A Mendelson-szindróma
megjelent:
Ez a szindróma az aspirációs penumonitiszek közé tartozik, vagyis amikor félrenyelés és a légutakba kerülő gyomorváladék és abban lévő anyagok okozzák a tüdőszövet hirtelen kialakuló gyulladását.
A kórfolyamat önmagától is gyógyulhat, de akár életveszélyes állapotot, légzési elégtelenséget is kialakíthat, vagy súlyos gyulladást, felülfertőződést, szeptikus állapotot, ezért mindig komolyan kell venni és figyelni a tüneteket.
Mi okozhatja?
Kialakulhat teljesen egészséges embereknél is (pl. rutin műtét és altatás kapcsán, a gyomorsav légcsőbe jutása miatt).
Vannak azonban hajlamosító tényezői:
- túlsúly
- terhesség
- gyenge gyomorzáróizom (reflux)
- rekeszsérv
- idegrendszeri betegségek
- gyulladás az emésztőrendszer felső részén
- nagyon alacsony pH a gyomorban
- erős gyomorsavtermelés
- kábultságot okozó gyógyszerek
A Mendelson-szindróma tünetei és szövődményei
- hirtelen kialakuló nehézlégzés
- az ajkak, akár a bőr elkékülése
- láz, hidegrázás
- eszméletvesztés, zavartság
- légzési elégtelenség (ARDS, akut respiratory distress sindrome)
- tüdőtályog kialakulása kapcsán láz, elesett állapot
Egyrészt akut hirtelen fellépő esetben súlyos állapotot is okozhat, de elsősorban hosszan fellépő hajlamosító tényező(k) jelenléte esetén folyamatosan, uralható, vagy változó súlyosságú gyulladást okoz, mely hosszú távon a tüdőszövet hegesedését, fibrózis kialakulását is eredményezheti.
Megelőzése, kezelése
Rutin altatás előtt sem enni, sem inni nem szabad, csak maximum előző nap, de erről altatóorvosa tájékoztatni fogja.
Emelt fejvég, pangó gyomorváladék leszívása szükséges beavatkozások kapcsán.
Visszatérő esetekben a hajlamosító tényezők ismerete, lehetőség szerinti megoldása elengedhetetlen. Emelt fejvéggel történő alvás, gyógyszerváltás, sav csökkentése is fontos.
Akut súlyos eset intenzív ellátást igényel. Multiparaméteres monitorozás, légzés és keringés támogatása, antibiotikumadás szükséges.
Prognózis
A kimenetel függ az alapállapottól, társbetegségektől, hajlamosító tényezőtől, a váladék mennyiségétől és a kezelés elkezdésének idejétől.
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus
