Általános érzéstelenítés, azaz altatás

Az általános érzéstelenítés (vagy általános anesztézia, hétköznapi néven altatás) a tudati működés kontrollált csökkentése, amelyet a fájdalomérzékelés hiánya és a vázizmok testszerte elernyedt állapota kísér.

Az általános érzéstelenítővel szemben támasztott elvárások:

• Analgézia (fájdalommentesség)
• Amnézia (rövid távú emlékezetkiesés)
• A tudatműködés csökkenése
• Mozdulatlanság
• Az autonóm testreakciók gyengülése

Kivizsgálás menete

Általános érzéstelenítés előtt minden esetben aneszteziológiai kivizsgálás javasolt. Az Amerikai Aneszteziológiai Társaság (ASA) ajánlása szerint a betegeket általános állapotuk és az ezzel járó altatási kockázat szerint hat csoportba sorolják. A szövődmény előzetes becslése nem egyszerű, hiszen igen sokféle faktort kell figyelembe venni a beteg általános állapotától kezdve a korán, nemén, testsúlyán, gyógyszerérzékenységén át a dohányzási vagy alkoholfogyasztási szokásaiig.

Az altatószerek

Az altatószerek (anesztetikumok) lehetnek gázok vagy porlasztott folyadékok, amelyeket oxigénnel keverve, maszkon át belélegeztetve lehet adagolni (inhalációs anesztetikumok). Másféle anesztetikumok intravénásan adhatók. A belélegzett anesztetikumok hatása gyors, a gáz összetételének változtatásával egyszerűen módosíthatók. Az intravénás szerek lassabban bomlanak le, hatásukat esetenként más gyógyszerrel kell ellensúlyozni. A gyakorlatban leggyakrabban együtt alkalmazzák az inhalációs és az intravénás anesztetikumokat.

Előkészítés

Amennyiben a beteg valamennyi vizsgálata elkészült, az altatóorvos a beteg megfelelő tájékoztatása után beleegyező nyilatkozatot írat alá. Ebben az altatás szövődményei is szerepelnek (például fogak sérülése az intubáció közben). A beteg a műtét előtti napon éjfélig ehet és ihat (a később fogyasztott táplálékdarabkák vagy folyadék visszacsorogva a tüdőbe kerülhet). A műtét előtti éjjel és a műtét reggelén a beteg az aneszteziológus által javasolt gyógyszereket veszi be (korábbi gyógyszerei közül is csak azokat, amelyeket az orvos javasol). Ezek között lehet nyugtató, véralvadást befolyásoló, vagy fájdalomcsillapító hatású szer is.

A műtét előtt az izomzat relaxálása mellett inhalációs anesztetikumok belélegeztetése után a hangrés feltárását követően intubálás történik, amely során vékony csövet vezetnek a légcsőbe, a hangszalagok szintje alá. A kiegészítő oxigénkezelés mellett az EKG, a vérnyomás, a pulzus és a légzés (a vér oxigéntelítettsége, légzésszám) monitorozása mellett az inhalációs és intravénás anesztetikumok adagolása mellett figyelik az anesztézia mélységét is.

Az általános érzéstelenítésnek négy stádiuma van:

Az első az anesztézia bevezetése, amely a tudati működés csökkenésével társul - ilyenkor a beteg fájdalomérzése még megtartott.

A második stádium - amely a nevét a gyors szemmozgásokról kapta REM állapot - során az ingerekre kontrollálatlan mozgások, hányinger léphet fel - ezt a fázist általában korábban adagolt gyógyszerek (barbiturátok) segítségével lerövidítik.

A harmadik stádium a cél, ez a sebészi anesztézia állapota, amely során a vázizomzat elernyedt, a beteg légzése szabályossá válik, a szemmozgások leállnak.

A negyedik fázis kerülendő, ez az állapot veszélyes lehet, elsősorban túladagolás esetén fordul elő. A vérnyomás esik és idejében történő gyors beavatkozás nélkül a beteg a keringési elégtelenség felé sodródik.

Szövődmények

• ébredés műtét közben: a gyors hatású anesztetikumok alkalmazása esetén előfordulhat, hogy a beteg bár mozdulni nem tud, de ébren van a műtét alatt
• hányinger és hányás: a műtét után a beteg gyengeséget, szédülést, a másnapossághoz hasonló rossz közérzetet érezhet, amely esetleg napokig tart
• toxicitás: az altatószerek a májra, a vesére vagy a vörösvértestekre toxikusak lehetnek.
• malignus hipertermia: igen ritka állapot, egyes általános érzéstelenítővel szembeni túlérzékenység következménye. A tünetek: gyors és szabálytalan szívverés, magas láz, izomgörcsök, légzési panaszok.

Az általános érzéstelenítés manapság biztonságos eljárás, mellékhatásai szerencsére ritkán alakulnak ki.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Lengyel Csongor, fül-orr-gégész, fej- és nyaksebész