegségek is, ám ezek száma gyakorlatilag elenyésző az összes gerincproblémához képest. Hihetetlennek hangzik? Ha megvizsgálunk néhány – természetesen jócskán leegyszerűsített – konkrét példát, mindjárt érthetőbbé válnak az okok.
TIPP Ötperces irodai torna ábrákkal
Amikor az íróasztal mellett görnyedünk, gerincünk C-alakban meggörbül, a csigolyák elülső része közeledik, hátsó része pedig távolodik egymástól, ezáltal folyamatos, jelentős hátrafelé préselő erő irányul a köztük lévő porckorongokra. Ha éveken át napi 8 órát töltünk ebben a pozícióban, a túlterheléstől bizony jó eséllyel lapulnak el a porckorongok, a hátrafelé irányuló állandó tolóerő pedig egyenes útként vezethet az ellapult porckorong kiboltosulásához és porckorongsérv kialakulásához.
Az állandó féloldalas terhelés (pl.: fogorvosok, fodrászok, teniszezők, golfozók) sem kevésbé káros. Ha testünk egyik felét jobban terheljük, mint a másikat, hosszú távon megbomlik izomegyensúlyunk. Az izmok az „erősebb” oldalon feszessé válnak és rövidülnek, az ellentétes oldalon pedig gyengülnek és túlnyúlnak, az izomegyensúly megbomlása pedig mintegy „magával húzza” a csontokat.
Féloldalas terhelés esetén igen gyakran alakul ki gerincferdülés, hisz ha az egyik oldalon „összemennek” az izmok, a gerinc „elferdül” az ellentétes irányba. Tükörbe nézve általában az a leginkább szembetűnő jel, hogy az egyik vállunk lejjebb van, mint a másik. Az izomegyensúly megbomlása gyakran jár együtt a túlterhelt oldal állandósult feszességével és fájdalmával, ráadásul a gerincferdülés statikailag gyengíti a gerincet, így könnyebben és gyorsabban alakulnak ki különféle mozgásszervi (gerinc, csípő, térd, boka) betegségek.
A mozgásszegény életmód szintén gerincgyilkos, hisz az izmok lassú sorvadásához vezet. Ha az izomzat gyenge, súlyos többletteher hárul az ízületekre (az izmok egyik fontos feladata ugyanis az ízületek tehermentesítése).
A mozgás hiánya azonban más problémákat is okozhat. Az ízületi porcnak nincs önálló vérellátása, így anyagcseréje is közvetett, a mozgás hatására létrejövő nyomáskülönbség segíti a porc tápanyagellátását a csontok és az ízületi folyadék felől. Mozgás hiányában nem működik a „szivattyú”, így nem áll a porcszövet rendelkezésére elegendő tápanyag, ráadásul nincs fejlett izomzat sem, amely csökkentené az ízület terhelését. Mindez együttesen a porcszövet károsodásához, leépüléséhez, porckopáshoz, végül állandósult fájdalomhoz vezethet.
2. Biztos, hogy létezik valamilyen csodaszer, amely megoldást jelenthet az én problémámra!
Gyermeki énünk örökké bízik a csodákban, ám a legtöbb esetben nem jó megoldás pusztán kívülről várni a segítséget. Bármit is állítsanak a hirdetések vagy a segítőkész szomszéd nénik, nincs az a csodaszer, amely képes lenne egy csapásra meggyógyítani bennünket. Semmiféle pirula vagy elixír, őrölt mamut por vagy ráolvasás, de még a gyógyszerek és a masszázs sem tudja visszaállítani a megbomlott izomegyensúlyt, visszahúzni az elferdült gerincet, centralizálni a sérvesedett porckorongot vagy visszaépíteni az elkopott ízületi porcot.
Miután a mozgásszervi problémák jellemzően hosszú idő alatt, saját életmódbeli hibáink miatt alakulnak ki, értelemszerűen a gyógyuláshoz vagy az állapot javulásához is hosszabb időre, és a beteg aktív közreműködésére – kisebb-nagyobb életmódváltásra, rendszeres mozgásra és/vagy gyógytornára/mozgásterápiára – van szükség.
Félreértés ne essék, szó sincs arról, hogy a mindezek mellett nem lehet szükségünk gyógyszerre, masszázsra vagy más kezelésre. A megfelelően megválasztott készítmények és/vagy terápiák sokszor nélkülözhetetlenek a gyógyulás felé vezető úton. Csodaszer azonban nem létezik, a mozgásszervi panaszok többségénél a legkevésbé célravezető megoldás az, ha pusztán a gyógyszerektől vagy más passzív kezelésektől várjuk a megoldást.
3. A megfelelő – aktív – kezeléssel egyszer és mindenkorra megoldódik a problémám
Sajnos ez az esetek jó részében nem igaz. Még a leghatékonyabb kezelés, sőt, a gyógytorna vagy mozgásterápia is csak akkor lehet sikeres, ha először a probléma kialakulásának okát szüntetjük meg. Bizonyosan nem lesz elegendő gyógyszert szedni, masszőrhöz és gyógytornászhoz járni akkor, ha mindeközben napi 8 órát töltünk ugyanabban a helytelen pozícióban, és/vagy mozgás hiányában továbbra sem jut tápanyag az izmokhoz, ízületekhez. A kezelések átmenetileg segíthetnek ugyan, ám ha a kiváltó ok továbbra is fennáll, a fájdalom napokon belül kiújul, és a terápia ellenére is folyamatosan romlik az állapotunk.
Az első és legfontosabb lépés tehát minden esetben az, hogy a terapeuta segítségével megtaláljuk és megszüntessük a probléma forrását. Ha az ülőmunka okozza a panaszokat, a szakember segítségével el kell sajátítanunk a helyes testtartást ülés közben. Ha a féloldalas terhelés a bűnös, meg kell találnunk annak módját, hogy kíméletesebbé tegyük a sportot vagy a munkavégzést, s ha ez nem lehetséges, a megfelelő gyakorlatokkal minden nap kompenzálnunk kell a helytelen terhelést.
Ha pedig mozgáshiány vezetett a probléma kialakulásához, az állapotnak megfelelő rendszeres „gerincbarát” testmozgásra lesz szükségünk a gyógyuláshoz és az egészség fenntartásához. Az esetek jó részében jellemzően több tényező áll fenn egyszerre (pl. ülőmunka+mozgásszegény életmód+stressz), így általában a terápia is komplex.
A jó hír az, hogy – bár a teljes gyógyulás sajnos nem mindig reális elvárás – csodavárás helyett a megfelelő aktív terápia alkalmazásával és folyamatos odafigyeléssel az esetek jó részében már néhány hét/hónap alatt jelentős javulás vagy akár tünetmentesség is elérhető.
Ez is érdekelheti
- A helyes testtartás jelentősége
- Hogyan alakulnak ki a mozgásszervi problémák?
- Mi a teendő deráékfájás esetén?
Forrás: WEBBeteg
